Zöld eminenciások a földeken

Zöld eminenciások a földeken

„Vannak már öt éve dolgozó Oehler pótkocsijaink, így elegendő tapasztalatot gyűjthettünk” – magyarázta Varga Szabolcs, a fülei Búzakalász Kft. ügyvezetője.

 

Ezek az eszközök nem pihennek, folyamatosan használják őket. Amikor rákérdeztem a műszaki problémákra, tanácstalanul nézett rám: ilyenről nincs tudomása. Az elégedettség fokmérője, ha nem lehet meghibásodásról beszélni.

 

A fülei Búzakalász Kft., túlélve a rendszerváltást, a kárpótlást – a korábbi szövetkezet jogutódjaként – mintegy 1200 hektár bérelt szántót művel, s emellett 1400 hektáron, az első kapavágástól a betakarításig, mezőgazdasági szolgáltató. Sertéstelepet is üzemeltetnek, ahol ma már csak hizlalnak. „Megvásároljuk a malacot, keverjük a tápot és értékesítünk.”

 

 

A cég dolgozói a termelés minden lépését maguk végzik, a szántástól a növényvédelmen keresztül a terménybeszállításig és szárításig. A fő profil a klasszikus szántóföldi növények, ezt hetven hektár cukorrépa, s évente hatvan-száz hektáron borsó-vetőmag színesíti. Párhuzamosan kalászos vetőmagot – őszi búza és tavaszi árpa – állítanak elő.

 

Területeik szerencsére egymáshoz közeliek, s bár az évek alatt darabolódtak, a régi szövetkezeti időkből örököltek tömbösített táblákat. Jellemzően sík területen dolgoznak a Bakony lábánál, nincs szükségük hegyvidéki gépekre. Itt kezdődik a klasszikus mezőségi barna erdőtalaj és a mezőségi csernozjom közötti heterogén föld. Jó vízgazdálkodású, több az agyagfolt, amely belvíz szempontjából nem előnyös, de aszályosabb években inkább a pozitív hatását élvezik. „A világ a nagyüzemi gazdálkodás felé halad, szükség van a tömegárukra, ugyanakkor a kisgazdaságoknak, a kézműves termékeknek is helyük van a piacon.” A szakember kiemelte, hogy idén mintegy tíz hektáron szeretné kipróbálni a pátrohai kukoricát. Úgy tartják, az organikus kukoricából tovább szelektált fajta az „utolsó mohikán”, amely az idők folyamán alkalmazkodott az éghajlati, és ezen belül az időjárásbeli szélsőségek változásaihoz.

 

 

Saját terményszárító, síktárolók segítik a munkájukat, ezeket pályázati pénzből szeretnék korszerűsíteni, bővíteni. „Soha nem adom el a terményt a tábla széléről” – hangsúlyozta az ügyvezető, kihasználják a tisztító és a tároló előnyeit, hogy jobb értékesítési pozíciót érhessenek el.

 

„Az AXIÁL nagy múltú cég, országos lefedettséggel, prémiumminőségű gépkínálattal” – indokolta a gépkereskedő-választást, nem véletlen, hogy a bajai központú vállalkozással régi időkre nyúlik vissza az együttműködésük. Ráadásul közel van egyik alközpontja, Székesfehérvár, így gyors és megfelelő a szerviz, illetve az alkatrészellátás. Nem engedhetnek meg maguknak hibázást, 2600 hektáron életbevágó a jó minőségű, üzembiztos eszköz.

 

Amikor vásárolnak, nemcsak a gépet veszik meg, hanem mögötte a szolgáltatást is. E tekintetben – véleményük szerint – az AXIÁL az ország legmegbízhatóbb cégei közé tartozik.

