A fejlesztésben soha nincs leállás

A fejlesztésben soha nincs leállás

A gazdálkodás is olyan, mint a mobiltelefon: az öt évvel ezelőtti a tizedét sem tudta a mostaninak. Aki a növénytermesztésben megmaradt a tíz évvel ezelőtti technikánál-technológiánál, az most már 20 év lemaradásban van – vallja Boros Tibor.

Szokatlan helyen, a vállalat külső parkolójában vár minket Boros Tibor, a jánoshalmai Agroprodukt Kft. növénytermesztési termelésirányítója. A Bács-Kiskun megyei társaság vezetősége így látta biztonságosnak az idegenek fogadását, hiszen még tart a koronavírus-járvány, épp csak elkezdődött a hivatalos korlátozások enyhítése az országban. Kézfogás nélküli bemutatkozás után maszkot öltünk, átülünk riportalanyunk terepjárójába, és irány a kukoricaföld!

Míg a rázós dűlőutakon döcögünk, megtudjuk, hogy négy környező település határában fekszik az általunk kezelt háromezer hektárnyi szántóföld. Valamivel több, mint a felét bérmunkában művelik: a legnagyobb területen, 1100 hektáron társcégüknek, az Agro-Business Kft-nek szolgáltatnak, de dolgoznak családi gazdaságoknak (kb. 300 hektáron) és őstermelőknek (kb. 200 hektáron) is. Tizenhét gépkezelővel, két növényvédő szakemberrel és két mezőőrrel végzik a munkát.

 

 

A kukorica és a napraforgó a fő növényük, de repcét, búzát, árpát, szemes cirokot, tritikálét és zöldborsót is termesztenek. Meg csemegekukoricát, „öntözés nélkül is elég jó eredményeket érünk el, hozzuk a 15-20 tonna körüli termésátlagot”.

Akkor állunk meg, amikor megpillantjuk jövetelünk célját, a vállalkozás legújabb szerzeményét, a MONOSEM SCD 12 soros kultivátort.

„Az AgrárgépShow-n egyeztünk meg az AXIÁL-lal, a leszállítás május első napjaiban történt. Munkára készen hozták, csak hozzá kellett kapcsolni az erőgéphez, és már dolgozhattunk is vele. Ez a harmadik MONOSEM kultivátorunk. Az elsőre 2015-ben figyeltem fel a hannoveri gépkiállításon. Rögtön megfogott az a bravúr, hogy a hatalmas szerkezet pikkpakk összecsukható, és a kultivátorozás befejezése után három perccel már mehet is a közútra. A gépnek ez a tudása számunkra nagyon fontos, hiszen például a 850 hektár kukoricánk csaknem 50 táblában van, így sokszor kell arrébb költözni, nemegyszer a forgalomban is közlekedni.”

Hogy mennyire könnyű és egyszerű a művelet, azt a gépkezelő be is mutatja nekünk: pár csapot kivesz, áttesz, majd gombnyomás, és a hatalmas szerkezet hidraulikusan összecsukódik. „Tökéletesen megfelel a közúti közlekedés szabályainak: három méteren belüli lett a szélessége, 4,5 alatti a magassága, pedig egy 12 soros kultivátorról van szó! És a traktorról sem kellett leakasztani” – nyugtázza elégedetten Boros Tibor.

 

 

„A gép kifogástalanul dolgozik, gyönyörű szépen apró morzsásra varázsolja a talajt, így optimális körülményeket teremt a növények számára” – mutatja a kezelt és kezeletlen terület határvonalán.

„A gépkezelők is szeretnek vele dolgozni: rendkívül pontosan be lehet állítani a művelet mélységet. A kocsiszerkezet pedig közel van a traktorhoz, robosztus keréken gurul, így aztán ki van védve a kultivátor „kaszáló mozgása” is. Ha még csak három-négy-öt leveles a kukorica, akkor a sorvédő lemezek megvédik attól, hogy a kapák rányomják a földet. Számunkra ez a megoldás jobban bejött, mint a különféle tárcsák. Tökéletesen megóvja a tövet a betakarástól. Amikor már nagyobb a növény, levesszük a lemezeket, és még gyorsabban lehet haladni a géppel. Ha nagy táblában dolgozik, egy nap képes bekapálni 80-100 hektárt is. A kukorica után a napraforgóba állítjuk be.”

Az előző két MONOSEM kultivátorukra szerelik fel a folyékony műtrágya kijuttatására szolgáló szerkezetet, velük végzik a tápoldatozást az összes területükön. A kukorica esetében a második kultivátorozással egybekötve.

 

 

Milyen szempontokat mérlegel, amikor a gépbeszerzésekről dönt?

