Ez a királykategória

Ez a királykategória

A marcali családi gazdaságban tavasszal lecserélték az erőgépparkot: egy lendülettel megvásároltak két Fendt traktort, a 826-os és a 311-es Vario S4 Profi Plust.

A Monosem szemenkénti vetőgépünk és műtrágyaszórójuk már megvolt, a talajtérképek szintén, így büszkén konstatálhatták, hogy lerakták a precíziós gazdálkodás alapjait.

A somogyi városban egy újabb olyan fiatallal találkoztunk, aki sikeresen találta meg a helyét az agráriumban és aki ráadásul nő. Példája azért is érdekes, mert nem tipikus, hogy a családi gazdaságba a leánytestvér álljon be, bátyját pedig a fővárosi járműiparba vezérelje a gépek szeretete. „Ha a család hosszú évek kitartó munkájával már létrehozott valamit, ostoba lennék, ha nem ezt folytatnám” – vallja a 25 esztendős Mohari Barbara.

Még meg sem született, amikor a család 1992-ben belefogott az önálló gazdálkodásba. Mohari Zsolt (53 éves), az édesapa 1991-ben végzett a gödöllői egyetem állattenyésztő szakán, s rögtön utána a szövetkezeti szarvasmarhatelep vezetője lett. Ám hamarosan megszűnt a téesz, ekkor a nagyszülőktől származó kárpótlási földeken, illetve a bérelt és vásárolt területeken belefogtak a szántóföldi növénytermesztésbe.

 

 

Őstermelőként, 50 hektáron kezdték. Családi gazdálkodóként („lányom, feleségem meg én vagyunk benne”) most már 450 hektáron termesztenek kukoricát, napraforgót, szóját, repcét, búzát. Van egy hektárnyi szőlőjük is, zöld veltelini. Egy pezsgőgyár vásárolja fel a termést, „régebben jó volt az ára, most gyengébb”. Egyébként arra szolgál, hogy egész évben – „télen metsszük a szőlőt” – legyen valamilyen feladatuk. Az Aberdeen Angus húsmarhákat és a juhokat is ezért tartják. „No meg legelőink is vannak, és a szívemhez is hozzá nőttek” – magyarázza Mohari Zsolt. Úgy látja, hogy a mezőgazdaság nem rossz befektetés. „Ezt tudják a bankok, ezt tudja mindenki.”

„Már gyerekkoromban elhatároztam, hogy majd én is valami ilyesmivel foglalkozom – meséli Barbara. – Az első emlékem ezzel kapcsolatban, hogy apai nagypapámmal moslékot keverek a disznóknak. Nagyon szerettem az állatok körül lenni, ettől még a malacherélések aktusa sem tántorított el.”

Barbara is Gödöllőre ment egyetemre, mint az édesapja. A természetvédelmi mérnöki alapképzés után 2018 decemberében fejezte be a mesterképzést, ahol ökológiai gazdálkodást tanult. Most pedig elkezdett egy növényvédelmi szakmérnöki képzést is. Ezt már Keszthelyen, hogy közelebb legyen a munkájához.

Nem csak azért választotta a családi gazdaságot munkahelyéül, hogy folytassa, amit édesapja megalkotott. Kifejezetten izgalmasnak tartja az itteni szerteágazó tennivalókat, és úgy látja, hogy a „legjobbtól tud tanulni. Ezt is butaság lenne kihagyni.”

Az állatok körüli teendőkkel indítja a napot. Utána a reggeli eligazítás következik – három főállású alkalmazottjuk van -, amelyet édesapja tart, de ő is közreműködik. „Innentől kezdve nagyjából mindent csinálok: ha papírmunka kell, akkor azt. Ha alkatrészért kell menni, inputanyagot vinni területre, vagy ha be kell szállni a traktorba, akkor azt, hiszen így tanulhatom a legtöbbet.”

 

 

Egyelőre még csak „szakképzett tanoncnak” tartja magát. „Nemigen szeretnék addig önállóan döntéseket hozni, amíg azt gondolom, hogy apa mindent jobban tud. Öt évet jártam egyetemre, mégis azt mondhatom, hogy az elmúlt kilenc hónapban mióta együtt dolgozunk, tőle több gyakorlati dolgot tanultam.”

A növényvédelem az a terület, amelybe be akarja ásni magát, és amelyre nagy igénye van a családi gazdaságnak. „Ezért is vágtam bele az újabb tanulásba. Nagy tervem még, hogy ökológiai gazdálkodást is folytassunk. Szántóföldi kertészettel indítanánk, az én nevem alatt futna, hivatalosan is bejelentkezem majd az ellenőrző szervezethez, a Biokontrollhoz.”

