A kombájnok a betakarítás kulcsgépei, ezeken múlik ugyanis, hogy a magok tökéletes állapotban, tisztán kerülnek-e majd az üzemekhez – mindez nagyon rövid idő alatt. Ennél azonban több érdekes adatot mutatunk meg most a betakarító-kolosszusokról.
A kombájn eredete a kaszákra vezethető vissza, amiket 1826-ban talált fel Patrick Bell lelkész Spanyolországban. A „Bell Reaper”-t lovak tolták, és vágási technológiáját tekintve két, egymás felett található késsel dolgozott. A vágóegységet a gép kerekei hajtották. A motolla csak később került a gépbe.
Az egykori NDK-ban az akkor érvényes fizetőeszköz, a Deutsche Mark hátoldalán egy kombájn, egészen konkrétan egy Fortschritt E 512 volt látható.
A betakarítás során a törtmag-arány rendkívül fontos mérőszám. A tört szemek aránya csökken, minél gyorsabban dolgozunk a kombájnnal. Ennek az az oka, hogy a gyarapodó szalmaréteg megvédi a magokat a cséplőszerkezetben az ütődésektől, verődésektől. De vigyázat! Aki gyorsan halad, annak a folyamatokat is a növekvő áteresztéshez kell igazítania. Különben csak egyre nagyobb lesz a veszteség.
A cséplés során nem csak a búza válik el az ocsútól, de a cséplés technológiája is elkülönül. Négy rendszert különböztetünk meg: az első a hagyományos tangenciális, azaz keresztdobos rendszer, amelyben – ahogy neve is mutatja – keresztirányú a cséplés, dobos, illetve szalmarázós szemleválasztás. Ezen rendszerek előnyei a kíméletes szalmakezelés, az alacsony teljesítmény-igény és az alacsony érzékenység a nedvességgel szemben.
A második az axiális rendszer, ahol hosszirányú a cséplés és hosszirányú a rotoros szemlevélasztás. Ennek a rendszernek az előnye, hogy nagy az áteresztőképessége, és egyszerű a felépítése, adott esetben elegendő egyetlen rotor a csépléshez és a szemleválasztáshoz. Kíméletes cséplést biztosít, rövid, keskeny a felépítése, és a lejtőfüggetlen a szemleválasztás.
A hagyományos keresztdobos cséplőszerkezetek teljesítményének jobb kihasználására születtek meg a szalmarázó ládákat kiváltó egy- vagy két rotoros rotációs magleválasztású, úgynevezett hibrid cséplőrendszerű kombájnok. A hibrideknél a keresztdobos cséplőrendszer geometriájának növelésével, a rotoros magleválasztó felület változtatásával, valamint a rotorok számának, ill. fordulatszám szabályozásával fokozzák az áteresztőképességet. Ennek a kombájn-konstrukciónak a legnagyobb gyártója a CLAAS, mely egyes LEXION modelleknél két, egyes TUCANO modelleknél egy ROTO PLUS magleválasztó rotort alkalmaz.
Az arató-cséplő-kötözővel, azaz a Mäh-Dresch-Binder-rel (MDB) a CLAAS 1936-ban vezette be az első, kifejezetten az európai betakarítási körülményekhez igazodó kombájnt a piacra. Ezzel megalapozta a CLAAS későbbi kombájn gyártását. A legelső 1-es számú gép a Zschernitz nagybirtokra a Halle/Saale régióba 1936-ban szüret idején érkezett meg. A keresztáramú kombájn MDB az önálló kötözés és cséplés kombinációja volt, ahol a cséplés a vágás és a kötözőanyag között kapott helyet. Aprítás után a gabonát a takarmányövvel a cséplődobba szállították, ott a szállítólánc a szalmát átirányította és a shaker-be dobta. Aztán két tisztítási fázison ment keresztül, mielőtt a visszanyert gabonát zsákokba töltötték. 1937-től sorozatban gyártották az MDB-t. 1943-ban a háború miatt lefoglaltak körülbelül 1400 ilyen típusú gépet.
324 000 000 alkalommal fordul körbe a CLAAS LEXION cséplődobja „kombájnélete” során, ha percenkénti 900 dobfordulattal, 300 órás éves üzemidővel és 20 éves kombájn-élettartammal számolunk. Ez egy 60 centiméter átmérőjű cséplődobnál azt jelentené, hogy ennyi fordulattal 15,3-szer járhatná körül a Földet!
Szöveg: Vas Magdolna, marketingmenedzser
Kép: CLAAS
Forrás: agrarheute.com