Barátságosabb üdvözlést elképzelni is nehéz: a kapuban fogad kemény kézfogással a házigazda, míg a fogadóbizottságot kiegészítő, családtagnak számító sima-, illetve szálkás szőrű magyar vizsla a szeretet vámszedőjeként fogadja a simogatást. A harmadik eb viszont a rossz szándékkal érkezőket várja a hátsó traktusban – a szigorú komondort még a gazdi is respektálja, közelgő nyírása előtt a biztonság kedvéért elaltatja majd az állatorvos… Beljebb lépve villásreggelihez ültetnek, mangalicából és szarvasból készült finomságokhoz. Itt jó lenni lapírónak!
Hollósi Tamásnál járok, a Tolna megyei Nagydorogon. Hangulatos, dombos a táj, erdők tarkítják, most kánikulai verőfényben ragyog, de persze ezt az idilli világot sem kímélték meg a történelmi idők. Tamás édesapja állattenyésztő mérnökként diplomázott Kaposváron, az akkori Mezőgazdasági Főiskolán, és persze a termelőszövetkezetben lett szarvasmarhatelep-vezető. Ehhez természetesen különmunka járult a háztájiban: disznókat tartott, juhokat tenyésztett. A rendszerváltást követően kivált a téeszből, és önállóan kezdett gazdálkodni a kihozott 40 hektárnyi szántón, illetve 85 hektárnyi legelőn. Feljavította az utóbbi közepén álló, 900 négyzetméteres, lepusztult hodályt, és juhászt alkalmazott a 250-300 állat mellé. Maga termelt mindent a jószágnak, a maradékot értékesítette.
A családi gazdaságban mindmáig az apuka reszortja a juhtenyésztés. Régen háromféle hasznot hozott ez a tevékenység, értéket képviselt a hús, a gyapjú és a tej is. Ma már nincs ára a gyapjúnak, csak annyit hoz, amennyi el is megy a birkanyírók fizetésére. Míg a magyar juhtenyésztők szinte mindegyike az olasz piacra számít, Hollósiék büszkék, hogy ők a hazai céggel, a Hetes-Kakasmajori Kapos Ternero vágóhíddal működnek együtt.
Az 1982-es születésű Tamás már ebbe a miliőbe nőtt bele. Ahogy csillogó szemmel, elégedett mosollyal vallja: „A munkám a hobbim is, nagyon szeretem! Van benne növénytermesztés és állattartás, és a jó sok kihívás, de ezt szívesen vállalom.”A fiatal gazda szakközépiskola helyett gimnáziumot járt és német nyelvet tanult Szekszárdon, de aztán az időközben Kaposvári Egyetemmé avanzsált intézményben szerzett agrármérnöki oklevelet, állattenyésztő szakiránnyal. Neki nem volt szüksége arra, hogy máshová menjen nyári szakmai gyakorlatra, hiszen már kiskölyökként mindig a traktorok körül lógott, később maga is vezette őket, és ahogy felcseperedett, úgy nőtt bele a mezei munkákba. Egy ideig a GITR Zrt.-nél helyezkedett el üzletkötőként, de közben azért odahaza gazdálkodott. 2008-ban nyert 40 ezer eurót, akkori értéken tízmillió forintot a „Fiatal induló gazda” pályázaton, és megvette az első traktorját, egy 130 lóerős Massey Fergusont. Egy másik pályázat révén az apuka jutott váltvaforgató-ekéhez – gyarapodott a régi MTZ-ből és a hozzá tartozó eszközökből álló gépállomány. Közben területeket vásároltak, illetve béreltek, ma már 330 hektár szántót és 100 hektár legelőt kezel a két családi gazdaság és egy Kft.
Tamás már rég eljött a munkahelyéről, mert nem ment együtt a kétféle tevékenység, teljes gőzzel itthon fejti ki az energiáját, egyéni gazdálkodóként. „Legyek a magam ura”, mondja. A maga ura, és egy állatseregleté. Hízóbikákat tart, jelenleg holstein-fríz fajtát, de korábban hízlalt charolais-t, magyartarkát, limousin bikákat is. A bikaborjúk 90-100 kilóval érkeznek, és hat-hétmázsás, komoly méretű állatként távoznak, évente 60-70 darab. Nem veszélyesek ezek az állatok, kérdem a spanyol torreádor halálának aktuális hírére gondolva. De bizony, feleli Tamás, néhány bolondabb példányt elkülönítve tartanak, de a többiek is összerúgnak, összeöklelnek néha, volt rá példa, hogy a gazdát, és az egyik emberét feldobták a levegőbe és megtaposták, sérülés lett a vége, a kissé óvatlan állatorvost meg felrúgta egy bika, izgalmas helyzet volt.
Mivel Hollósi Tamás fontosnak tartja, hogy minél több lábon álljanak, beindította a limousine húsmarha tartását. Az üszőket másfél éves korukban termékenyítik be – ha bikaborjú a szaporulat, az felnevelve eladásra kerül, az üsző helyben marad, további szaporításra. A mostani hét darabos állomány harmincra fut fel év végére a tervek szerint. Az ólakban sertések röfögnek, köztük mangalicák. Tamásról közben kiderül, hogy érző szívű ember: nem lenne képes konyhai célból elvágni egy bárány nyakát. Nyilvánvaló ugyan, hogy mindegyik állat tányéron végzi majd, mégis más, ha kamion viszi el az évi 300-350 darabos szaporulatot, mintha szem előtt kerülne sor véres jelenetre.
