A Sipospack Kft. egy 1996-ban alapított, magyar tulajdonú családi vállalkozás, a fóliacsomagolás jelentős szereplője. Nagykereskedő, csomagolásokat tervező és gyártó cég, évente körülbelül négyezer tonna fólia felét tekercses síkfóliaként értékesíti, a többit saját üzemében dolgozza fel. Sóskúti és herceghalmi telephelyei, kiváló logisztikai adottságokkal, közvetlenül az M7 illetve M1 autópálya mentén vannak.
Komoly logisztikai feladatok adódnak telephelyen belül is: a beérkezett áru osztályozása, anyagmozgatás a gyártáshoz és a továbbértékesített tételek, illetve a késztermék kiszállítása a vevőknek. El lehet képzelni, mekkora anyagmennyiségeket kell szigorú terv szerint megmozgatni naponta, milyen élénk a forgalom a raktárban! Ám elértek egy olyan határt, amely fölött már kapacitásbővítésre van szükség. Újabb épületet emeljenek, vagy bővítsék ki jelentősen a meglévőt? Mindként megoldás túlságosan költséges lenne, ráadásul hosszabb időre megakaszthatná a jól megszervezetten, olajozottan működő folyamatokat.
Szerencsére volt kihasználatlan légtér: szellősen, egymástól elég messze állnak a polcsorok, hogy tudjanak manőverezni közöttük a villástargoncák. Két sor közé be lehet rakni egy harmadikat (ily módon összesen kettőt), de akkor nagyon szűkek lesznek a folyósok, nem lehet többé az eddigi módon targoncázni. Az adott helyzet hatékony megoldása a szokásos, hátsókerék-kormányzású targoncák lecserélése keskeny helyen is forgolódni képes törzscsuklós típusra.
Három gyártó uralja ezt a piaci szeletet, mindegyiknek van hazai képviselete és a feladatnak műszakilag megfelelő modellje, így a Sipospack valamennyitől kért ajánlatot. Leggyorsabban az AXIÁL reagált, ráadásul árban is a legjobbnak bizonyult. Innen már sínen mentek a dolgok, a típusválasztás, a vásárlás és az üzembe helyezés.
A Manitou EMA II 17 éppen ilyen célra készült, egymáshoz képest 220 fokos szögben elfordulni képes elejével és hátuljával, kompakt méreteivel akár 45 százalékkal növelheti meg a raktár tényleges befogadóképességét. Probléma nélkül kígyózhat 190 centi széles folyosókon, ki tudja venni, illetve berakni a raklapokat, teherbírása 1,7 tonna, és 7,6 méter magasa emelhet. Ha keresztben visz 1000x1200 milliméteres palettát, 180 centis távköz is elég neki a polcok között. Ez kell ide!
Decemberben rendelték meg, azt az ígéretet kapták, hogy nyárra jön meg a gép, de járványválság ide vagy oda – már májusban megérkezett, üzemkészen legurult a trélerről. Üllőről megérkezett Vadócz Dániel képviselő és egy szerelő kolléga, átadták a targoncát, megtanították a helyieket a kezelésre, trükköket mutattak – kezdődhetett az új korszak a cég életében.
A sóskúti telephelyen Nizsalocki Ferenc ügyvezető igazgatóhelyettes avatott be a tudnivalókba, és futólag találkoztam a szerzeményüket vidáman csillogó szemmel nézegető Sipos úrral is. Még mézesheteiket éleik a Manitouval, tapasztalatok helyett tehát a betanulásról mesélhettek. „Csak most jön az igazi megmérettetés, egyelőre furcsa vezetni, egészen másképp fordul, de a megszokottnál sokszorta kisebb helyen. Nem nehéz vele rakodni” – mondja a rutinos, de megszokásait levetkőzni kénytelen targoncás, Gábor.
Aki nála is tapasztalatlanabb újonc, az én vagyok. Beültem a gépbe. Kényelmes a hely, jó az ergonómia, a forgatógombos kormánykerék, alatta az irányváltó kar és a két pedál, meg az oszlopot, a villát vezérlő három kar használata magától értetődő. Kis kormánymozdulatra eléggé becsuklik a masina, nagyon érzékenyen irányítható, de elsőre akkor is furcsa, ha vezettem már derékcsuklós nagy rakodógépet. Az értékes anyagokkal teli polcok között óvatoskodva mozogtam egy kicsit, hogy meglegyen az érzés. Nem értem el a 9 km/órás csúcssebességet… Úgy szálltam ki, hogy csodás, mennyire egérkeként surranhat szűk járatokban a kis piros gép, szívesen kitanulnám alaposabban.
Targoncázni veszélyes üzem, az EMA II 17 tervezői ezért komolyan vették a munkabiztonságot. Haladás közben kék fényfoltot vetít maga elé a targonca, és egyébként is szépen kivilágítja magát. Tolatáskor szaggatott hangjelzés szól, ami nyilván szükséges, hiszen nesztelenül gurulnak a tömörgumi kerekek, kanyarodáskor sem csikorognak, de ami azt illeti, a csendes csarnokban kissé túlzottnak éreztem a figyelmeztetés hangerejét, amelyet szabadban végzett munkához állíthattak be. Nem ártana rá egy szájmaszk…
Kinyitjuk a hátsó fedelet, ott a fiókként kihúzható 48 voltos, 620 amperórás ólomakkumulátor-tömb, amelynek 130 kilogrammos tömege hátrány lenne egy gépjárműben, de itt előny: ez a hattonnás targonca ellensúlya. Mivel egy műszakban dolgoznak a Sipospack üzemében, töltéshez nem kell akkutömböket cserélgetni, van idő éjszakára odaállni a töltő feliszekrényhez, reggelre ismét tettre kész a gép. Egyébként a hajtómotor teljesítménye 10 kilowatt, az emelőmotoré 9.
Mindenki szeretettel, örömmel beszélt az új „raktárosról”, érezhető, hogy jó kezekbe került, ahol a hamarosan esedékes 50 üzemórás szerviz után hosszú ideig dolgozik majd megelégedésre.
Fotó: Apostol Kolos
Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Forrás: AXIÁL Híradó 2020. 3. szám
