Cookie / süti kezelés
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az axial.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Rendben
Tudjon meg többet…
Kapcsolat

Talajgyakorlatok Grégoire-Besson könnyű tárcsával

2022. november 03.
3 Perc
Miskolctól alig húsz kilométerre fekszik Léh, a Cserehát délkeleti része, évmilliók óta hullámba merevedett világ.

Itt gazdálkodik 2300 hektáron az Abaúji Charolais Kft. családi cég, földjeik több, mint a kétharmada saját tulajdon, Szikszótól egészen a szlovák határig húzódnak. Nagyüzemi táblákat igyekeztek kialakítani, átlagos méretük negyven hektár körüli, van közöttük három, illetve 103 hektáros is. Hagyományos a vetésszerkezet, általában 400-420 hektár a repce, 400-450 a napraforgó, 400 hektár körül van a búza, az árpa 300 hektár, és kukoricából ugyanannyi.
 



„A két legtávolabbi területünk között ma már 27-28 kilométer van, a növényeket blokkokban termesztjük, így a gépeket, a szükséges munkákat egy helyre tudjuk csoportosítani” – magyarázta Jancsó István. Valamikor 6200 hektáros cégcsoportot alkottak, akkor 48 kilométer volt a távolság a két szélső terület között. Cégen belül a szántóföldi növénytermesztés mellett fontos az állattenyésztés. A vállalkozás jogelődje honosította meg Magyarországon a Charolais szarvasmarhát, ma is törzstenyészetként működnek.
Domborzati viszonyaikat vizsgálva kiderül, alig 150 hektárnyi a sík terület, a többi dombos. Átlagosan 11 aranykoronásak a földek, ám ha az alapművelések rendben vannak, akkor ezeken is jó terméseredményeket lehet elérni.
Az elmúlt időszakban egyre fontosabbá vált a talajok vízmegőrzése. Éppen ezért minden munkagépük után hengert csatlakoztatnak, hogy azonnal le tudják zárni. Az őszi vetések egyik alapeszköze a szántóföldi nehéz kultivátor. „Viszont ősszel a kukoricaszár-maradványt és tarlót be kell szántani, s a növényvédelmi munkákat is befolyásolja a talajművelés” – hangsúlyozta a szakember. „Az AXIÁL bemutatóvideója alapján nagyon megtetszett a Gregoire Besson Occitan T60 könnyű tárcsa. Vásároltunk egy 420 lóerős traktort, és úgy kellett munkaeszközt választanunk, hogy amikor a nagy traktor a nehéz kultivátorral dolgozik, akkor a kisebb, 280 lóerős erőgép is megfelelő sebességgel tudja húzni” – magyarázta, így esett a választásuk erre a tárcsára.
 



Döntésüket az is megerősítette, hogy az AXIÁL bemutatógépet biztosított számukra, amely idén búzaaratás elejére érkezett meg. „Tudomásom szerint, amikor megkaptuk a tárcsát, alig három darab volt az országban, mindenki ismerkedett vele” – magyarázta. A bemutatkozás jól sikerült, két napig, több erőgéppel dolgoztak, figyelték, mindegyikkel megfelelő minőségű munkát tud-e végezni. Ezzel kezdték meg a búzatarló hántását. A területre repce kerül, ezért fontos volt, hogy jól feldolgozza és eltüntesse a visszamaradt szalmát.
„Először szecskázott területen próbáltuk ki, a lehető legapróbbra, három-öt centisre vágjuk a szalmát pont azért, hogy ősszel a repce kelését ne befolyásolja” – tette hozzá, hogy alacsony tarlót hagynak maguk után, alacsonyabbat, mint a környékbeli gazdák szoktak. Ez ugyan lassítja az aratást, ugyanakkor megkönnyíti a talajmunkát és a vetést.
„Már első nap kiderült, a tárcsa sokkal jobban dolgozik, mint vártuk. Tudtuk, hogy az idei aszályos évben a már meglévő rövidtárcsáink, nem fognak megfelelő munkát végezni, ha nem jön eső. És nem jött. Viszont a Gregoire Besson tökéletesen végezte a feladatát, már az első nap eldöntöttük, hogy nálunk marad, megvásároljuk” – mutatott rá Jancsó István. Közel ezer hektár tarló hántását végezték el első körben, s az eszköz a búza után repcetarlón is jól vizsgázott.
A piacon található tárcsákkal szemben a Gregoire Besson mellett szólt a jó áteresztő, talajkopírozó képessége, könnyű beállítása. Mindez lehetővé teszi, hogy az idei száraz kemény talajba is be tudott hatolni, és megfelelő munkasebességgel dolgoztak vele. A figyelemreméltó napi teljesítmény mellett az állandó mélységtartás is meggyőző volt. Óránként 10 és 18 kilométeres sebességgel haladtak, ez függött a domborzattól, és a traktor teljesítményétől. Ennél nagyobb tempó mellett is megfelelő minőségben dolgozott.
„Kötöttek a talajaink, ennek ellenére a tárcsával műszaki probléma nem volt. A tárcsalapokon kopás ugyan észlelhető, de az idei évben nem volt olyan eszköz, ami nem sínylette volna meg a talajviszonyokat” – hívta fel a figyelmet. Másik rövid tárcsájukkal összehasonlítva a Gregoire Besson behatolt a talajba. „Számunkra is meglepő, de 15 centiméter mélységig nagyon szépen dolgozott, és a következő menetben érkező nehéz kultivátor is tökéletesen tudott benne menni. Hozzá kell tenni, hogy nyáron még ilyen száraz és kemény talajaink sose voltak”. Ugyan az elmúlt napokban megérkezett a csapadék, de még mindig sok víz hiányzik. Ráadásul az eloszlása is nagyon hektikus, van olyan táblájuk, ami az elmúlt egy hétben kapott nyolcvan millimétert, a néhány kilométerre fekvő másik alig nyolcat.



„Az AXIÁL-lal az ezredforduló óta állunk kapcsolatban, a gépparkunk nagyobbik felét tőlük vásároljuk. Azt szoktuk mondani, hogy az első gépet az értékesítője adja el, a másodikat pedig a szerviz” – mutatott rá, hogy a bajai központú cégnél megfelelő a szerviz és az alkatrész-kiszolgálás, ráadásul közel, Miskolcon van az alközpontjuk.

„A régi tárcsák könnyűek voltak, néha elpattogtak a területen, itt viszont a rugószárnak köszönhetően tárcsalaponként körülbelül 160 kilóval, folyamatosan nyomja a talaj irányába a tárcsalapokat. Stabil, robusztus eszköz, ezért úgy gondoljuk, még sokáig bírni fogja. Már van mögötte teljesítmény, az év további részében folyamatosan fog menni. Ez volt az egyetlen tárcsa, ami ezen a nyáron belement a talajba” – összegezte tapasztalatait Jancsó István.
 

Forrás: AXIÁL Híradó 2022. évi 4. szám

Szöveg, Fotók: Viniczai Sándor