Akinél mindent eldöntött a siló illata

Itt már a kezdetektől, 26 éve a holstein-fríz fajta biztosítja a tejtermelést, és ez most is így van: a fekete-fehér jószágok békésen kérődznek a vastag szalmarétegen állva.

A Szikgát-Tej Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Kft. 1993-ban alakult azután, hogy egy csoport kivált az egykori Béke termelőszövetkezetből. A ma 26 főt foglalkoztató vállalkozás főtulajdonosa Tardy Sándor, a termelést pedig fia, Péter irányítja. Vele beszélgettünk arról, hogyan vált be a Supertino SD6 E Storm bálabontó és -kiosztó gép a gazdaságban.

A generációk együttműködése itt példaértékű, ahogy Péter az általános agrármérnöki képzés után befejezte az agrárinformatikus szakot a Debreceni Egyetemen, egyből ide vezetett az útja, már 17 éve dolgozik együtt édesapjával. Jelenleg 250 hektáron folytatnak növénytermesztést, a területekre kizárólag az állatok takarmánynövényei kerülnek. Kukorica, silókukorica, silócirok, olaszperje, zöldrozs és némi búza, valamint lucerna teszi ki a legnagyobb részt, és néha kísérletezünk azzal, hogy minél több gyapjat hozzunk le egy év alatt a területről – meséli Tardy Péter. Főleg a rozs után szoktunk másodvetést alkalmazni, idén 4 hektáron egy szudáni fű-silócirok hibridet próbáltunk ki homoki babbal. Ezt kifejezetten a szárazságtűrésre tervezték, és nem is volt rossz hozama. Amikor 2003-ban idekerültem, 450 volt a tehénlétszám, most mintegy 600-an vannak, ehhez jön még a szaporulat, amivel ma nagyjából 1150 állat él a 12 hektáros telepen. A fejést egy 16 állásos karusszel rendszerben végezzük, amit 5 éven belül tervezünk lecserélni, de azt még nem döntöttük el, milyenre. A munkaszervezés és az istállók elhelyezkedése miatt előnyösebb lenne megtartani a körforgós típust, de meglátjuk, hogy esetleg egy halszálkás, fejőaknás, 2x12 vagy 2x14 állásos rendszer, esetleg egy 24-26 állásos karusszel mellett döntünk. A teljes megtermelt tejmennyiséget az Alföldi Tej Kft-nek adjuk el, amiben egyébként a Szikgát-Tej Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Kft. a 10 alapító tag egyikeként tulajdonos is.

A takarmányösszeállításon 2006-ban változtattunk, amikor egy francia szarvasmarha-specialista kolléga érkezett hozzánk. Az ő tanácsára igyekeztünk minél kevesebb költséggel minél természetesebb összetételt adni az állatoknak. A korábban kiadott nagy mennyiségű abrak helyett onnantól több tömegtakarmányt etettünk a jószágokkal. Elhagytuk a szóját, a gyapotmagot, a védett zsírt, a sörtörkölyt és az egyéb kiegészítőket. Azóta kukorica, extrahált napraforgó és repcedara képezi az abraktakarmányt. A többi részt szenázs, silókukorica, valamint egy konzervgyári melléktermék, a csemegekukorica csuhéja adja. Ez utóbbit silózzuk, és növendékeken kívül a tejelő állomány is kapja.

A géppark jelentős részét MTZ traktorok alkotják, mellettük egy Rába erőgép és két rakodógép, egy Manitou MLT 735 120 LSU és egy idén beszerzett MLT 737 130 PS Plus dolgozik a telepen. A legnagyobb munka a csemege csuhé betárolása, amiből egy évben 650 kamionnal érkezik a debreceni gazdaságba a konzervgyárból. Az etetésre egy kis rakodó, két traktor szolgál.

A Supertino SD6 E Storm bálabontó és -kiosztó gépet a kifutókra, és az istállón belüli almozásra is használjuk, az időjárás függvényében naponta 20-30 bála szalmát szecskáznak le vele a munkatársak. Mivel a bálabontó egész évben, minden nap dolgozik, ez azt jelenti, hogy évente 7-8 ezer bála szalmát dolgoz át. A gép kezelése könnyű és egyértelmű, a karbantartása pedig egyszerű. Kevés beavatkozást igényel a heti zsírzáson, és időközönként a készseb cseréjén kívül. Szeretik is a gépkezelő munkatársak, nagyon meg vagyunk elégedve a Supertinoval. az elektrohidraulikus irányítópult ábrákkal segíti a kezelőt, így el sem lehet téveszteni a beállításokat. A magassága és a szélessége nekünk ideális. Mivel az egyik legkeskenyebb bálabontó a piacon, így kiválóan befér az istállóba. A korábbi bálabontónk is Supertino, azt 2009-ben ugyancsak az AXIÁL-tól vettük. Ez 10 év alatt 100 ezer bálát is átdolgozott, ami nagyjából 20 ezer tonna szalmát jelent. A korábbi típus magas, zsiráfnyak befújóját nem használtuk, mert nálunk magtárpadlásos istállók vannak, alacsonyabb belmagassággal, amibe nem fért be. Az új bálabontón már nincs rajta, és nem is kell, mert az oldalsó fúvószerkezet is kiválóan eljuttatja az anyagot a megfelelő helyre és távolságra. Az újat a régivel összehasonlítva remek finomhangolásokat fejlesztettek az olasz mérnökök: az újnál a gépen kívül is nyitható a hátfal, így a kezelőnek nem kell beugrálni azért, hogy lenyissa azt, egy kapcsolóval irányítható a folyamat. A lánc mozgatásakor ugyanez a helyzet, azt is lehet a gépen kívülről irányítani. Nálunk a kifutó 10 méter széles, amit az oldalsó csőrrel teljesen le lehet fújni. Sőt, lehetne vele 10-12 méterre, jászolban szénát teríteni, de mi arra nem használjuk, itt a Supertino feladata az, hogy egyenletes napi almozás legyen. A friss szalmát akkor fújjuk ki az istállóba és a kifutóba, amikor a tehenek fejésen vannak. A műszak végén pedig a fejőházi elő- utóvárót is almozzuk a géppel. Mind a 4 termelési csoportnál használjuk, így a borjúneveldében és az elletőben lévők, a szárazon állók és a növendékek is minden nap új szalmaréteget kapnak.

A kérdésre, hogy mi a legkedvesebb neki a gazdálkodásban, Tardy Péter így felelt: Szeretem, amit csinálok. Édesapám agronómus volt, és már 2-3 éves koromban vitt magával a téeszbe, aminek kihelyezett egységei akkoriban 10 ezer hektárnál is több területet foglaltak magukba. Bejártuk az egész környéket, és nekem nagyon tetszett az agrárvilág. Nem is volt kérdés, hogy ezt a pályát választom. A siló illata mindent eldöntött. Akinek az nem bántó, hanem kellemes, minden bizonnyal szeretni fogja ezt a szakmát. Nekem 3 lánygyerekem van, akik közül kettő fintorog, ha megérzi a jellegzetes aromát, de a legkisebbet nem zavarja az illat, így lehet, hogy ő viszi majd tovább a családi hagyományt a Szikgáton.

Fotó: Fejes Márton

Szöveg: Csurja Zsolt, újságíró

Forrás: AXIÁL Híradó 2019. 05. szám