Nagyon fontos kérdés, hogy a fejlődés milyen ütemben valósul meg? Ebben nagy szerepe van a szakmérnöki képzésnek, amelynek egyik legfontosabb hazai szereplője Dr. Sisák István, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának tudományos főmunkatársa. Vele beszélgettünk.
Idén ősszel indul a harmadik precíziós agrárgazdálkodási szakmérnök évfolyam Dr. Sisák István tudományos főmunkatárs vezetésével Hódmezővásárhelyen. A szakmai munka helyszíne az AXIÁL Kft. bajai központjától 125 kilométerre keletre található a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán. Ez a precíziós gazdálkodási képzés az egyetlen az országban, ahol a drónos alkalmazásokat helyezik az oktatás középpontjába. A felvételezés mellett a drónos permetezés is a tananyag része.
Az agrárszakma drónok iránt érdeklődő része nemrég értesülhetett arról, hogy a járványhelyzet miatt fél évet csúszik az idén nyárra várt dróntörvény bevezetése. Hogyan fogadták ezt, és mennyiben vetheti vissza az eszközök terjedését?
A drónos alkalmazások egy olyan dinamikus része az agrárszektornak, ami minden változáshoz, új előíráshoz gyorsan alkalmazkodik, és nagy lendülettel halad, repül az útján. Akár van törvény, akár nincs. Jelenleg is sokan használják felvételezésre a drónokat, ezen fog még egy nagyot lendíteni a várva várt törvényi szabályozás. Az egész magyar agrárium érdeke, hogy ez ne legyen túlzottan korlátozó. Mivel a mezőgazdasági területek jellegéből adódóan az eszközöket nagy biztonsággal lehet használni a nyílt, szabad térben, ezért a vonatkozó repülési szabályok viszonylag megengedőek kell, hogy legyenek, és várhatóan azok is lesznek.
Mennyire van a teljes automatizációtól a technológia? Elképzelhető, hogy ne kelljen drónpilóta a felvételezéshez és a permetezéshez?
Olyan egyelőre nem várható, hogy személyzet nélkül lehessen repülni. Drónpilóta mindenféleképpen kell a munkavégzéshez. A drónok reptetése nem történhet gombnyomásra, a folyamatnak mindig lesz felelőse. Amikor még tovább fejlődik a rendszer, akkor is kell egy agrárinformatikus, aki vezérli. Gondoljunk csak bele, miközben egy önjáró permetezőbe két köbméter vizet is be lehet tölteni, egy drón erre nem képes. A légi permetezés kiszolgálásához dinamikus személyzet kell, amelyik előre megtervezett rendszerben, átgondoltan dolgozik. Ehhez hozzátartozik, hogy a csapat előre tudja, hogy a tábla egyik sarkán 5 töltést végez, a másikban 9-et, majd átmegy a harmadik töltési pontra, ahol még 3-at. Ez optimális esetben egy gyors, flottul működő munkafolyamat, ami komoly logisztikai szervezést igényel. Ezt mindenképpen helyben kell végezni. Ha pedig több eszköz kötelékben repül, még körültekintőbb kiszolgálásra van szükség a permetezésnél.
Miért hasznos a drónfelvételezés?
Ahogy egyre rövidebb idő jut a betakarításra, súlyos pénzek múlhatnak azon, hogy tudjuk, hol zöldebb és hol sárgább a gabona. Mivel mérlegelni kell a szárítás lehetőségét és költségét is, sok millió forintos döntés, hogy a tábla harmadát be lehet takarítani, mert már olyan állapotban van, a másik ⅔ részt pedig még nem. A CCM-kukorica betakarítási optimumát is pontosan el kell találni, hogy a lehető legtöbbet hozza a gazdának. Akár később, akár korábban érik meg a kelleténél, kevesebb lesz a haszon. Ahogy fejlődik a drónozás, úgy lesz egyre olcsóbb. Hasonlóan a mobiltelefonokhoz, amelyek a méretcsökkentésnek és a tudásbővülésnek köszönhetően ma már szinte mindenki zsebében ott vannak.
