MLT 961 – Nem aprózza!

Már az első benyomás sem akármilyen: a négy köbméteres kanál rögtön elárulja, hogy nem kispályással van dolgom. Négy köbméter… Belefér nagyjából három tonna szemes termény, és még ez is csak fele a Manitou MLT 961 teherbíró képességének. Tisztelettel álltam meg előtte. Amúgy meg rögtön belopta magát a szívembe a masina, Ferrari-vörös fényezésével, versenyautósan álló kipufogójával és modern dizájnjával, amely ugyan nem sokat számít a munka frontján, de azért valamennyit mégis: jelzi, hogy mindenre odafigyeltek a tervezők. Egy ilyen gépen dolgozni nagyobb öröm és büszkeség, mintha pusztán a sivár célszerűség tükröződne rajta.

Ahogy megérkeztem a helyszínre, József, a gépkezelő éppen repcemagot túrogatott fel jó magasra, hogy több férjen a csarnokba.

A tolólapot házi készítésű, négyméteres rácsos tartó hordozta, amelyet szabványos csatlakozó rögzít a gém végére. Imponáló volt látni József bravúros ügyességét és az MLT mozgásának, munkájának könnyedségét. Persze egy kisebb teljesítményű gép is megoldaná a feladatot, de csak erőlködve, ami köztudottan nem használ az élettartamnak. Itt nyolc nagy raktárépületben tárolnak óriási mennyiségű, többféle (malom-, takarmány-, száraz és nedvesebb) terményt, ennek megfelelő gépesítésre van szükség, és nem véletlen, hogy a Manitou MLT 961 felé fordult a figyelmük.

Vadonatúj még a francia erőművész, ami húztuk le az ülésvédő fóliáját a fotózáshoz. Kiss Roland, az AXIÁL gépbemutató csapatának vezetője avat be a kezelésbe – korábban is próbáltam már Manitoukat, de örökös kezdőként mindig nulláról indulok újra.

Az MLT 961 már négyféle kormányzásra képes. A normál-, kutyamenet- és kis sugarú kormányzás mellett lehetőség van a hátsó kerekek szögét tetszőleges állásba rögzíteni. További újdonság, hogy a kormányzási módok közötti váltás félautomatikusan történik: nem kell először egy vonalba állítani a kerekeket, és utána egy mechanikus karral módot váltani, hanem gombnyomásra, menet közben automatikusan átvált, amikor a kerekek haladás közben egyenesbe fordulnak.

A jobb kezet kitöltő multifunkcionális vezérlőkar már jól ismert „Manitou-jegy”, de újdonságként hatott az osztott fékpedál, amelynek kisebbik bal szegmense afféle kuplung-helyettesítőként könnyíti meg a centizést, finom manőverezést. Ennek, és a fokozatmentes erőátvitelnek köszönhetően, úgy lehet elindulni, ahogy Fekete István hasonlatával – az őszi levél elválik az ágtól.

A második észrevétel: mennyire csendes a fülke! Régen természetesnek vették, hogy hangosak a gépek, hogy egy traktort kilométerekről hallani lehet, de ebben a Manitouban felére szorították le a zajszintet a szintén elég halk típuselődhöz képest. Ez azért fontos, mert a zaj idővel, alattomosan elfárasztja az embert, ami kezelési hibákhoz, akár súlyos károkozáshoz vagy balesethez vezethet. Ebben a suttogó súlyemelőben be kell kapcsolni a rádiót, ha nem csak a barátságos motordörmögést hallgatnám. Komfortomat klímaberendezés fokozza, nem panaszkodhatom.

Na, lehet munkához látni, de nem a csarnokban, ahol korlátozottabb mozgástér rejtene veszélyeket az újonc gépésznek, de fotózni sem olyan jó. Odakint vár egy jókora kupac búza. Előre-hátra menetirányt váltogatni a joystick piros billenőkapcsolójával nagyon egyszerű, a kormány jól érzékelhető, a gázpedálra adott reakciók becsületére válnának egy személyautónak is, és nagyon jó a körkilátás, többek között a nagy felületű visszapillantó tükrök jóvoltából. Felfelé is remekül látni, ami természetesen nagyon fontos egy közel kilenc méteres emelési magasságú gép esetében, bár ezt a képességet most nem kell kihasználni, miként azt sem, hogy megoldott a kanál automatikus mozgatása függőleges vonal mentén, anélkül, hogy varázsolni kéne a kezelőnek, illetve hogy beállítható a mozgások végső határa.

Nem tagadom, voltak nehézségeim a gém és a kanál mozgatásával, mert az MLT 961 nem habozik, 200 liter/perces hidraulikája minden ujjmozdulatot azonnali és kitt-katt gyors mozgásra vált. Végállásoktól azonnal teljes munkasebességgel indul meg minden, és hirtelen fejeződik be. Profi gépkezelő így tud nagy termelékenységgel rakodni, én viszont novíciusként küzdöttem néha a feladattal. Kétségem sincs, hogy ha ezzel kéne megkeresnem a kenyeremet, belejönnék egy-két nap alatt, de a mostani produkcióm alapján aligha venne fel dolgozójának egy mezőgazdasági nagyvállalat…

Még egy kicsit gusztálgatva a gépet, tetszéssel állapítom meg, milyen szépen van elhelyezve a motor, a segédberendezéseivel együtt, az oldalfedél alatt, és hogy karbantartáshoz, ellenőrzéshez mennyire jól hozzáférhető minden. Az anyagok minősége, a masszív kidolgozás, a részletek megoldása egyaránt gyönyörködteti a műszaki ember szemét. Érezhető, hogy üzemórák problémamentes tízezreire tervezték és gyártották az egészet. Hogy hány tonnát, hány kilométeren és összeadva hány méter magasságba helyez majd át élettartama alatt ez a Manitou MLT 961-es, elképzelni is nehéz, de úgy vélem, hogy autópályán is szépnek számító távolság adódik össze, miközben heggyé nőne a megszámlálhatatlan kamionrakomány. Nem mindenki hiszi, hogy erős hittel hegyeket lehet megmozgatni, de hogy a teleszkópos rakodógépek e kivételes munkabírású képviselőjével igenis lehet arról semmi kétségem sem maradt.

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakíró

Fotó: Fekete Gábor, marketingkommunikációs menedzser

Forrás: AXIÁL Híradó 2019. szeptember