 

 

A szakember azt tapasztalta, hogy sok gépberuházó csak a gépsor elejében gondolkodnak, pedig az egész folyamatot látni kell. Fontos például, hogy betakarításkor kellő szállítási kapacitás álljon rendelkezésre. Ma már minden egyes növényi kultúrával csúcstermésre törekednek a gazdák, így nagyobb tömeget kell megmozgatni, mint korábban. Emellett a mezőgazdasági pótkocsikat annak alapján kell méretezni, hogy milyen erőgépet használnak, illetve megfelel-e a befogadóképességük. „Meg kell tervezni az egész folyamatot, s nem lehet leragadni csak a vezérgépeknél” – fogalmazta meg a kombájntól a garatig elv fontosságát Varga Szabolcs. Éppen ezért sok gyártó termékét megvizsgálták, amikor át kellett gondolniuk a beruházást.

 

Az Oehler pótkocsik magas műszaki színvonalat képviselnek, sokoldalúan használhatók, a meghibásodási lehetőségeket minimalizálta a gyártó. Nem véletlen, hogy egész „sorozattal” rendelkezik a cég. Nemcsak a termék beszállításánál veszik hasznukat, hanem az inputanyagokat is ezekkel juttatják ki. „Igyekeztünk úgy választani, hogy univerzális eszközök kerüljenek a gazdaságba.” Ma már több munkafolyamatra és intenzívebb használatra kell felkészülni, így az élettartam, az üzembiztonság is fontos szempont lett.

 

„Ezek a pótkocsik sajnos nemcsak aszfalton közlekednek, hanem többnyire földutakon, melyek állapota változó, maximális terhelés mellett is állniuk kell a sarat. A gumiabroncs, az alváz, a felépítmény bírja a terhelést.” Annak ellenére is komoly az igénybevétel, hogy betartanak minden műszaki előírást, amely biztosítja a hosszú élettartamot. A sokoldalúság mára alapelvárás, ha át kell szerelni, vagy levenni oldalfalat, azt gyorsan, egyszerűen el lehessen végezni. „Vetőmagot, műtrágyát a 14 tonnás Oehlerrel szállítunk, a háromtengelyes ZDK 180-ast használjuk vízszállításra is, a permetezőgép kiszolgálására.” A tízköbméteres tartály mellé felférnek a vegyszerek. Cél, hogy minél egyetemesebben tudják kihasználni a pótkocsikat. Két ZDK 140-es, egy korábbi ZDK 180-as már hosszabb ideje szolgál, amelyekhez vásároltak egy új DDK 240-t. Az Oehler arzenált a STT 180-as szervestrágya-szóró egészíti ki, amely maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Kiváló a teljesítménye, megbízhatóan dolgozik, a szakember bízik benne, hogy a következő három évtizedben kiszolgálja a gazdaságot.

 

 

A pótkocsiválasztás fontos szempontja volt, hogy betakarításkor menet közbeni ürítve se menjen mellé, ne pattogjon ki a szem. Másrészt, nehezebb terepi viszonyok között – földutakon, szántón – is jól tudja vontatni az erőgép. A folyamatosan karbantartott pótkocsikról, szinte nem is hallani, teszik a dolgukat. Nagyon jó az alvázuk, egyszerű, ugyanakkor kiváló megoldásokat alkalmazott a gyártó, amelyek biztosítják a strapabírást.

 

Tavaly, a trágyaszóró beszerzése kapcsán, körbejárták az országot, gyűjtötték a termelői véleményeket. Ezek után maradtak az Oehlernél, Baján több típust is megnéztek, s döntöttek az SST 180-as mellett.

 

Gépeik műszaki állapotára rendszeresen figyelnek, téli, vagy évközi leálláskor rendbe teszik, felkészítik a következő munkára. „Az ekéket sem hagyom sárosan, le kell kezelni a kormánylemezt” – hangsúlyozta Varga Szabolcs, és ugyanez vonatkozik az összes gépre. Egy részük bekerül a szín alá, hiszen sem a nap, sem a fagy nem tesz jót az eszközöknek. Így mindig hadra foghatók, s az élettartamuk is nő.

 

 

Szöveg, kép: Viniczai Sándor, újságíró

Forrás: AXIÁL Híradó 2021. évi 2. szám

 

 

Elérhető

Kapcsolódó cikkek