Tanya Felsőcsólyoson, Bács-Kiskunban, tíz és fél kilométerre az M5-ös sztrádától, 900 méterre a Majsára vezető szilárd burkolatú úttól. A bekötőút „döngölt” homok, de semmi gond, 40 tonnás kamionok is rendre megjárják.
Itt él családjával, és vezeti évről évre bővülő gazdaságát Nyári Sándor. Pecsenyekacsát nevel. Négy évvel ezelőtt, 25 éves korában, négyezer szürke libával kezdte, tízezer kacsával folytatta. Jelenleg 270 ezer darab az évi kibocsátás. „Tíz hét múlva elindul az új részleg is. Akkor már meglesz az évi négyszázezer kacsa is.”
Pedig eredetileg műszaki ember. Mezőgazdasági gépészmérnöknek tanult a gödöllői Szent István Egyetemen, és amikor 2011-ben végzett, az AXIÁL-nál, illetve a MANAX Kft-nél helyezkedett el. Öt évig dolgozott megbecsült főállású szervizvezetőként. De mindig motoszkált benne a saját gazdaság iránti vágy, hogy „a maga malmára hajtsa a vizet”.
Négy esztendővel ezelőtt belevágott. Ekkor ugyanis, három sikertelen próbálkozás után, nyert a fiatalgazda-pályázaton. „Eldöntöttük, hogy kezdünk is vele valamit.”
A negyvenezer euróhoz hozzátették megtakarított pénzüket, sőt szülői segítséggel még hitelből is megtoldották. Így tudták megvenni a tízhektáros tanyát, kis házzal, a szülői birtok szomszédságában. Négy, egyenként 500 négyzetméteres ólra futotta még a pénzből, meg a kerítésre és egy használt rakodógépre.
Korábban itt puszta volt – mutat körbe Nyári Sándor. – Ez a homokos talaj semmi másra nem való, mint állattenyésztésre. Ezért van ekkora hagyománya a baromfitartásnak Majsa környékén, ezért foglalkozik oly sok gazda jelenleg is szárnyasokkal.
Két évig főállású munkája mellett vitte a gazdaságot, „de a piac megkövetelte, hogy növekedjünk. Kicsi volt ugyanis az üzemméretünk ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak velünk. A négy ólból hat lett, majd 14-re fejlesztettünk. Hamarosan elkészül újabb hat is. Itt már megállunk. Igaz, ezt minden beruházás után elmondtuk” – jegyezte meg feleségére mosolyogva.
Két fiatal főállású alkalmazottjuk van. Társa, Réka végzi – két gyermek mellett – a rengeteg papírmunkát. „Naprakésznek kell lennünk mindenben, bármelyik órában kaphatunk valamilyen ellenőrzést”.
A Hungerit Zrt-vel, tehát közvetlenül a vágóhíddal állnak kapcsolatban, ők szállítják el 42 naponta a „versenysúlyukat” elérő kacsákat. „A cég legnagyobb partnerei közé tartozunk, az idei már a harmadik éves szerződésünk.”
Az állattenyésztő gépészmérnök maga végez el a telepen minden olyan szakipari munkát, amely kapcsolódik a gépészethez – vízvezeték kiépítése, villanyszerelés és hasonlók. Terveztt egy szalmaszóró gépet is – igaz, körbálásat, ők pedig kocka alakút használnak. A környező telepekre viszont sok embernek legyártották. Azt is elmondja, nem tartana itt, ha nem gépészmérnöknek tanult volna, és nem az AXIÁL-nál dolgozik. „Egy nagyon jó fizetésből át tudtam ide csoportosítani.”
A saját gépparkjában két – a szülőkében meg még kettő – derékcsuklós Gehl rakodógép van. „Én kezdtem a sort, 2016-ban édesapámék is vásároltak, tavaly pedig mindketten rendeltünk még egyet-egyet. Merem állítani, hogy ez a baromfitelep egyik leghasznosabb gépe. A legalkalmasabb belső munkákra, hiszen alacsony, könnyen mozog, szinte helyben fordul, gond nélkül odafér az ól sarkaihoz is. Ezzel etetünk, szalmázunk, trágyázunk, rakodunk. Nincs olyan munka, amelyre ne tudnánk alkalmazni.”
