Toronymagasan legjobb!

Toronymagasan legjobb!

Ez nem üres szólam – csakugyan toronymagasra ér fel, és több gépet vált ki egymagában a forgóvázas teleszkópos Manitou MRT 2470!

Üzemcsarnok vagy takarmánykeverő építése, sokemeletes ház homlokzatának, tetejének tatarozása, veszélyes faóriás megstuccolása vagy templomtorony állványozás nélküli renoválása a feladat? Kötélen himbálózó ipari alpinista nem sokat bír el, egy építési vállalkozó sokrétű feladataira többféle, egyenként nagy értékű és drága gép kellene, ami még csak pénzkérdés, de honnan vesz fel elegendő képzett és megbízható kezelőt a mai munkaerő-ínséges világban? Ideális megoldásként kínálkozik ez a Manitou, amely egyszerre rakodógép, személyemelő és autódaru.

Ehhez vegyük még hozzá, hogy korszerű, minimális károsanyag-kibocsátású dízelmotorral mozog, illetve képes bármilyen feladatot ellátni, de van konnektorról táplált Bi-Energy elektromos modulja is, amellyel, egyhelyben felállítva, abszolúte kipufogógáz nélkül dolgozik, tehát bevethető zárt térben is. Megvalósult volna a német közmondás tojásrakó, gyapjas tejelődisznója? A jelek szerint igen…

A Manitou eleve úttörő volt a teleszkópos rakodógépeivel, és elsőként kombinálta ezeket forgóvázzal, óriási tapasztalatkincse van olyan területeken, ahová mások még el sem indultak, vagy épp csak a kezdő lépéseket tették meg.

 

 

Fejtsük meg a szóban forgó MRT 2470 típuskódját! 24 méter magasra tud emelni (egészen pontosan 24,8 méterre), a maximális emelési kapacitása pedig 70 mázsa, azaz hét tonna. Legnagyobb vízszintes előrenyúlása a gémnek 21,5 méter, és még ott is 850 kilogrammot bír el, letalpalt helyzetben. Ám messze több egyszerű emelőgépnél, sokféle adapterével sokoldalúsága is felülmúlhatatlan.

Körüljárva először fel sem tűnik, miben különbözik a többi forgóvázas-teleszkópostól. A nagy innováció a villanymotort, a variálható szállítású hidraulikaszivattyút és a vezérlést tartalmazó, 550 kilogrammos elektromos szekrény a gép hátulján, amely (újabb nagyszerű ötlet!) levehető, hogy villástargoncával, vagy akár egy Manitouval áthelyezhessék egy másik MRT-re, amelyet elláttak a hozzá szükséges előkészítéssel. Az ujjnyi vastagságú csatlakozó kábelt az oldalszekrényből lehet előszedni.

A fülke belseje a márkától megszokott nívót, ergonómiát képviseli. Berendezése átgondolt, mindenre ösztönösen talál rá a szem és a kéz. Miután átdízeleztünk a próba helyszínére, egy üzemcsarnokhoz, amelynek külső falán van háromfázisú, 380 voltos ipari csatlakozóaljzat, elérkezett a program igazán izgalmas része.

Letalpalni (nagyon széles bázisra talpal le!) és a gépe megemelni még a dízel erejével kell, utána le lehet, sőt kell állítani, és szolgálatba lép a villanymotor, amelynek teljesítménye 9 vagy 18,5 kilowattra állítható be. De nem csak úgy egyszerűen ám, itt rendje, sorrendje van mindennek, és azt szigorúan be kell tartani, különben letilt a rendszer. Elsőre talán azt kérdezné valaki, hogy mit okvetetlenkedik, akadékoskodik ez? Pedig nyomós oka van a szigornak. Például ha személyemelő kosár van felszerelve, akkor a gém és a kosárra szerelt eszközök mozgásai csak a kosárba helyezett távvezérlőről adott utasításoknak engedelmeskednek, a fülkében hiába nyomkod valaki, bármit is. Így nem fordulhat elő, hogy egy figyelmetlen, vagy a fönti viszonyokat alulról nem olyan jól látó kolléga veszélyhelyzetbe vigyen. Ráadásul azt sem engedi meg az érzékelőkkel telerakott masina, hogy túl nagy terhet oldalra túlságosan kinyújtva felborítsák, vigyáz magára és a kezelőjére. Ha pedig áramszünet ütne be, miközben odafönt vannak a munkások, van vészleeresztő rendszer.

 

 

Akutálisan személyemelő kosár volt felszerelve, Gábor kolléga összedugott néhány cseppmentesen csatlakoztatható és levehető hidraulikacsövet, mellére akasztotta a távvezérlőt, és már indulhattunk is fel a magasba. Kombájntól traktoron át lánctalpas kotróig sok mindent kipróbáltam már, de akármennyire is meggyőzött az előadás a gép bolondbiztos kezelhetőségéről, Gábor kezében hagytam az események irányítását, csak pillanatokra vettem át a távvezérlőt. Így legalább jobban megfigyelhettem az MRT működését. A kis joystickek mozgatására kimondottan simán, finoman indulnak meg a mozgások. Arra számítottam, hogy mivel lehet valamennyi holtjáték a letalpaló lábaknál, a forgóváznál és a több fokozatban kitolódó gémnél is, ingadozik majd velünk egy kicsit a kosár. De nem! Egy makulányit sem! Hamarosan mintha helikopterből nézném az AXIÁL épületeit, udvarát, de abszolút biztonságos az érzés, nem volt meg az a rémítő kilengés, amelyet valaha egy hasonló magasságba felnyúló tűzoltólétrán éreztem. Úgy állt a gém, mint a cövek – erről tényleg teljes lelki nyugalommal lehetne például egy épülő csarnok acélvázát szerelni. És, hogy ne kelljen minduntalan visszatérni talajszintre egy-egy újabb szerkezeti elemért, vagy szerszámért, van mellettünk a kosárban egy 700 kilogramm teherbírású kis csörlő is.

 

 

Ezenkívül többféle adapter áll rendelkezésre: raklapvilla, kanál, daruzó-kar és betonkeverő-kanál, a Manitou valamennyi személyemelő kosara, rácsszerkezetű könnyű gémhosszabbítók, úgyhogy a helyi körülményeken kívül szinte csak a fantázia szab határt a felhasználási lehetőségeknek.

Nyilván senki sem várja, hogy olcsó legyen egy ilyen sokoldalú, nagy teljesítményű gép. Akkor hát drága? Inkább azt mondanám, hogy értékes: ha egyszer kifizették, hatékonyságával, több másik gép s néhány ember kiváltásával viszonylag gyorsan megszolgálja az árát, és attól kezdve, a Manitou szokásos tartós megbízhatóságából kiindulva, vélhetően hosszú ideig termel nyereséget gazdájának.

 

Fotó: Fekete Gábor, Steinhauser Tamás

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró

Elérhető

Kapcsolódó cikkek