Pötyi és a minimum tillage

Első látásra kiderül, hogy nemcsak jól megértik, de illenek is egymáshoz. Házigazdánk a családja mellett leginkább arra büszke, hogy hazánkban a no-tillage talajművelés meghonosítása mellett bábáskodhatott.
 

„Van pincém, szeretem Hajóst. Többségében svábok lakják, tehát rend és tisztaság van a faluban; itt mindenki ismer mindenkit és segít a szomszédjának” - mosolyog az AXIÁL nyugdíjas menedzsere, aki itt töltötte egész életét. A Fekete-erdőből a Dunán érkező németajkúak törték fel az itteni mocsaras vidéket és telepítették meg a domboldalon a szőlőt. Szorgalmas, kultúraalakító nép. „Bár mi svábok valamit rosszul csináltunk, mert a környékbeli településeken gyakran sokkal kevesebb munkával is jobb eredményekkel dicsekedhetnek - tette hozzá. Mi inkább a szorgalmunkkal és nagyon-nagyon sok munkával értük el mindazt, ami most látható.”

„Közel volt a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát, sok ember foglalkoztatott; gondoltam, én is jól elleszek itt. Vonzott az agrárpályára, a hivatalos munka után a családdal mindig dolgoztunk valamit a földeken. Termesztettünk majorannát, bazsalikomot, macskagyökeret, paprikát; foglalkoztunk szőlővel. Tetszett a tolikapálás, az öntözés is” - indokolta, miért is ment Debrecenbe, az Agrártudományi Egyetemre. A kombinát kertészeti kerületében kezdett, ahol az öntözés levezénylése mellett legnagyobb kihívást a KISZ-tábor jelentette, ahol lengyel és magyar diákok gardírozása, istápolása volt a feladata.

Tíz év után hívták az AXIÁL-hoz, ahol tapasztalataival, jó ötletekkel segítette mind a gépforgalmazót, mind pedig a mezőgazdasági termelőket. Közben kiderült, nem csak a saját tudására támaszkodhatott, nagyon sokat tanult a beszállító partnerektől és az ügyfelektől is. Mindenkit meghallgatott, kíváncsi volt a gazdák véleményére.

„Az AXIÁL Kft. gépüzletágának munkatársa lettem. Lelkes voltam, örültem az új lehetőségnek. Annak idején talán hatvanhárman voltunk az AXIÁL-nál, mikor odamentem, és volt egy zöld, karambolos Suzukink. Télen a kabátomat a bal oldalra kellett teríteni, úgy fújt be a szél a törött ajtókon. De befértek a hangszórók, amik a szántóföldi bemutatókon kellettek, én nagyon jól éreztem magam” - meséli.
 

„A tulajdonossal egyeztetve hamarosan belefogtunk a növényvédelmi gépek forgalmazásába; hiszen a kiterjedt a szervizhálózat, a bővülő az alkatrészkészlet garantálta ezen gépek biztonságos üzemeltetését. Ennek okán kerültem kapcsolatba a Berthoud-termékekkel.”

Amikor felhozom, hány előadást, bemutatót tartott, csak annyi a válasz: „Nem akarok én senkit tanítani, csak a tapasztalataimból szeretnék átadni valamit, hogy ezáltal sikeresebbek legyenek a termelők.” Nem csak a levegőbe beszélt. Megesett, hogy hetekig járt egy növényvédő gépeket forgalmazó magyar céghez szerelni. Mindig szerette a gyakorlat oldaláról megközelíteni dolgokat, de azt ugyancsak fontosnak tartotta, hogy maga is értsen hozzá. Így hozott be járkerék meghajtású permetezőt, amit akár egy csekély tapasztalattal bíró gépkezelő is működtetni tudott.

„A Berthoud-nak már voltak önjáró gépei, kiváló, környezetbarát pneumatikus permetezői. Ezért is szavaztunk mellettük, nagyon jó választásnak bizonyult. Ugyanakkor tíz évembe került, mire a franciák megalkották az önjáró gépnél a hidraulikus hasmagasság-állítást. Így hagytam ott az utódomnak” - nyugtázta. Soha nem hagyott félbe semmit.