„Sőt, a hídmérleget is helyettesíti nálunk!” Az egyik rakodógépet ugyanis kanálmérleggel kérték. „A kacsák pakolására kellett. Rátázzuk a szállítókonténerek súlyát, és gyakorlatilag azonnal nettó súlyt kapunk az elszállított állatokról. Mázsajegyet is tud nyomtatni, amit rögtön hozzácsatolok a menetlevélhez. Így, ha eltérés lenne a két mérés között, ennek alapján konzultálhatunk a vágóhíddal, hogy hol a hiba.”
Szalmavásárláskor is nagy hasznát veszi ennek az extrának, hiszen kilóra megy az elszámolás. „Beáll a kamion vagy a traktor, leszedem, és máris megvan a nettó súly. Megoldásnak egyszerűbb és gyorsabb volt a hídmérlegnél. A funkcióját pedig gyakorlatilag ugyanúgy betölti, hiszen csak a nettó súlyokra vagyunk kíváncsiak.” Nagyobb kerekekkel kérte, hogy stabilabban tudjanak pakolni vele.
De még mindig nincs vége a gépmagasztalásnak! „Félfülkés, ponyvázható, és fűtés is van benne. Ez nemcsak télen ér aranyat, amikor rám fagy a símaszk, hanem esténként is. Vagy szállításkor, mert olyankor biztosín esik a hó vagy az eső, fúj a szél, hurrikánban is volt részünk.”
„Jól ismertem a szériát még az AXIÁL-os időkből. Volt ellenajánlat, megversenyeztettem őket, és minden szempontból a Gehl bizonyult jobbnak.” Az AXIÁL árban és szervizháttérben is jobb volt. Az első rakodógép túl van a kétezredik üzemórán, a második is lassan közelít az ezerhez, eddig hiba nélkül, csak a kötelező szervizeken kellett hozzájuk nyúlni.
Idén februárban vette meg a Supertino bálabontót. A traktor – egy régi Steyr – megvolt hozzá. „Több gépvásárlást nem tervezek erre a telepre, a szüleim nagytelepén minden megvan, amire szükségünk lehet.”
A bálabontó-vásárlás érdekes történet. Nyári Sándorban fel sem merült, hogy szüksége lenne egy ilyenre. Az AXIÁL-kapcsolat révén mégis idehozták kipróbálásra. Már az első nap után tudta, hogy nem adja vissza. „Csak bámulok, hogy ez korábban eszembe se jutott!” A bálabontó- és kiosztógéppel ugyanis rengeteget spórolnak. Tépőhengere aprítja a szalmát, megtöri a viaszrétegét, ezáltal nő a nedvszívó képessége. Így javul az almozó anyag minősége, jóval kevesebb is elég belőle. Ráadásul a szalmaszóró sokkal vékonyabban, egyenletesebben teríti, mint az ember.
„Két kockabálával csökkent a napi szükséglet, húszezer forint a megtakarítás. Biztos, hogy ez az idei csúcsbefektetésünk.”
Idén új silókat is vásároltak, most négy van, összesen 60 tonna táp tárolására alkalmasak. Amikor már nagyobbak a kacsák, kilenc tonna a napi fogyasztásuk. 42 napos korukban vannak takarmányozási csúcson, ekkor érik el az egyi kilogramm tápból előállítható testtömeg-növekedés maximumát. Utána már veszteségbe fordulna a tartásuk. Leadáskor egyébként 3,30 kilogrammosak.
Jövőre mindenképpen szeretnék tető alá hozni az etetősor-beruházást, szilárd burkolatú utakat építeni, hogy „uniós szintű legyen” a telep. Mindezt saját erőből: „csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér”.
Remélik, hogy előbb-utóbb jut majd lakásépítésre is. Amikor Jánoshalmáról ide költöztek, az itteni régi tanyaépületet újították fel, „minden forrást a gazdaságba fektettünk”. Az új otthont is ide tervezik. „Ez az egész addig működik jól, amíg mi is itt vagyunk. Ha folyamatosan figyelemmel kísérhetem a kacsáimat.” Alkalmazhatna még egy embert, de pont azért nem teszi, mert más nem látja meg azt, amit ő rögtön észrevesz a mozgásukon, a hangjukon vagy a szagukon.
„Büdös nincs a telepen, ami elvenné a kedvünket, a csendet és a nyugalmat pedig nagyra értékeljük. A gyerekek is mindig kint szeretnek lenni. A gépek és az állatok érdeklik őket, nem a televízió – meséli Réka. - Alakul az utánpótlás, az érdeklődés megvan hozzá.”
Szöveg: Popovics Gizella, újságíró
Fotók: Tapodi Kálmán
Forrás: AXIÁL Híradó 2019. 02. szám