Hogyan és miért vágtak bele a precíziós agrárgazdálkodási szakmérnök képzésbe, és miért éppen Hódmezővásárhelyen?
Korábban Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Karán tanultam, majd dolgoztam több mint 30 éven keresztül egészen 2018-ig. A 2009-ben indított talajtani szakmérnöki képzésben a talajtan környezetvédelmi és precíziós gazdálkodást magában foglaló területeire koncentráltunk. 2015 táján kezdtük észrevenni, hogy nagyon sokan jelentkeztek hozzánk a szak leírásában található kulcsmondat miatt. Ebben az állt, hogy mi a precíziós gazdaság talajtani vonatkozásait is megtanítjuk. A hallgatói visszajelzések alapján pedig egyértelmű volt, hogy ezért választottak minket. Választ akartunk adni az érdeklődésre, ezért úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy ilyen képzést. A szervezésnél meglepetésünkre kiderült, hogy már van egy ilyen szakmérnöki akkreditáció, amit Gyöngyösön 2012-ben jegyeztek be. Ám ott a precíziós mezőgazdasági szakmérnöki ismereteket addig még nem oktatták. Úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság akkor még nem volt elég érett rá, hogy megfelelő számú jelentkezőt vonzzon ez a terület. Ezután elmentem Mosonmagyaróvárra, ahol Milics Gáborral, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Karának habilitált egyetemi docensével egyeztettünk. Nekik akkor már volt egy évtizedes kutatási hátterük, mivel nagyjából 10 éve indult egy országos precíziós gazdálkodási projektjük Németh Tamás professzor vezetésével, amiben részt vettek az óvári kutatók is. El is kezdtük megvalósítani a közös képzés ötletét, megtörtént a tantárgyak kialakítása, de az ottani vezetés úgy döntött, maguk csinálják meg a képzést. Így indult el 2017 őszén Magyarországon először a precíziós gazdálkodási szakmérnöki képzés Mosonmagyaróváron. Nem sokra rá, 2018 februárjában két féléves formában mi is elindítottuk az oktatást Keszthelyen. Tőlünk függetlenül az Óbudai Egyetem Alba Regia Karán, Székesfehérváron Verőné Dr. Wojtaszek Malgorzata egyetemi docens vezetésével is elkezdődött egy más struktúrájú, három féléves képzés.
Amikor 2019-ben a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának akkori dékánja, Dr. Horváth József hívására Hódmezővásárhelyre jöttem, ugyanabban a feladatkörben folytattam a munkát, mint az alma materemben. Talajtannal, növénytáplálással és precíziós mezőgazdasággal foglalkozom azóta is. Az első feladataim közé tartozott, hogy elindítsunk egy precíziós agrárgazdasági szakmérnöki képzést. A keszthelyi tapasztalatokból már láttam, hogy mire elég, és mire nem a két féléves rendszer, ezért Vásárhelyen a három féléves kialakítás mellett döntöttünk. Az új profilhoz az erős informatikai hátteret a szegedi társkarok adták. Eközben Gödöllőn és Debrecenben is elindult a két féléves oktatás. Így a 2012-es gyöngyösi akkreditáció után gyors egymásutánban Mosonmagyaróvár, Keszthely, Székesfehérvár, Gödöllő, Debrecen és Hódmezővásárhely is precíziós gazdálkodási szakmérnök képzést kezdett.
Miben különleges a képzés Vásárhelyen, milyen extrákkal készültek a hallgatók megnyerésére?
A hagyományos mezőgazdaság, az állattenyésztés és növénytermesztés mindig is erős vonal volt Vásárhelyen, de a kar földrajzi helyzete miatt egyre nagyobb teret nyer a kertészeti irány is. Erre építve kellett egy olyan profil, amivel ütőképessé és egyedivé tesszük az új szakmérnöki szakot. 2018-ban már látszott, hogy a drónos alkalmazások nagyon gyorsan fejlődő részei lesznek a precíziós mezőgazdaságnak. Ma pedig már biztosan tudjuk, hogy tényleg így van.
