A vetésforgóban búza, kukorica, napraforgó és a repce szerepel, az állattenyésztési ágazat takarmányozását pedig kaszálóként hasznosított legelőkről és 50 hektárnyi lucernásról látják el. Egy évben nagyjából összesen 15-20 ezer kör- és kockabálát mozgatnak meg, ebben benne van a széna, a szalma és a lucerna is. Ehhez még hozzá is vásárolnak a környékbeli gazdáktól, akik a zöldítés miatt, de állatok nélkül folytatnak gyepgazdálkodást. A tevékenységhez tartozik még a környékbeli területeken mintegy 500 hektáron nyújtott szolgáltatás és részben az integráció is. Van, akinél csak vetnek, vagy aratnak, és van, akinél minden munkafolyamatot ők végeznek el.
Az újszilvási telepen 1500 dán vérvonalú sertést, valamint 600 limousin és charolais hízómarhát nevelünk, aminek többségét a Hunland Trade Kft. vásárolja meg tőlünk. Az üzleti kapcsolat már több, mint 10 évre nyúlik vissza, aminek a megbízhatóság, a kölcsönös bizalom és a korrekt ár az alapja. Az itt hizlalt állatok húsa többnyire tőlünk keletre kerül, Törökországban és Szíriában is fogyasztják az újszilvási marhát – meséli a gazdálkodó, akinek az édesapjával együtt vezeti a céget. Kiss Pál az 1990-es évek elején kezdett önálló vállalkozásba, aztán a 2000-es évek kezdetén alakította meg a Peng-Farm Kft-t. Az állattenyésztés mindig is a cég és az újszilvási család életének része volt, a szülők még egy húszas magyar tarka fejősállományt is tartottak, hízómarháik pedig már a kezdetektől voltak. A kedvenc húsára vonatkozó kérdésre a fiatal gazdálkodó úgy válaszolt, hogy évente összesen kétszer fogyaszt marhahúst, a sertést viszont annál jobban szereti, és vadászemberként a szarvasból és a vaddisznóból készült ételeket is kedveli. A marhák takarmányozásnál is igyekeznek megteremteni a változatosságot és a jó minőséget. Egyre inkább a siló irányába tolják az arányt, ami most 50 százalék körül van a jószágok menüjében. Emellé az állatok szenázst és szilázst is kapnak.
Norbert a precíziós gazdálkodásról is beszélt, ami szerinte hatalmas beruházást, és komoly emberi erőforrást igényel, ezért a hazai elterjedéséhez hosszú időre lesz szükség. Mert a fiatalok, akik értenek hozzá, nem feltétlenül a mezőgazdaságban akarnak dolgozni, az idősebbek pedig, akik dolgoznának, többnyire nem értik meg az informatikai alapokon működő rendszerek kezelését – mondja. Náluk a GPS-alapú sorvezetést használják a gazdaságban, a hozammérést pedig most kezdik bevezetni, a térképezés lehetősége már bent van a CLAAS LEXION-okban, a tervek szerint idén alkalmazni is fogják. A differenciált tőszámú vetést már kipróbálták, de náluk nem lett jobb tőle annyival az eredmény, hogy a nagyüzemben is bevezessék azt. Ha öntöznénk, akkor lehetne a termésátlagon javítani, és akár az eddigi termés 1,5-szeresét is elérni, de a víz utánpótlását az időjárásra bízva nem érdemes ezzel számolni. A földterületek tagoltsága miatt nagyon sok kutat kellene fúrni, ami így drága lenne – mondja a gazdálkodó.
A talajok errefelé nagyon változatosak. A telep melletti köves úttól Cegléd felé 10 kilométeren át homokos, Tápiógyörgye és Abony felé pedig jellemzően humuszosabb terület van. A 10-től a 40-es aranykorona értékig minden megtalálható, foltokban még szik is előfordul – meséli Norbert. A saját földjeik többségét szántás és forgatás nélkül művelik. Még a kukorica alatt is csak 40 centim lazítóztak, majd szántóföldi kultivátorral zárták le a műveletet. Az így megmunkált területre újra belevették a kukoricát, és a technológia még az aszályos és száraz időben is jobb eredményt hozott, mint a szántással történő művelés.
A forgatás nélküli technológiára nem lehet egyik napról a másikra átállni, sokat kell tanulni és tapasztalni hozzá, meg persze nagyon fontos jól ismerni a földeket, hogy melyik mit bír el. A vízgazdálkodást és a termésátlagok nézve viszont az látszik, hogy bár kicsit nehezebb így gazdálkodni, és sokkal komolyabb géppark szükséges hozzá, mint a hagyományos műveléshez, de hosszú távon mindenképpen megéri, hogy nem használjuk el a talajt – mondja Norbert.
Ennek része az is, hogy a földjeikről nem kerül le a saját szalma és a kukorica szára sem. A növények aratás után megmaradt részeit a szecskázást követően visszaforgatják a talajba, hogy a szerves anyag ott maradjon. Amire pedig a jószág alá szükség van, inkább megveszik mástól. A tápanyag-utánpótláshoz hozzátartozik, hogy évente 10 ezer tonna szerves trágyát juttatnak ki a területeikre.
A két darab Annaburger HTS 16.04 szervestrágya szóró nálunk 2-3 hetet dolgozik intenzíven. Nagyon tetszik bennük, hogy egyenletes a szórásképük, korrekt munkaszélességgel és megbízhatóan működnek. A növényeken látszik a szórás hatékonysága, mert még aszályban is számottevő a különbség a fejlődésükben. A trágyaszórók anyagfelhasználása eleget tesz a prémium kategória minőségi követelményeinek, és fontos, hogy a táblaszéleknél sarkosan is lehet szórni, amivel elkerüljük a pazarlást.
Bár rengeteg extrával lehet kérni, vagyis jó fel lehet öltöztetni az Annaburgert, mi alapfelszereltséggel vásároltuk meg a két trágyaszórót, mert így is maximálisan kielégítik a gazdaságunk igényeit. A telepről átlagosan 5-10 kilométerre visszük a trágyát, ezalatt a kezelése kényelmes, nem rángatja a traktort. Mivel zárt, jó rendszerű, menet közben nem szóródik az anyag az útra. Mi a 120-220 lóerős gépeinkkel vontatjuk őket, ami bőven elegendő. Ugyan az Annaburgerek silószállításra, komposzt és mész kiszórására is alkalmasak, nálunk kifejezetten a trágya mozgatását és kijuttatását szolgálják. Fontos, hogy én a szememnek és a számokban hiszek. Ezért mi akkor döntöttünk a HTS 16.04 típus vásárlása mellett, amikor az AXIÁL Kft. nálunk demózott vele, és a gyakorlatban is láttuk a működését. Aztán szerencsére annyira jól vizsgázott nálunk, hogy tavaly vettünk belőle még egyet – zárta mondandóját mosolyogva Kiss Norbert.
Fotó: Leitmann Zsolt
Szöveg: Csurja Zsolt, szakújságíró
Forrás: AXIÁL Híradó 2020. 3. szám