Ami ugyancsak hosszú időre meghatározta a szakmai életét: az a minimum-tillage. Ma is lelkesen magyarázza: aki az őszi vetések alá forgatásos talajművelést végez, az megbontja a biológiai egyensúlyt. Az angliai Simba International céggel vették föl a kapcsolatot, amely akkoriban a takarékos talajművelés első számú tudora volt. A képlet egyszerű: a 90-es évek közepére Angliában felére esett vissza a gabona felvásárlási ára. Ilyenkor mit lehet tenni? Csökkenteni kell a költségeket. Először tehát a technológiát kellett megismertetni a magyar gazdákkal, majd két-három év múlva tudtak gépet is eladni hozzá. „Köszönet jár Harsányi Zsoltnak, aki türelmesen kivárta ezt a gépértékesítés szempontjából terméketlen időszakot, és mindenhez szabad kezet adott. Annyi szántóföldi bemutatót tarthattunk, amennyit csak szükségesnek ítéltünk. Kísérleteket állítottunk be; megesett, hogy hetekig úton voltunk. A sok befektetett energia eredményeként beindult a minimum-tillage” – magyarázta. Ám kis idő elteltével az angolok eladták a céget.
 

„A Simba Afrikában, az őserdői irtásokon fejlesztette ki a tárcsáit. Miután a céget eladták, muszáj volt folytatni Magyarországon, így alakult meg a Framest Kft, amely továbbvitte a gyártást. De hasonlóan jártunk a HORSCH-sal, amikor a hazai forgalmazója csődbe került” - meséli. Felhívta Martin Kramert, aki a cég kelet-európai régiófelelőse volt, álljon meg Baján beszélgetni. Ennek köszönhetően a HORSCH is az AXIÁL kötelékébe került. 2017-ben már nagyon sok dolga volt, négy-öt céget képviselt. Ezt kis kitérő követte a Framestnél, de Pintér Zsolt hívására újra a bajai cégnél találta magát. „Amikor a Framestnél voltam, akkor is szoros kapcsolatban álltam a tizenkilenc AXIÁL-os üzletkötővel, együtt dolgoztunk, csak más színekben” - jegyezte meg.

„Visszatekintve az AXIÁL nem csak szakmai közösség, munkahely, hanem baráti kör is volt. Egy „hibája” akadt, nem volt az emeleten dohányzó helyiség.

Elképesztő kreativitásra adott, lehetőséget. Inspiráló szellemi közösség alakult ki, tapasztalatokra, tudásra éhes emberek gyűjtőhelyévé vált.” Egy idő után maga köré tudta gyűjteni a fiatalokat, igyekezett segíteni nekik. Ha Bajára iskolába járó fiaival késve indultak el, előfordult, hogy lekésett a reggeli kávézásról.  Pedig ez fontos információs alkalom volt, ahol mindent meg lehetett beszélni, mindig megpróbáltak megoldást találni az ügyfél gondjaira. Legyen az garanciális, szavatossági, vagy beüzemelési probléma.

„Szeptember végén elhagytam a munkaerőpiacot, de még előtte egy hónappal egy problémás eseten dolgoztam. Nem hagyjuk cserben a partnereket, de ehhez kell a megfelelő szakértői háttér. Volt egy saját kiképzésű szervizesem a bajai telepen. Önjáró permetezőt nem engedtem beüzemeltetni, csak ővele. Ezzel sok problémától megszabadultunk. Egy napot eltöltött a gazdával, és töviről hegyire mindent átvettek, onnantól kezdve nem volt gond” - kanyarodott vissza a húsz, AXIÁL-nál eltöltött év eseményeire. A mezőgazdaságtól azóta sem szakadt el, most is szívesen besegít a Framestnél vagy bárkinek, aki tanácsért fordul hozzá.

Művelt szőlőt, erdőgazdálkodást folytat. Behordja a fát a maga által készített „csettegőn”, s vágja fel a saját készítésű szalagfűrészen. Mindig tesz valamit.

A család mellett feladatot ad a kert, az udvar; kijár az erdőbe. Ha mégis lenne egy kis szabadideje, azt leköti Pötyi.

Szöveg, fotó: Viniczai Sándor

Forrás: AXIÁL Híradó 2022. évi 5. szám