Nálunk a precíziós kertészet és állattenyésztés is jelen van. A környékünkön Csongrád, Szentes és Balástya hazánk kertészeti termelésének jelentős központjai. Az üvegházas és a fóliás termesztés ezért az egyik fontos eleme az oktatásunknak. Érezzük az igényt a kertészetek felől is, ezért ősztől lesz precíziós kertészeti szakmérnöki képzésünk, ami szintén részben távoktatásban valósul majd meg. Hódmezővásárhelyen komoly tradíciója van a takarmányozás tudományának, és újabban a tartáskörülmények digitális szabályozásának. Ezekkel is megismerkedhetnek a nálunk tanulók. A Szegedi Tudományegyetem, a Hód-Mezőgazda Zrt. és az AXIÁL Kft. egy olyan háromoldalú keretmegállapodást kötött, amiben elköteleztük magunkat, hogy az oktatási és a kutatási kérdésekben a lehető legszorosabban működünk együtt. Természetesen a precíziós szakmérnöki szakon a fő irány a szántóföldi növénytermesztés.
Kik jelentkeznek a képzésre?
A precíziós gazdálkodási szakmérnökök többségének komoly gazdasága, felelős beosztása, családja, rengeteg feladata és elfoglaltsága van, a maguk területén sikeres emberek. Az is jellemző rájuk, hogy nyitottak az új fejlesztések iránt, amiket közelebbről és részletesebben is meg akarnak ismerni. Kíváncsiak, hogy merre tart a modern mezőgazdaság, és a használható, megtérülő ötleteket be is illesztik a saját termelésükbe. A hallgatóink között van fejlesztőmérnök, gépészmérnök, villamosmérnök, informatikus mérnök és persze sok mezőgazdász. Oktatóként a több ezer hektárról döntő tulajdonosok, menedzserek, vezető agronómusok szintjének is meg kell felelnünk. Ők a gyakorlatból már rengeteg tudást szereztek, de érzik, hogy ezt a területet még nem ismerik jól, és meg akarják tanulni azt. Tudni akarják, hogy mit kérjenek az agronómustól, és mik a választási lehetőségeik a helyspecifikus gazdálkodás megvalósításakor. Ezt nyújtjuk mi Hódmezővásárhelyen.
Szó sincs arról, hogy mindenki térinformatikai szoftverekkel akar varázsolni változók, oszlopok, koordináták, és információtechnológiai rendszerek között a billentyűzeten és az egérrel. Viszont érteni akarják azt, hogy mi, mire való, és miért lehet hasznos a gazdálkodási gyakorlatban. Amikor pedig majd jön az egyik, a másik és a harmadik drónos, vagy egyéb precíziós szolgáltatást kínáló kereskedő, tudni fogják, mi alapján válasszanak, mit kérdezzenek tőlük. Tudják majd értékelni az ajánlatot, és elkerülhetik azokat, akiknek csak a szövege jó, a szolgáltatása kevésbé. A képzés résztvevői segítséget kapnak ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozzanak szolgáltatásokról, gépekről a precíziós gazdálkodás minden területén.
Sajnos még ma is sokan gondolják azt, hogy csak az a precíziós mezőgazdaság, ha a szép nagy traktor tetején a GPS-antennával, RTK pontosító jellel, 2 centis pontossággal megy a táblán. Ám ez csak egy része. Hiszen, ha valaki nem érti meg azt, mire való, és miért szükséges az adatgyűjtés, és hogyan kell feldolgozni az információkat, utána abból miért lesz olyan kijuttatási térkép, amilyen, akkor bárki megmondhatja neki a differenciált kijuttatás “tutiját”. Például a változó tőszámú vetés számait is hasraütésre kitalálhatja valaki, a táblán pedig lesz, ami lesz. Mint minden új területen, itt is sok áltudományos kókler van, akiket ki kell fésülni a szakma közeléből. Csak annak szabad a piacon maradnia, aki ténylegesen információ-feldolgozást végez, és ez alapján mondja meg, hogy milyen lépéseken keresztül mi történik, és miért annyi az eredmény, amennyi. Mi ezt a folyamatot segítjük az oktatáson keresztül.
Szöveg: Csurja Zsolt, szakújságíró
Fotó: Bankó József
