Az idei évben 9 fős csapattal neveztünk be az eredetileg májusban megrendezésre kerülő XV. NN Ultrabalatonra. A vírushelyzet és az élet végül átformálta a versenyt, akár a dátumról beszélünk, akár a csapattagjainkról, de minden jó, ha a vége jó – felülmúltuk az általunk megálmodott szintidőt, és máris új célokat tűztünk ki magunk elé. De nézzük kicsit részleteiben a versenyt.
Rajtfotó a csapatról
Az egyetlen biztos pont, hogy mindig változik minden. Ez ismét beigazolódott – kezdődött az esemény dátumának májusról októberre helyezésével. Párhuzamosan a csapatkapitány (cikkünk írója) szögre akaszthatta a futócipőjét – a gólya bekopogtatott, az orvos viszont futásmentes életmódot javasolt. Csapatkapitányunk a pocaklakójával így csak félig aktív résztvevője lett az őszi futásnak. Nyár végére összeállt a csapat, csupa agrár vonatkozású taggal: az AXIÁL-tól Baranyi Péter szervizmérnök, Okvátovity István térinformatikus fejlesztő és Indruck Richárd alkatrész értékesítő, AXIÁL érintettséggel Puskás Marcsi (Puskás Márk szervizszerelő kollégánk felesége) és Róth Zsófia (Indruck Ricsi barátnője), valamint a Phylazonittól Lengyel Tamás, az RAGT-től Fenyődi Andrea és Szücs Mónika, valamint a Belvárdgyulai Zrt.-től Szűcs András. Kísérőként részt vett Puskás Márk és Baranyiné Hutai Anikó.
Az Ultrabalaton szervezői október 2-án kora reggeli órákban kezdték meg a rajtoltatást, a rajtidőpontok komoly logisztikai algoritmusoknak megfelelően kerültek kiosztásra. Az AgRun 17 óra 05 perckor indulhatott neki a táv megtételének.
Okisz váltás közben Szűcs András és Szücs Mónika
Mindenki felkészült, tudtuk, hosszú napnak nézünk elébe, a tervezett köridőnk 20 óra volt. Az AXIÁL-os brigád úgy döntött, hogy teljesen végigkíséri a csapatot, a váltásoknál jelen leszünk, ezzel segítve, bátorítva, gördülékenyebbé téve az egész folyamatot. Így pontról pontra haladva fogytak szépen a kilométerek. Annak ellenére, hogy Okisz (Okvátovity István) és Marcsi kisebb egészségügyi problémával küzdöttek, szépen helyt álltak, és nem befolyásolta a teljesítményüket, folyamatosan jobb időket sikerült teljesíteni mindenkinek – nem hiába, a versenyszellem mindenkiben megtalálható. 😊
Habár két Ultrabalaton már a hátunk mögött volt, azért most is szembesültünk új dolgokkal, amikre nem készültünk. A korai sötétedés, amely ráadásul az északi, nehezebb és országúti szakaszokon ért bennünket, új tapasztalatokat adott. Csak kísérőként is elég nehéznek bizonyult ez a rész, de a csapattagok mosolyogva számoltak be az adott etapban szerzett élményeikről a futásukat követően.
Szücs Mónika és Fenyődi Andrea Zsófi és Ricsi éjszakai váltásnál
Szerencsére mindenki ügyes volt, és nem tévedtünk el menet közben – annak ellenére sem, hogy néhányan állították magukról: náluk ez biztosan meg fog történni, illetve hallottunk több csapatot, akik káromkodva értek egy-egy váltóponthoz, elkeveredtek, mint Ábel a rengetegben.
Persze, izgalom akadt az AgRun csapatában is – volt olyan váltás, amikor épp utolsó pillanatban sikerült a váltóponthoz érni, voltak, akik a futóknál normális jelenségként fellépő emésztőrendszeri problémákkal küzdöttek a nem szokványos táplálkozás és napirend miatt. Akadtak váltópontok, ahol nem tudtak a csapattagok becsippantani, mert addigra a technika ördöge megviccelte a szervezőket és lemerült az eszköz – „elveszítve” ezáltal, hogy hol tart az adott szakaszt futónk, vagy éppen egy nem várt emelkedő nehezítette a táv maximalista leküzdését. De mindezek sem tudták a csapat jókedvét megtörni.
Végeláthatatlan élménybeszámolónkat nem győznénk röviden megfogalmazni, és valószínűleg, aki nincs ebben az őrületben, csak legyintene, hogy ezek a futók bizony nem százasok – fusson, akit kergetnek, ráadásul ők ezt még élvezik is. 😊 Valóban, mi nagyon élveztük.
Csapatkapitányként nem egyszerű rövidre zárni, hiszen az élmények bennünk kavarognak. Fantasztikus érzés, hogy ennyi csodálatos ember küzd egy közös célért, egy emberként, segítve, támogatva egymást. Ebben a két napban új ismeretségek, barátságok születtek, olykor-olykor szakmai dolgok is megvitatás áldozatai lettek. Nem hiába, aki az agráriumban dolgozik, kicsit speciális élethelyzetben van, a telefonok ilyenkor is csörögnek, adott problémákat menet közben is megoldunk. De mi ezt szeretjük.
.jpg)
.jpg)
Baranyi Peti és Lengyel Tamás váltásnál
Csapatunk tagjai mindannyian megküzdöttek valamilyen nem várt problémával, vagy éppen legyőzték félelmeiket: volt, akit a munka szólított el azonnal a futást követően, akadt, aki úgy teljesített jóval jobb időeredményt, hogy az saját maga számára is meglepetés volt. Mások a váratlan megbetegedésük ellenére hozták a szintet, amit vállaltak, és voltak, akik az alváshiányt vagy a sötétben / éjszaka futást abszolválták tőlük meg nem szokott módon.
Célfotó a csapatról
A végeredmény? 19 óra 32 perc 07 másodperc. Persze, ezek csak számok – nézzük, mire volt elég.
75 db 9 fős férfi (ha már egyetlen férfi van a csapatban, akkor annak számít) csapatból a 17., az összesen induló, 1340 csapatból 282. helyezést értük el.
Ha figyelembe vesszük, hogy mindannyian a hivatásunk mellett csupán hobbiból futunk, elmondhatjuk, hogy igen szép eredményt ért el a csapat. Gratulálunk!
Szöveg és képek: Baranyiné Hutai Anikó
