Ne spóroljunk a pótkocsin

Ne spóroljunk a pótkocsin

Sokan csak a nagyértékű eszközökre koncentrálnak, ám, ha nincsen megfelelő kiszolgálás, egy kombájn sem tudja kihozni magából a megfelelő teljesítményt.

 

Ma kiváló technológiát láthattunk a mezőgazdasági munkákat támogató logisztikai feladatokra. Szerencsére egyre több gazdaság ismeri fel a pótkocsik alkalmazásának jelentőségét és előnyét.

Már a harmadik szezont húzza Regölyben, a Recrea Kft.-nél két Oehler TMK 203-as hátrabillentő teknős pótkocsi, s több más gazdasághoz hasonlóan megelégedésre dolgoznak. Ezek 24 köbméter űrtartalmúak, de 50 centis magasítóval akár 32 köbméter terménnyel is elbánnak. Őszi búzából 22 tonna fér fel rá, anélkül, hogy szóródna.

Tolna megye közepén, a Tolnai-dombságban, mintegy 1400 hektáron gazdálkodik a Recrea Kft. A klasszikus vetésszerkezetet árpa, őszibúza, hibridrozs-vetőmag előállítás teszi ki, mellette kukorica, repce és napraforgó színesíti a palettát. A feladatokat húsz emberrel végzik. Jelentős feldolgozóval – szárító teleppel -, mintegy húszezer tonnás tárolóval rendelkeznek.

„Ezt a mennyiséget évente másfél-kétszer is megforgatjuk” – magyarázta Pájer Gyula. A cég ügyvezetője elmondta, a környező gazdák termésével együtt évi 35-40 ezer tonnányi áru megy át a telepükön. Közel ugyanannyi terményt dolgoznak fel pluszként, mint amennyi a saját termésük. Ez is indokolja a nagyobb dolgozói létszámot.

 

 

A szolgáltatás pénzt hoz a vállalkozásnak, önjáró szántóföldi permetezőjükkel járják a környék gazdáit, évről-évre 15-20 ezer hektár növényvédelmi munkáját végzik el.

Regöly határán belül gazdálkodnak, a központi telephelytől a legtávolabbi táblák sincsenek tíz kilométernél messzebb. Panaszra nincs ok, átlagosan harminc aranykoronás földjeik könnyen művelhető vályogtalajúak, humusztartalmuk 1,8-3 százalék között mozog. „Bár a határ ketté válik, Majsapusztán, amely valah Eszterházy birtok volt, közel 50 aranykoronásak a földek” – jegyezte meg az ügyvezető. Regöly határa viszont dimbes-dombos, erodált. Búzából hosszú évek átlagában 7,5-8 tonnás termésátlaggal számolnak, árpából – a számok azt mutatják, az árpa szereti a regölyi területeket – ennél jobbak az eredmények, hektáronként 9-10 tonna között aratnak. Repcéből – amit tíz éve termesztenek – jellemzően meghaladják a 4 tonnát, de az idei év katasztrofálisnak bizonyult, 3 tonna lett a vége. A kukorica időjárásfüggő, de a 10-12 tonna mindig megterem.

Eddig vetőmagot is állítottak elő árpából, búzából és rozsból, az elmúlt években változtak az igények, amihez igazodniuk kellett. Most csak rozsból termesztenek 50 hektáron vetőmagot, ahol a hibrid csaknem 8 tonnás átlagot produkált.

A búzájuk idén is malmi minőséget adott. Általában a következő év márciusa-májusa között értékesítik, az elmúlt négy évben horvát, bosnyák kenyerek állagák javították. A környékbeli gazdák is azokat a fajtákat termesztik, mint ők, így 3000-4000 tonna egységes minőséggel tudnak megjelenni a piacon. Ezzel a mennyiséggel akár ármeghatározók is lehetnek.

Kapcsolatuk az AXIÁL-lal az „ősidőkre” nyúlik vissza, és azóta töretlenül tart. A régi szövetkezetben több Zetor Crystal erőgép dolgozott, innen datálódik az együttműködés. A következő lépést a Manitou megjelenése jelentette, amelyből ma már három is dolgozik a cégnél. A nagy áttörés 2012-ben következett be, amikor teljes technológiai váltással a forgatásos talajművelésről áttértek a forgatás nélkülire, bár ezt megelőzően már belekóstoltak a precíziós gazdálkodásba is, a műtrágya-kijuttatás szintjén. Az AXIÁL-tól került a gazdaságba Fendt traktor, HORSCH eszközökkel.

A bajai központú cég mellett szóló elsődleges szempont volt a forgalmazott gépek minősége. A személyes kapcsolatok ugyancsak sokat nyomtak a latban, hiszen az AXIÁL területi képviselőivel kiváló viszonyt ápolnak. De legalább ennyire fontos az alkatrészellátás és a szervizháttér. „Mindig olyan AXIÁL-szervizesekkel kerültünk kapcsolatba, akik felkészültek, s bármilyen problémát megoldanak” – mutatott rá a szakember.

Pájer Gyula kiemelte, hogy rendszerben kell gondolkodni! Korábban két 110 és két 170 lóerős traktorra épült a középkategóriás munka. Amikor bevezették a forgatás nélküli talajművelést, felszabadultak a 170 lóerősek. Akkoriban még a kisebb traktorokkal vontatták a keletnémet gyártású, HW 6011-es – amelyből hat is dolgozott – illetve a három HW 8011-es pótkocsit. „Ha 1400 hektárral számolunk, mintegy 12 ezer tonna terményt kell mozgatni.” Pótkocsinként 8-9 tonna áru fért fel, ami szinte a teljes gépkapacitásukat lekötötte. Saját eszközeikkel nem tudták a munkacsúcsokat megoldani, így bérgépeket vettek igénybe. Hol talajmunkára, de időnként szállításra is.

