Teherhordók hegymenetben

Teherhordók hegymenetben

Belvárdgyulán az első két, ZDK 180-as Oehler pótkocsit még 2005-ben vásárolták, majd 2014-ben négy darab háromtengelyessel – DDK 240-esekkel – ismételtek, ezt követően 2018-ban és 2019-ben is egy-egy bálaszállítóval lettek gazdagabbak.

A megbízható, szívós és nagy munkabírású szállítóeszközök otthonra találtak a baranyai településen.

A Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt. Baranya megye egyik meghatározó részvénytársasága. Mint Wilhelm József, a cég vezérigazgatója hangsúlyozta, legfontosabb tevékenységük a növénytermesztés és a mezőgazdasági szolgáltatás. Közel 1200 hektár saját területet művelnek, és emellett több, mint négyezer hektáron szolgáltatnak. Főbb növényeik az árpa, a búza, a kukorica, valamint az olajos növények közül a repce és a napraforgó. Ugyanakkor növénytermesztésük fontos feladata a szarvasmarha-ágazat takarmányszükségletének előállítása.

Dombos, tagolt területeken dolgoznak, ami nap, mint nap komoly kihívások elé állítja eszközeiket. A szállítást közúti vonulás színesíti. A terményszárító és magtár a közelben van, de berkesdi szarvasmarha telepük 18 kilométerre fekszik, ami földúton – ha az időjárás engedi – ennek alig kétharmada. A több, mint 30 kilométerre épült nagyharányi gabona-tárházat 1993-ban az állami gabonaforgalmi vállalatok privatizációja kapcsán vásárolták.

Ezen a telepen 20 ezer tonna tárolókapacitással rendelkeznek. Sok az „áttárolás”, így a 18 és a 24 tonnás pótkocsik rendszeresen ingáznak Belvárdgyula és Nagyharsány között. Korábban teherautó flottát tartottak fenn, de gazdaságossági okokból Oehler pótkocsira váltottak.

Útjaik több, mint a felét földúton teszik meg az Oehler pótkocsik. Ezeket a mezőgazdasági „sztrádákat” – függetlenül, hogy kinek a feladata lenne vagy ki jár rajta – a Zrt. tartja karban. Fontos, hogy járhatók legyenek, mert üzembiztonságra törekszenek „Az a munkaeszköz, amely Belvárdgyulán megállja a helyét, mindenhol bátran ajánlható” – utalt a vezérigazgató a nehéz terepviszonyokra, s a sok teljesített üzemórára. Hangoztatják is: az a jó gép, amelyik megállás nélkül dolgozik.

Tapasztaljuk, egyre kevesebb idő jut a munkák optimális idejű elvégzéséhez. Nyáron adott húsz nap, hogy a kalászos gabonákat a repcét biztonságba helyezzék. Ehhez kell a gépek számát, teljesítményét beállítani. Ha komolyabb esőt kap a jó minőségű búza, nagyban romlik a minősége, amit nem szabad megkockáztatni. Nemcsak a kombájnok teljesítményét kell harmonizálni, hanem a szállítókapacitást is. „A szárító nem állhat” – fogalmazta meg az alapvetést, hogy 24 órán keresztül dolgozzon, mindig időben be kell tudni vinni a gabonát. Aratáskor naponta akár száz vagon nyers terményt is mozgatni kell.

„Míg egy erőgép maga mögé akaszt két régi, átalakított pótkocsit, amire felfér tíz-tíz bála, addig egy Oehler önmaga elvisz 24-et” – érvelt a szakember a hatékonyság mellett. A négy-ötezer szalmabálát és a lucerna, illetve réti szénát, a terményt rövid időn belül be kell tudni tárolni. „Nincs akkora pótkocsi, amit mi ne tudnánk úgy megpakolni, hogy a rugója ki ne egyenesedne” – vázolta a valóságot, addig rakják, míg túl nem folyik a mag a oldalfalon. Ezzel sem lenne gond, ha sík úton kellene vontatni, de amikor lendülettel mennek vízmosásos, kátyús útra, igazi nyúzópróbának vannak kitéve a pótkocsik.
 

 

Ahhoz, Belvárdgyulára beszállítson valaki, két feltételnek bizton meg kell felelni: jó legyen az eszköz és kifogástalan a vevőszolgálat. Tudjuk, olyan gép nincs, ami ne állna meg, viszont abban az esetben legyen mögötte a megfelelő és gyors alkatrészellátás, szerviz. „Saját pénzünket költjük, alaposan átgondoljuk a beruházást” – utalt a jó ár-érték arányra.

Ma 12 Oehler pótkocsit üzemeltetnek. Masszív, erős, robosztus gépek, bírják a belvárdgyulai terepet. Legfőbb feladatuk a termény beszállítása, a bálák mozgatása, ám közülük kettőt már felszereltek vetőmagtöltő-adapterrel, így kiszolgálja a vetőgépet. Mióta pedig munkába állították a bálaszállítókat is – nagy rakfelületüknek köszönhetően -, ezekkel szállítják ki a műtrágyaszóráshoz a big-bag zsákokat is. A tavaszi vetéstől az őszi vetésig folyamatosan úton vannak.

A bálázók, a hat kombájn és a munkaeszközök jó része az AXIÁL-tól származik. A CLAAS munkatársaival személyes, baráti kapcsolat alakult ki, akik 2003 óta kétévente – amikor egy-egy új típussal jelennek meg a piacon – náluk készítik el a prospektusfotókat, a bemutatófilmeket.

Számíthatnak saját műhelyhátterükre, kollégáikra, így csak akkor veszik igénybe az AXIÁL szakembereinek tudását, ha valamit nem tudnak megoldani. Gépészként tudnia kell, hol van az a határ, amikor a bütyköléssel már nagyobb kárt okoz, mintha kihívná a szervizeseket.

Sokan gondolnák, túl sok gépük van. Ám, ha ezt egy nyugati gazda gépparkjával hasonlítanák össze, akkor azonos hektárnagyságra vetítve a kintieknél lényegesen több jut. Miközben ott ötéves korában cserélik a betakarítógépeket, Belvárdgyulán 8-10 évnél tartanak. Üzemóraszámuk nyugati összehasonlításban soknak számít, míg a magyar viszonyok között kevés.

Még egy beruházásuk van hátra, s ha ennek keretében elkészül a tárolójuk, akkor tető alá kerül „minden szál” széna és szalma. Most négyezer négyzetméternyi fedett tárolókapacitással rendelkeznek, se ehhez pályázat útján további 1200 négyzetmétert szeretnének megépíteni.

A szakember véleménye szerint, ahol nincs szarvasmarha, csak szántóföldi növénytermesztés, ott májusban és augusztusban szünetet tarthatnak, akár be is zárhatnak. Belvárdgyulán egymást érik a szállítási csúcsok: folyik a betakarítás, miközben már megy a bálázó. Míg a csapat egyik része a búzát hordja, a másik fele a bálákat szállítja. És még szerencsésnek mondhatják magukat, ha nem éppen akkor kell a lucernát, a réti szénát is kaszálni. Valamit visz a gép, állandó mozgás van Belvárdgyula határában.

 

Szöveg, kép: Viniczai Sándor

Forrás: AXIÁL Híradó 2021. évi 4. szám

Elérhető

Kapcsolódó cikkek