Mostoha viszonyok között kénytelenek boldogulni Karcag környékén a gazdák, mert az ugyan jó termőképességű, de középkötött és kötött talaj (Arany-féle kötöttségi szám 40-50) igencsak nehéz művelésű arrafelé, és sok a szárazon betonkemény, vizesen kenőszappan-szerű szikes. Ilyen földekből birtokol 1700 hektárnyi szántót a Karcagi Cserhát Mezőgazdasági Kft., amelynek növénytermesztési mérnök, növényvédelmi szakmérnök ügyvezető igazgatója, Dániel Csaba avat be a helyi sajátságokba.
A nem éppen kívánatos márciusi esőzés jól megnyomta a talajt, „a mostani aszályban meg szétszakadnak a munkagépek”, hozza rögtön szóba látogatásom fő témáját. A kártevők ellen forgatásos műveléssel védekeznek, ehhez viszont az említett okok miatt ekefejenként, illetve vetőgép-méterenként 50 lóerővel kell számolni. Komoly teljesítményű és súlyú, 200-340 lóerő között traktorokra van szükség, CLAAS és Fendt típusukat használnak. Taposásukat csökkentendő leszedik róluk a súlyokat, és dupla kerekeket szerelnek fel. Kompaktorokkal és kombinátorokkal dolgoznak, de az ugaroltatott területeket tárcsázzák. A tárcsák további feladata a tarlóhántás, repce, búza, napraforgó, kukorica után – ehhez is nehéz gép kell, hogy ne pattogjon, mögötte a kemény, nagy rögöket összetörő és a felső réteget visszatömörítő hengerrel.
A korábbi tárcsájuk, hiába volt robusztus kivitelű, szétszakadt, de azért sem váltott ki elégedettséget, mert „utólag rákapcsolt hengerével hosszú volt, mint egy vonat, és belibegett”. Próbáltak többfélét, kiváló német márka termékét is, de Dániel Csaba úgy gondolta, hogy amennyiben van jó magyar gyártmány, akkor azt kell megvenni, segítve a hazai ipart, kiváltképp, ha jóval kedvezőbb az ár („nem vagyok a saját pénztárcám ellensége”), közvetlen a kapcsolati rendszer és könnyen elérhető a szolgáltatás. Persze a Framestről van szó, amely a magyar talajviszonyokokat és egyéb körülményeket bármely külföldi cégnél jobban is ismerve, a gazdák tapasztalatait felhasználva fejleszti gépeit. Tíz éve vettek tőlük négyméteres nehéztárcsát, jól dolgozott, de rászerelt hengeres típus nem volt a Framest kínálatában. Többek között Dániel Csaba javaslatát is meghallgatva hozták létre a FraDisc 6000-t.
Lényegi tulajdonsága, hogy a kéttonnás, dupla henger fixen rá van szerelve a vázra, egységet képez vele, de azért nem merev, három szegmense állítható rugó-előfeszítéssel követi a talajfelszínt. Héttonnányi össztömeg ad megfelelő stabilitást. A gumikerekek munka közben is a talajon maradnak, stabilizálnak. A háromféle, öt-, hat- és hétméteres munkaszélességű kivitelek közül a középsőre esett a választás, az összecsukva még belefér a háromméteres szélességbe. Ez azért fontos, mert széttagoltak a Cserhát táblái, sok a vonulás, és némelyik földdarab olyan kicsi, hogy nehéz forgolódni rajta. Ez a gép felel meg legjobban a különféle szempontoknak.
Például annak a sarkalatos kérdésnek, hogy milyen a szerviz. Az AXIÁL-lal régóta kitűnő a kapcsolat, nagyon jó a szolnoki szervizcsapat, Dániel Csabának magától értetődő volt a FraDiscet is Bajáról vásárolni – „mindkettőnknek jó üzlet”. Persze, gépész vénájú emberként, mint az összes többit, ezt is kipróbálta személyesen. Tavaly nyáron érkezett meg a gép, rögtön munkába állították. Egy hónapon belül három ilyen kelt el a környéken, ragadós a jó példa…
Igaz, szükség volt némi járulékos beruházásra, erősebbre cserélték nagy traktorjukat, de összességében elégedettek a váltással. Az új gépkombináció húsz centi mélyen bedolgozza a talajt, 10 km/órás sebességgel. Most nincs idénye a tárcsázásnak, de a cikk kedvéért munkába vettek egy ugarolt táblát. Felültem József mellé a fülkébe, megnézni. Száraz a föld, hallani, hogy erőteljesen dolgozik a CLAAS 930 AXION motorja, magas porfelhő takarja el az előttünk átfutó nyulat, kemény rögöket hagynak a gömbsüveg-tárcsák, de a két hengersor úgy aprít, porhanyósít, hogy akár tüstént vetni lehetne. A területteljesítmény eléri a napi ötven hektárt.
Visszafelé zötyögve a hosszú dűlőúton, Dániel Csaba felhívja figyelmemet az egyes táblák különbségeire: „Ez a szomszéd földje, nézd milyen hullámosan nőtt a gabona. Ez pedig a mienk, tökéletesen egyenletes – a hozzáértésen és a gondosságon múlik”. Apránként megtudom a Cserhát Kft. sikerének titkait. Az ügyvezető mindennek megadja a módját. Takaros székházat épített önerőből, hadd lássa az üzleti partner, a vendég, de saját személyzete is az igényességet. Büszke érzéssel lépjék át a küszöbét! Olyan szép konferenciaterem van benne, hogy már mások is kibérelik. Három éve ott képezik a dolgozókat, akik eleinte berzenkedtek a „macerálás” ellen, de mára szinte egyöntetűen kérik a folytatást, mert érzik, hogy javukra válik – többek között a megfelelő viselkedés fortélyainak elsajátítása. A szakmai tanfolyamokon minden nap vizsgával végződik. Rendszeres családi napokon együtt bográcsoznak, horgászversenyeket rendeznek, de nem ám a közben kifogott hal kerül asztalra, hanem a cég vendégeli meg legnagyobb kincsét, a gárdáját. Elégedett is a 24 évtől nyugdíjig terjedő korú 42 alkalmazott. Haverkodás azért nincs, „meg kell tartani a három lépés távolságot”, vallja Csaba, aki törzsökös karcagiként és a cégnél eltöltött húsz év tapasztalatával kezeli a helyezeteket. „Mindent megreformáltam, nagyon sokat fejlesztettem, mindig szembe megyek azzal, ami van, nyomulok előre!”
Egy sikeres magyar vállalkozás a „magyar ugaron”, erős magyar partnerekkel – nincsenek olyan nehéz viszonyok, amelyek kifoghatnának rajta!
Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakíró
Fotó: Szakáll Attila
Forrás: AXIÁL Híradó 2020. 3. szám
