Cookie / süti kezelés
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az axial.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Rendben
Tudjon meg többet…
Kapcsolat

A Manitouból soha nem elég!

2021. január 13.
5 Perc
Egy gép legyen gazdaságosan működtethető, hatékony, passzoljon a meglévő rendszerhez, jó ár/érték arányt képviseljen, és kiváló legyen a szervizháttere is – vallják a Csepregi fivérek.

 

A Manitou MLT 960-as rakodógépük pont ilyen. Ez az óriás a maga hatalmas kanalával akár hét merítéssel telepakol búzával egy 24 tonnás kamiont.

Az őszi nagy munkák idején, szeptember végén találkozunk Csepregi Attilával, a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport ügyvezetőjével és műszaki vezetőjével, Csepregi Árpáddal. A Manitou rakodógépekkel kapcsolatos tapasztalataikra vagyunk kíváncsiak, hiszen kilencet nyúznak szinte megállás nélkül, és az MLT 735-östől a 960-asig a gépcsalád minden tagját alkalmazzák.

„Most épp a kukoricabetakarítás zajlik, a 3000 hektár 10-15 százalékával már megvagyunk. Holnap elkezdjük a búza vetését is, durván 3000 hektáron, öt vetőgéppel. Ezek elé csináljuk a talaj-előkészítést is. Egy kis területen zöldítenünk is kell, aztán hátra van még valamennyi tarló- és fenyércirok-kezelés, meg 150 hektárról a cukorrépa felszedése” – sorolja a tennivalókat Attila.

 

Csepregi Attila és Csepregi Árpád

 

Mielőtt kimennénk a szárítóba, rakodószemlélőbe, megismerkedünk a cégcsoport történetével. A Csepregi család anyai ágon mélyen gyökerezik a helyi gazdatársadalomban, a nagyapa „a háború előtt meg utána, a téeszesítésig Lajoskomárom egyik legnagyobb gazdája volt, és nagyon innovatív”. A szülők már a téeszben dolgoztak, az apa sertéságazat-vezetőként, az anya adminisztrátorként. „Amikor jött a rendszerváltás, ők nem mertek lépni, nem látták annyira biztosnak a helyzetet, hogy éljenek a privatizáció kínálta lehetőséggel, és önállóan gazdálkodjanak.”

Attilából viszont előbújt a nagypapa innovatív vállalkozószelleme, mint mondja, olyannyira rá volt kattanva a vállalkozásra, hogy a szülei ’95-ben végül teret engedtek neki, és együtt belevágtak. 19 éves volt ekkor.

Tíz hektáron kezdtek gazdálkodni egy MTZ traktorral. Rá egy évre vettek „egy régi, marha rossz állapotú nagytraktort” is. Egyéni vállalkozóként indultak, majd megalakították a Csepregi Bt-t. Mivel nagyon nehéz volt földbérletre szert tenni, bérmunkával igyekeztek előrébb jutni. „’98-ban lett egy kombájnunk is, arra nagy bérmunkaigény mutatkozott.”

Közben Attila levelezőn tanult Hódmezővásárhelyen, agrármérnök szakon. ’99-ben pedig a fiatalgazda-támogatás jóvoltából építettek egy 625 négyzetméteres tárolót meg egy ezer férőhelyes sertéshizlaldát. „A hizlaldába apám már nagyon belefolyt, minket az öcsémmel egyáltalán nem érdekeltek az állatok.

A növénytermesztést meg a gép bérmunkát csináltuk. 2000-től kezdtünk el jobb minőségű gépeket vásárolni, mindent hitelre vagy pályázatra. 2009-ben belefogtunk a tárolókapacitásunk és a szárítónk fejlesztésébe. Lépésről lépésre mentünk előre.”

A nagy ugrás 2016-ban következett, amikor bevásárolták magukat – mi ez, ha nem a sors fintora! – a hajdani helyi termelőszövetkezet romjain alakult a Győzelem Kft.-be.

 

2016-ban, a vásárlás pillanatában hogyan áll a Csepregi Bt.?

„Csaknem 550 hektáron gazdálkodtunk, de nem ez volt a nagy valami, hanem hogy a lajoskomáromi gazdák 90 százalékával, legalább 80 emberrel munkakapcsolatban álltunk!

 

 

Hogyan tudták megnyerni, integrálni őket?

„Volt és van egy baráti társaság, elkezdtünk együtt dolgozni, és talán mert látták, hogy a mi területeink egy kicsit jobbak, meg szót értettünk a gazdákkal, valahogy az élére kerültünk a dolgoknak. Újabb kapcsot jelentett a környékbeli gazdákhoz, amikor növényvédős lettem. És sorra jött a többi kapocs, már arattunk is nekik, de biztosítottuk a lehetőséget nekik is, hogy besegíthessenek nekünk a gépeikkel, hogy ne csak egy irányú legyen a dolog. Ez még jobban erősítette a kohéziót.”

A Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport 3100 hektáron gazdálkodik, ezenfelül 2000 hektáron teljes körű, szellemi-fizikai bérmunkát végez, „olyan, mintha a miénk lenne. Nagyjából 3000 hektáron pedig tisztán bérmunkát folytatunk: megrendelik a munkát, mi pedig megcsináljuk, ennyi. De ennek a 8000 hektárnak az inputanyagát is mi szerezzük be, amivel mindenki jól jár, hiszen nagy tételben olcsóbb a vásárlás. A visszafizetés terményben is lehetséges, megvan hozzá a 75 ezer tonna kapacitású tárolóhelyünk. Viszonylag kerek egészként működik a dolog”.

A cégcsoportban százan dolgoznak, „ami nem eléggé indokolt”, de lokálpatriótaként és a település legnagyobb cégeként vállalják az abból fakadó versenyhátrányt, hogy „szociális szempontokra is tekintettel vannak”.

Gépparkjukban jelenleg 14 kombájn, hat 300 lóerő körüli XERION 5000-es”, továbbá 25 kisebb traktor, 10 rakodógép – ebből 9 Manitou – van, továbbá a szükséges munkagépek a HORSCH Tigertől a SULKY műtrágyaszórón át a hidas permetezőig minden munkafolyamatra. „Már nem szorulunk bérgépekre.”

 

Milyen szempontokat mérlegelnek gépvásárláskor?

„Legyen gazdaságosan működtethető, hatékony, passzoljon ahhoz, amit agronómiában képviselünk, illeszkedjen a rendszerünkhöz, és kedvező legyen ár/érték arányban is” – sorolják. „Nem vagyunk az új gépek feltétlen hívei, kevés vadonatúj gépet vettünk” – teszi hozzá Árpád.

 

 

Mindig bejött, ha használt gépet vettek?

„Nekünk igen, mert van saját műszaki hátterünk, az elektronikán kívül mindent meg tudunk csinálni.”

„Árpi ebben zseni! Csapatával darabokra szedik és felújítva összerakják a gépeket. Egy lestrapált kombájnból képesek teljesen újat varázsolni, kívül, belül még a dekormatricákat is. Ez a képesség és odaadás az ifjabb Csepregi fiúkra, Attila két nagykorú gyermekére is jellemző. De már Árpád nyolcéves fiában is megmutatkozik a gépek iránti szenvedély és tehetség. „Magamra ismerek benne, amikor látom, milyen bámulatosan kezeli a Manitout. Én voltam olyan, hogy semmi más nem érdekelt, csak a gépek”– mosolyog a nagybátyja.

Az első rakodógépet 2006-ban vették, akkor még véletlenszerű volt a márkaválasztás. 2016 óta van Manitoujuk, azótamár csak ezt vásárolják, a 3,5 tonnástól a 6 tonnásig összesen kilencet vettek eddig. „Azért is választjuk a sok jó gép közül a Manitout, mert 100 százalékosan biztosítja az AXIÁL a műszaki hátterét. A másikkal elég sokat kínlódtunk, ha alkatrészre, szervizre volt szükségünk, de ennek vége.”

A Manitoukat zömmel anyagmozgatásra használják, évi 70 ezer tonna terményt hordanak ki- és be, ehhez jönnek még az inputanyagok, több ezer tonna műtrágya és vetőmag. „Ilyen-olyan munkákra, alkatrészmozgatásra mindennap használjuk, olyan gép ez, amelyből ilyenkor ősszel soha nem elég.”

Öt 735-ös, egy 737-es, egy 840-es, egy 940-es és egy 960-s Manitoujuk van. A 960-as végzi az anyagmozgatás 70 százalékát. Óriási kanala – akkora mint egy félszoba – hét merítéssel telepakol búzával egy 24 tonnás kamiont. „Gyulával, a gépkezelőjével, aki világ életében rakodó volt, mióta megvan az MLT 960-as, másról se lehet beszélni, csak erről, valósággal szerelmese a gépének!” – mondja a gépre is, Gyulára is büszke ügyvezető. „A 960-as gyors, masszív, ugyanakkor kifinomult, precíz, a joystickkal szinte gyerekjáték mozgatni. Brutál erős, de kedvező a fogyasztása. Van egy nagyon öreg, 15 ezer üzemórás Manitounk is, no az is megérte az árát, keményen helyt áll, a vetőmagüzemben pakolgatja az egytonnás zsákokat.”

 

Hogyan képzelik el a jövőt, mit kívánnak még elérni?

„Elsősorban azt szeretnénk erősíteni, stabilizálni, ami van. Persze gondolkodunk fejlesztéseken, például egy 1200 férőhelyes sertésfi aztatón, és óvatosan el akarunk indulni a precíziós gazdálkodás felé is, ezért végeztem el nemrég a precíziós mérnök szakot. A hatékonyság növelésének az eszközeként tekintünk rá. Első körben a tápanyag-utánpótlást meg a kukorica tőszámot akarjuk differenciálni, mert ezek viszonylag kis pénzből és jó hatékonysággal térülnek meg.”

 

Szöveg: Popovics Gizella, újságíró

Fotó: Babják Tamás

Forrás: AXIÁL Híradó 2020. december