„Fontos, hogy sokféle hasznosítása lehessen, több növényi kultúrát legyen képes ellátni. Alapkövetelmény a megbízhatóság, az állandó rendelkezésre állás, ezért nem sajnáljuk a pénzt, inkább megvesszük a viszonylag drágább munkagépeket. Ezeket aztán 10 vagy akár 20 szezonban is üzemeltetni lehet, így többletköltség is megtérül.” Természetesen nagyon odafigyelnek a karbantartásra, az állagmegóvásra, télen fedett helyen tárolják a gépeket – teszi hozzá.

„2010-ben bíztak meg a termelésirányítói feladatokkal, eltökélt célom, hogy minél hatékonyabbak, minél precízebbek legyünk. Komoly fejlesztéseket hajtottunk végre, és folyamatosan modernizálunk. Ma már egy okostelefonról is követni tudom, merre, mit, mennyit és hogyan dolgoznak a gépek. Ha netán valami hibát tapasztalunk a területen, visszamenőleg is meg tudjuk nézni, ki hibázott: a gép? A kezelő nem figyelt oda? Vagy valami más gikszer történt?”

Azt vallja, „folyamatosan fejleszteni kell, sohasem lehet megállni. A gazdálkodás is olyan, mint a mobiltelefon: az öt évvel ezelőtti a tizedét sem tudta a mostaninak. Aki a növénytermesztésben megmaradt a tíz évvel ezelőtti technikánál-technológiánál, az most már 20 év lemaradásban van. Csodálatosan fejlődik ez az egész.”

 

 

Milyen fejlesztések fűződnek a 10 évéhez?

„A precíziós gazdálkodást már korábban, 2007-ben elkezdtük. Az első lépés nálunk is az automata kormányzás alkalmazása volt, de 2008-ban már lett egy olyan kombájnunk is, amely tudta a hozammérést. Én dolgoztam vele abban az időszakban, sok tapasztalatot gyűjtöttem.”

Azóta a traktorok zömét RTK-rendszerrel szerelték fel, és a munkagépek körében is nagy fejlesztéseket hajtottak végre. Az ágyekék helyett bevezették a váltva forgatókat. „A szántás nélküli technológiát is alkalmazzuk, amikor csak lehet. Ha túl sok a csapadék, mint tavaly ősszel, akkor egy kicsit pihentetjük ezt a módszert. Mindig alkalmazkodni kell az időjárási körülményekhez.” Megújították a kultivátorparkot. A MONOSEM vetőgépeikkel pedig képesek a differenciált tőszámkijuttatásra.

 

Idevalósi? Mindig is gazdálkodni szeretett volna?

„Kiskunhalason születtem, de már nagyon régóta Jánoshalmán élek feleségemmel és két, jelenleg gimnazista leányunkkal. A nagyszüleim, a szüleim is gazdálkodtak, volt szőlőjük, gyümölcsösük, kiskertjük – abban az időben a nagy szántóterületeket a téeszek és az állami gazdaságok művelték -, a növények szeretete innen ered. A gépekért is rajongtam, mindig is velük akartam foglalkozni. Így általános iskola után a növénytermesztői és gépüzemeltetési szakiskolában tanultam tovább, majd különböző technikusi végzettségeket szereztem. Még téeszként működött az Agroprodukt, amikor 1987-ben egy jó ismerősöm révén, tanulói szerződéssel ide kerültem. 1990-ben végeztem el az iskoláimat, akkortól először gépészként dolgoztam, módomban állt a régiektől ellesni a mesterfogásokat.”

 

 

Mit szeretne még elérni?

„Azt ugyan nem mondom, hogy mindent elértem az életben, de végül is azt szeretem, ha minden a maga rendje szerint zajlik, és jobbá, könnyebbé lehet tenni a dolgokat. Vagy ha kimegyek a határba, és tetszik a látvány, látom a profi munka eredményét, az nagyon jó érzés. És ezek megadatnak.”

 

Mi jelent kikapcsolódást?

„Nagyon szeretek otthon kertészkedni, van egy kis szőlőnk a ház körül, gyümölcsfákkal. Őstermelőként vannak saját földjeink is, azokkal is elbíbelődöm. A gépi munkákat természetesen a céggel csináltatom meg. Én is a klasszikus szántóföldi növényeket termesztem, miként azok, akik bérmunkát végzünk.”

 

Jó példával szolgál a többi őstermelőnek meg családi gazdálkodónak?

„Azt gondolom, igen. De elvárom a munkatársaimtól, hogy minden terület ugyanilyen szépen legyen megművelve. Hogy akiknek szolgáltatást végzünk, elmondhassák – el is mondják! -, nincs sok gondjuk a földjükkel. A legjobbat kapják, mindig erre törekedünk.”

 

Szöveg: Popovics Gizella, újságíró

Fotó: Fekete Gábor, marketingkommunikációs menedzser, AXIÁL Kft.

 

Elérhető

Kapcsolódó cikkek