„Hogy ez valami filozófiai elköteleződés, vagy egyszerű gazdasági racionalitás? Mind a kettő! Az egyetem is sokat formált a szemléletemen. Tudom, mekkora hatással van a szennyezés, a vegyszerezés a természetre. Ismerni kell, mi az a minimális mennyiség, amellyel még hatékonyak tudunk lenni, és a környezetet is kíméljük.”

„A lányomat ismerve a filozófia több benne!” – toldja meg az elhangzottakat Mohari Zsolt

A környezetvédelem, a fenntartható gazdálkodás szempontjából is fontos lépést tettek az idén. A tavaszi idénymunkák előtt gépparkcserére adták a fejüket. „Kis kívánnivalót hagyott maga után az előző technika, egyébként is öt-hét évesek lettek, ennyi idős korukban el szoktuk őket adni” – mondja a családfő. Vásároltak egy Fendt 826 és egy Fendt 311 Vario S4 Profi Plus traktort. Nagyon elégedettek „a briliáns technikával. Ha dicsekedni akarnék, akkor azt mondanám, hogy elmozdultunk a precíziós gazdálkodás irányába. Innentől ez a fő csapásirány.”

Ennek jegyében, az új technika – „GPS, automata kormányzás, számítógépes vezérlés” – jóvoltából a tápanyag-kijuttatást idén már a talajvizsgálatoknak megfelelően, a helyspecifikusan végezték. „A tőszámot egyelőre nem változtattuk a táblán belül, de erre is készülünk.” A hozamtérképezést meg azért nem csinálták még, mert a jelenlegi kombájnjuk erre nem alkalmas.

 

 

A 260 lóerős Fendt a vezérgép: a 450 hektár 90 százalékán ezzel végzik a talajmunkákat, a szántást, lazítást, tárcsázást, kombinátorozást. A 120 lóerőst vetésre, permetezésre és szállításra használják. Már túl vannak a 350 üzemórán, de a kötelező szervizen túl – „amely tökéletesen működik” – nem kellett hozzájuk nyúlni. Az AXIÁL-lal való kapcsolatukat egyébként a tőlük vásárolt munkagépek alapozták meg – a Monosem NG + Me elektromos hajtású 6 soros szemenkénti vetőgép és a Monosem SCD műtrágyatartályos 6 soros sorközművelő kultivátor. „Azt gondoltuk, ezt érdemes tovább folytatni.

„Ezek a Fendtek már annyira modernek, hogy nem kell hozzájuk nagy fizikai erő, legfeljebb akkor, ha pótkocsit vagy munkagépet kell felszerelni. Ma már nőként is érvényesülni lehet a traktorok világában – lelkesedik Barbara. Ilyen technika nélkül igen nehéz lenne a termelés. A végeredmény az, amit nagyon értékelek bennük.”

A fiatal lány szívesen vadászik édesapja vadásztársaságával. „Apám gyakran emleget úgy ismerősei körében, hogy vagyok a kisebbik fia. És valahogy így is kezelnek, hiszen férfiak között vagyok, és időnként férfias is, amit csinálok – mondja nevetve a szuper nőies Barbara. Egyébként másféle éve elköltözött otthonról. Önállósodni akart, és az is szempont volt, hogy ne töltse a nap 24 óráját a szüleivel.

Marcaliban él ő is, de fent a szőlőhegyen. „Egy kis pince lett felújítva az igényeim szerint. Gyönyörű panorámában látom a Badacsonyt, a fonyódi hegyeket, ha tiszta az idő, a Balatont is. Az is kikapcsolódás, ha otthon lehetek. A kutyával sétálok, futok, olvasok, tanulok. Jelenleg nem állok úgy, hogy a közeljövőben saját családom legyen, de igyekszem. Szeretnék minél hamarabb gyerekeket és férjet.”

 

Szöveg: Popovics Gizella, újságíró

Fotó: Kajetán Jácint

Forrás: AXIÁL Híradó 2019. 05. szám

 

 

„Az Év Traktora 2020” verseny győztesei

 

Kihirdették az „Év traktora 2020” (Tractor Of The Year 2020) nemzetközi pályázat győzteseit, a hannoveri AGRITECHNICA kiállítás nyitónapján. A Fendt két kategóriában is nyert! >>

 

Elérhető

Kapcsolódó cikkek