Újkígyós határában befordulva Marottyiék tanyájára, azonnal szembe ötlik a takaros ház körül az autók és mezőgépek tisztes életkora. Húszéves pickup, idős személyautó, de mindkettő tip-top állapotban, hátrébb pedig mintha mezőgép-múzeumot látnék: öreg MTZ és Zetor traktorok közelében úgy áll egymás mellett egy-egy vénséges CLAAS kasza, rendsodró és bálázó, mint más gazdaságok udvarán a kiselejtezett eszközök. Ez azonban nem múltidéző skanzen, még kevésbé géptemető, hanem nagyon is aktív, teljes mértékben munkaképes és keményen dolgozó gépállomány.
A Viharsarokban őshonos Marottyi (nevük Maróthyból módosult anyakönyvvezetők ilyen-olyan írásmódja hatására) családból az 1988 óta kistermelő, majd őstermelő Zoltán és fia, Csaba ismerteti az átlagostól eltérő filozófiájukat, életbölcsességüket. A nyolcvanas években megvásárolt tanyájuk, ahová saját költségükön vezettették be a villanyt, nem nagy, bérleményekkel együtt mindössze 15 hektáron gazdálkodnak. Ötven hízó marhát, hatvan birkát, tizenöt sertést tartanak, földjük épp elég ezek takarmányozására, de szolgáltatásként másoknak is dolgoznak, mintegy kilencven hektáron, főképp zöldsori munkával. Azt a modellt követik, amely ezer éve eltartja az embereket e tájon: mindenhez értenek, mindent maguk végeznek el, a szántástól az étkezőasztal megterítéséig. Csak addig nyújtóznak, ameddig a takarójuk ér, sohasem vettek fel hitelt, szótárukból hiányzik a finanszírozás, apránként szerzik meg a szükségeset.
Mikor szóba kerül, hogy mekkora tétekkel ruletteznek modern gazdaságok, sok-sok tízmilliós mezőgépeket vásárolva alig néhány éves használatra, Zoltán azonnal rávágja: „Egy időjárási katasztrófától, árfolyamváltozástól azok bebukhatnak, földönfutó lehet belőlük, de mi akkor is megmaradunk!”
E szemlélet jegyében gépesítenek. A gyerekkorától állatrajongó, fogathajtó-versenyzőként és klubvezetőként is eredményes, mindössze 28 éves Csaba jól kiismeri magát műszaki dolgokban, hiszen autószerelő, gépjármű-technikus, mezőgazdasági technikus, és ügyes kezű gyakorlati ember. Négy, 1988-as, 89-es évjáratú MTZ traktorukat jelképes áron vásárolták, lehasznált állapotban, némelyik alkatrészei „kasban érkeztek”, egyiket úgy kellett hazavontatni, mert nem volt üzemképes, de mindet szépen felújította, levizsgáztatta, plusz hidraulikával látta el. Használati értékük sokszorosa a piacinak. Nem kell laptopot rájuk csatlakoztatni, hogy lekérdezzen hibakódokat, az egyszerű ruszki szerkezet némi hozzáértéssel akármeddig életben tartható. Kettőt homlokrakodóval használnak. Nehéz talajmunkákra és a nagyobb teljesítményigényű bálázóhoz az 1983-ban gyártott – közel harmincéves –, 160 lóerős, összkerékhajtású Zetor Crystal 16145-öt veszik igénybe. „Tavasszal beülök, végigvisszük az évet, nem kell hozzájuk nyúlni, kapkodni, szezonban javítani.”
Na, és a zöldsor! Honnan jött a CLAAS márka kedvelése? Csaba, 13 évesen, ismerősnek segítve bálázott, és tapasztalta, hogy mindegyik bálázóval bajok voltak, kivéve egyet: „Klassz volt a CLAAS!” Területteljesítménye nagy, fenntartásra igénytelen, megbízható, ez volt a legprofibb, mindent meg lehetett oldani vele. Mostanában hatvan hektár felén kaszálnak gyepet évente egyszer, a másik felén lucernát, négyszer. Ráadásul kétezer szalma-körbálát készítenek.
A CLAAS CORTO kaszát nyolc éve vették, tizenegy éves korában, csapágyhibával, s rendbe hozták. „Addig, más gyártmányokkal, rémálom volt kaszálni, azóta pozitív élmény!” Tavaly bizony „komoly” összeget kellett költeni rá: 9000 forintot, késtartóra. Most már két ilyen kaszájuk van. Szó mi szó, a fedél felhajtása után látszik, hogy rozsdás a tárcsa, de a munka első órája alatt kifényesedik. Itt-ott máshol is rozsdásak kissé, ütött-kopottak a gépek, de ettől semmivel sem csökken használhatóságuk. Óránként három hektárnyi lucernát vágnak le velük.
A CLAAS WS rendsodró tavalyi beszerzés, 16 éves, „se rosszabb, se jobb, mint egy új.” Beválik szenázsban, lucernában, nem csavarja fel a terményt, a száraz szénát is nagyon jól sodorja. Csaba idén akar még egyet venni, vagy eladni az eddigit, és kétrotorost szerezni helyette.
A CLAAS ROLLANT 250 RC körbálázó 2002-es évjárat, 2016 őszén vették, külföldről érkezett, de keveset használták, csak 16 ezer bálát készített, amennyi másutt egy esztendő alatt jön össze. E géppel vonult be a Marottyi gazdaságba az elektronikus komfortkezelés, hiszen csak gombokat kell nyomkodni a terminálon a traktor fülkéjében, és minden úgy történik, ahogy kell, nem mackózik be, azaz tömődik el a bálakamra rotorja, és szép gurigák potyognak ki automatikusan a táblára. „Inkább drágábbat, de hibátlant választottam, ez egy békebeli erős gép, megbízható, nem félek, hogy túlmelegedés miatt tüzet okoz. Voltak hibái, de sose hagyott cserben, nem okozott csalódást.” Csaba most már arra gondol, hogy ha lesz idén új demógép az AXIÁL békéscsabai telephelyén, azt Szász Attila CLAAS-értékesítő közvetítésével megnézné, kipróbálná munka közben, mert előbb-utóbb cserélni kell az öreget.
Apropó AXIÁL: gépet eddig még nem vett innen a Marottyi gazdaság, de alkatrészt, gumiabroncsot sokat, amelyek nélkül nem lehetne fenntartani a gépeket, tehát már régóta bejáratódott a kapcsolat.
Távozóban a tanyáról eltűnődöm a tanulságokon. Józanul, kockázatkerülően gondolkodó kistermelő is részesülhet a gépesítés áldásaiból, előnyeiből, ha ért a karbantartáshoz, javításhoz, de ehhez kell egy nagyon tartós, strapabíró, megbízható gépeket gyártó márka, mint a CLAAS, és egy partner, amelyre mindig számítani lehet az alkatrészellátásban: az AXIÁL. Az apró léptekkel haladó Marottyi Csaba már eljutott egy új CLAAS bálázó beszerzésének küszöbére – akármilyen jó az öreg gép a háznál, adott esetben egy mai típus lehet az optimális megoldás.
Szöveg: Karlovitz Kristóf okleveles mérnök, szakíró
Fotó: Karlovitz Kristóf és Marottyi archívum
