Menet közben, a fülkéből is változtatható a fogásszélessége, és ehhez automatikusan igazodik a többi paraméter is. Ott is elkel egy eke a gazdaságban, ahol szándékuk szerint sohasem szántanának.
„Már túl vagyunk az aratáson, tarlóhántást, lazítást, trágyakihordást végzünk, egyszerre csinálnánk mindent, annyire összecsúsztak a munkák” – e szavakkal ugyanakkor szívélyesen fogad minket Kiss-Nagy Szabolcs (42), az Arabilis Kft. műszaki vezetője. Baksa-Rádfapusztán vagyunk, a család (a szülők és a három gyermek) tulajdonában álló cég telephelyén. 250 saját meg 80 hektár bérelt földön termesztenek kukoricát, búzát, napraforgót, repcét, árpát, „mikor mi adja ki a vetésforgót. A tavalyi kiugró eredményekhez képest idén gyengébb volt a termés, de az időjárási viszontagságokhoz képest kifejezetten jónak mondható”.
Az apa, Kiss-Nagy Lajos (67) ugyan nem volt jelen, ám beszélgetésünk során nagyon sokszor szóba került. Nem csak azért, mert ő a cég alapítója és fő működtetője. Tanúi lehettünk a generációs ellentétek diszkrét megnyilvánulásainak, a régi tapasztalatok és az új szakmai tudás birkózásának is, és eközben az elfogadás és a kompromisszumok szép példáit is láthattuk.
A rendszerváltás után, a helyi téesz – ahol Kiss-Nagy Lajos telepvezető volt – privatizálásával alakult meg a kft. elődje. „Akkoriban szinten minden faluban volt csirketelep”, az új cég fő profilja is az állattartás lett. A keletkező tárgya hasznosítására beszálltak a földprivatizációba is, megteremtve a növénytermesztési ágazat alapjait. 2012-ben a kft. a vagyonelemek megosztásával kettészakadt, így jött létre Kiss-Nagyék családi kft-je.
Baromfit azóta is tartanak, korábban tojástermelési céllal, jelenleg pedig húscsirkét. „Napos koruktól 6 hét alatt felhizlaljuk, és mennek a vágóhídra. Egy-egy telepítés – évente ötször – százezer hibridet jelent. Az öcsém és az alkalmazottak foglalkoznak az állattartással, mi meg apámmal ketten visszük a növénytermesztést.”
Kissé kanyargós út vezetett idáig. Először cukrásznak tanult, „csúcsidőben 30 ezer tojást hordtunk ki, sok cukrásznak is, és gyerekként megtetszett ez a szakma. Ám viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem ez lesz az igazi hivatásom.” Amikor egy németországi munka után hazajött, már fuvarosként igyekezett boldogulni. „A kötelező sorkatonaság letöltése után egyéni vállalkozóként folytattam a fuvarozást. Aztán a megalakuló családi kft-ének kellett valaki a mezőgazdasági munkákra, így kezdődött a traktoros életpályám.” Időközben elvégezte a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karát Hódmezővásárhelyen.
Mi a munkamegosztás édesapja és Ön között?
Mindenki mindent csinál. Aztán vannak saját földek is, ezekre ki-ki maga készíti el a tápanyag-visszapótlási és vetési terveket. Tulajdonképpen azért vannak a saját földek, mert igazából nem sok beleszólást engedett édesapám, pedig ha az ember szakdolgozatot írt a témáról, akkor megvannak a határozott elképzelései.
Most már van tekintélye az édesapjánál?
A válasz nagy nevetés.
Ő a nagy szakértő?
Nyilván a generációk másként látják a dolgokat, de tulajdonképpen jól is van ez így. Ő építette fel ezt a céget.
Ki dönt a gépvásárlásokról?
Közösen édesapámmal.
Miért a Grégoire Besson ekét választották?
Ez előtt is ilyen ekénk volt, csak nem variós. 12 évig szolgált – ez nagy teljesítmény egy ekénél –, és amikor már nagyon megkopott, egyszerűbb volt egy újat beszerezni. Tetszett, hogy az előző konstrukció bonyolult megoldásai leegyszerűsödtek, könnyen beállítható, az erőgép is simán viszi. Jól áttekinthető rendszerű, számomra az az egyik legkedvezőbb pontja, hogy a szállító kereke a gerendelyen belül fut, így a tábla legszéléig ki lehet szántani vele. Variós voltának köszönhetően hidraulikusan állítható a fogásszélesség, így akár menet közben, a fülkéből is lehet módosítani. Például, ha egy nagy táblában különböző minőségű a talaj. Az is nagy előnye, hogy amikor változtatok a fogásszélességen, akkor hozzáállítódik a többi paraméter is. Egy átlagos napon 15-17 hektárt fel lehet szántani vele, de egy nagy táblában akár húsz hektár fölött is teljesít. Nagyon elégedettek vagyunk vele, már három szezont megcsinált.
Kitartanak a hagyományos szántásos-forgatásos talajelőkészítés mellett?
Nem mindent szántunk, hanem grúberezünk is. Hogy mikor melyik, az főleg az időjárástól függ. Ez kompromisszum is apám és köztem, mert én inkább a forgatás nélküli új talajművelési módszerek pártján állok. A saját rendelkezésű földemet több mint 10 éve szántás nélkül művelem.
A tapasztaltak visszaigazolják valamelyik módszert?
Ez inkább évjáratfüggő. Ha nagyon csapadékos az ősz, előfordul, hogy nem lehet grúberezni, akkor bizony szántani kell! Egyébként láttam egy kimutatást arról, hogy mely tényezők milyen szerepet játszanak a jó termésben. Meglepő volt számomra, hogy e szerint a talajművelés csak pár százalékot számít. Ami leginkább meghatározza, az a tápanyag és az időjárás.
Akkor kinek jó ez az eke?
Egy eke mindig jó a gazdaságban! Valahol a két módszer között lehet az igazság.
Milyen terveik vannak?
Beadtuk támogatási kérelmünket a mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések pályázatra. Belekezdtünk egy építkezésbe is egy növénytermesztési központi hely kialakítására, ahol a vegyszereket, vetőmagot, szerszámokat, karbantartás anyagokat tárolnánk. Aztán majd ehhez szeretnénk egy csarnokot is hozzáépíteni, hogy a komolyabb gépeket ne a szabad ég alatt tartsuk. És gondolkozom valamilyen szakmérnöki továbbképzésen is: a Szegedi Tudományegyetem induló drónpilóta-képzés és a növényorvosi között vacillálok.
Mikor annyi idős lesz, mint most az édesapja, milyennek képzeli el az akkori céget?
Akkor a növénytermesztést már teljes egészében a precíziós technológiák alkalmazásával végezzük. Az így elérhető költségmegtakarítással mindenképpen növekszik a hatékonyságunk. Ha még a termésátlagunkat is megjavítja, az már dupla haszon lesz.
Szöveg, kép: Popovics Gizella
Forrás: AXIÁL Híradó 2021. évi 4. szám