A „munka nélkül maradt” erőgépekhez kerestek pótkocsikat, ezáltal a HW 8011-eseket akarták leváltani. Alaposan körbenéztek a piacon, hogy megalapozott legyen a döntésük. Olyan gazdaságokba kopogtatnak be, ahol már üzemelt Oehler pótkocsi. Eljutottak az Enyingi Agrár Zrt-hez, ahol elmondták, a trágyától a terményig szinte mindent szállítanak, s hogy tíz év alatt nem volt problémájuk vele.

 

 

Nagyon fontos, hogy harmonizáljon az erőgéppel. Nem halogatták a döntést, bár az egyik pótkocsi szállításával kicsit megkésett az AXIÁL, de kaptak helyette csereeszközt, aratásra megérkezett mindkettő.

„Egy nagyteljesítményű kombájnnal dolgozunk, az Oehlert menet közben lehet megtölteni, az ürítéshez nem kell megállni.” Nagy a pótkocsi felülete, nem kell attól tartani, hogy mellé megy a termény. A szakember véleménye szerint aratáskor ez napi tíz százalék teljesítménynövekedést jelent. A repcénél, a gabonánál különösen fontos az időtényező, hogy minél hamarabb tárolóba kerüljön a mag. Ehhez viszont nagyon teljesítményű eszközökre van szükség. A betakarításra öt-öt nap áll rendelkezésre, a menetközbeni ürítés az Oehler pótkocsiba meggyorsítja a folyamatot. Régen két-három percig állt a kombájn, mire megtelt a pótkocsi, ma ezalatt elmegy két-háromszáz métert is. Úgy teljes a technológiai sor, ha rendelkezésre áll a kombájnt megfelelően kiszolgáló pótkocsi.

Az sem mellékes, hogy miként viseli a magyar utakat. Pájer Gyula elmondta, egy hat kilométeres földútjukon régen kisvasút közlekedett. Ennek „öröksége” a vasdarabok, amelyek időnként kiszúrják a kerekeket. Három szezon tapasztalata viszont azt mondatja vele, hogy a futóművel, a felépítménnyel semmilyen problémájuk nem volt. A rugózott vonórúdnak köszönhetően a menetstabilitás is kivételes.

Minden terményüket ezekkel hordják be – közel harmincezer tonnánál járnak -, s ezidáig javításra nem volt szükség. Pedig a cégnél is sokféle anyag felkerül a platóra. Strapabíró, robusztus eszközök, tavasztól őszig állandó szolgálatban vannak.

Mivel tandemkerekesek, egyszerűen irányíthatók, bárhova játszi könnyedséggel beállnak. A hátsó kerekük fordul, talajkormányzott, s bár kanyarban nagy a gumik igénybevétele, ennek köszönhetően mégsem kopnak. A szakember véleménye szerint egy forgózsámolyos pótkocsit nehezebb vontatni, az Oehler viszont „ráül” a traktor hátuljára, így jobban kihasználható a vonóerő. Hátul súberes, hátrafelé billenthető, ezáltal akár vagont lehet vele rakodni. A termények könnyedén kicsúsznak, a belső felületen nincsenek hegesztési varratok, belül az alsó sarkok lekerekítettek, ezzel kiküszöbölték az anyag beragadását, nem marad fent semmi. A trágya – még a szalmás is – könnyedén üríthető. Vázszerkezete stabil, a lemezek vastagok, nincsen kopás. Könnyen üzemeltethető. Egyetlen kis „hibát” említett, s ez a magassága, (méret) így nem tudnak mindenhová beállni.

A regölyi dimbes-dombos határ komoly megpróbáltatást jelent, de egyszer sem hívtak segítséget, hogy kihúzzák a gépet. Ezzel szemben a régi pótkocsik esetében egy tartalék traktornak mindig készenlétben kellett állnia, hogy sáros idő esetén beszállhasson. Ami a két Oehler stabilitását illeti, egyértelműen azon a véleményen vannak, hogy jól össze lettek rakva.

Regölyön becsületük van az eszközöknek. A közelmúlt beruházásai közé tartozott egy gépszín megépítése, s ha szezonban az udvaron is állnak, télen semmi nem maradhat kint, nyáron, viharos időszakban is inkább tető alatt várják ki a munkaidőt. „Olyan emberekkel dolgozunk, akik felszólítás nélkül is rendben tartják a gépeket” – jegyezte meg az ügyvezető.

Eszközeiket rendszeresen cserélik. Traktorokat 800 munkaóra körül, munkaeszközöket – ahol jobban lehet cserélni a kopó alkatrészeket – 6-8 év után. Fontosnak tartják, hogy megbízható gépekkel dolgozzanak. Egy új pótkocsinak kisebb a meghibásodási lehetősége, várhatóan hosszabb ideig szolgál. Nincs műhelyük, óvják, s megfelelő időben leváltják az eszközöket.

 

Szöveg: Viniczai Sándor, szakújságíró

Forrás: AXIÁL Híradó 2020. 04. szám – 33. Bábolnai Gazdanapok különkiadás

Elérhető

Kapcsolódó cikkek