Magától értetődik, hogy ekkora állatállomány takarmányát megtermelni csak teljesítőképes gépparkkal lehet. Erőgépből itt a két öregecske, de máig becsülettel szolgáló MTZ, az egyiken homlokrakodóval. „Kicsi az emelési magassága, van egy jó magas szálastakarmány-tárolónk, nem tudjuk kellően kihasználni, csak bérgépekkel. Előbb-utóbb szükség lesz egy Manitou rakodógép beszerzésére”, tűnődik a gazda. Megvan még a Massey Ferguson is, ennek a legtágasabb a fülkéje mind közül – Tamás egyik szeretett gépéről sem állja meg, hogy valami jót ne mondjon. A gazdaság vezérgépe pedig egy 175 lóerős John Deere 6930 Premium, amely nehéz talajmunkákon is jól teljesít, és egyszerű kezelhetőségével, harmonikus designjával, cicomátlan fülkeberendezésével is elismerést vívott ki. Hoppá, már a harmadik idegen márka, a piaci vetélytárs trójai falova az AXIÁL saját lapjában? Korántsem: az AXIÁL használtgép-üzletágától vették három éve, és elégedettségük tovább erősíti a partnerkapcsolatot. Ugyaninnen származik egy használt CLAAS MEDION 310 kombájn, amelyet oldalkaszával és repcetoldattal akarnak kiegészíteni, hogy repcearatáskor kisebb legyen a szemveszteség, illetve egy négyméteres gabonavetőgép.
Van még a családi gépállomáson Monosem NG6 Monoshox szemenkénti vetőgép, új Sulky műtrágyaszóró és Berthoud Tracker vontatott permetezőgép, ezeket mind sorban végigjárjuk, nehogy megbántódjék valamelyik a mellőztetés miatt. Most pályáznak az „Állattartó telepek korszerűsítése” című projektre, mely ha nyer, lehetőségük nyílna megvásárolni a CLAAS DISCO kaszát, 6,8 méter széles CLAAS LINER középrend-képzőt valamint CLAAS VARIANT 380-as körbálázót. De még csak most jön a kedvenc, amelyről ugyanúgy beszél Hollósi Tamás, mint a vadászebekről: családtagként. A 2014 őszén, állattartó telep korszerűsítésére kiírt pályázat révén újonnan vásárolt, 105 lóerős CLAAS ARION 420 traktorról van szó, „a gazdaság gyöngyszeméről”.
Semmi kétség, hogy Tamás gépértékesítőként is jó lehetett, mert ahogy elsorolja az erőgép előnyös tulajdonságait, hirtelen úgy érzem, nekem is venni kéne egyet. Hallgassuk csak: sokoldalú, ez viszi a vetőgépet és a Sulkyt, permetez, kaszál, rendképzés után báláznak vele, és szállít. Fordulékony, picike, mindenütt elfér. „Csak jót tudok mondani róla, nagyon szeretem, bárkinek ajánlom!” – ez már több, mint vélemény, ez már vallomás!
A pozitív érzelmekben nyilván szerepet játszik, hogy az ARION eddig 1600 üzemórát teljesített probléma nélkül. Amiben persze jelentős érdeme van az AXIÁL szervizének. Gyorsak, pontosak, segítőkészek. „Más gazdálkodók kérdezgetnek, miért eredeti gyári alkatrészt veszek, mikor olcsóbbat is kaphatnék. Én viszont azt kérdezem, hogy a mi a drága? Szerintem az, ha áll egy gép. Ha reggel hétkor kérek egy alkatrészt az AXIÁL-tól, kilencre itt van. És ha kivételesen mégsem lenne kéznél valami Szekszárdon, a bajai központ sincs messzebb kocsival egy óránál. Mindent tőlük veszek, most például a John Deere traktorra kellett négy gumi, idehozták házhoz,” sorolja józan szempontjait Tamás.
Sok tehát a gép Hollósiék családi gazdaságában, és egyre több lesz. De mennyi az ember? Kevés. A létszámot elkötelezettség, szaktudás és szorgalom pótolja. Nyugdíj előtt sem nyugszik a babérjain, hanem aktívan dolgozik még az édesapa, aki a juh-ágazatot viszi, és egymaga ellátja az állatorvosi teendők javát, ha pedig nem, akkor segít a nyugalmazott állatorvos nagypapa, akinek sokat köszönhet unokája. Tamás az egész vállalkozás agytrösztje és kifogyhatatlan energiájú motorja, menyasszonya pedig az adminisztrációból vállal részt, és például ebédet visz ki a földekre az embereknek. Ők öten vannak, de nagy dologidőben hozzájuk jön még egy-két beugró.
Ennyi munka mellett mi a kikapcsolódás? Az is gazdálkodás a szűkebb pátria kincseivel: vadászat sörétes és golyó puskával apróvadra, őzre, gímszarvasra és a Tolna megyében szép számmal előforduló dámvadra. Amire lehetőség adódik, azt meg kell ragadni, kínálja akár a szántóföld, a mező vagy az erdő, és ez a sokrétű aktivitás ki is tölti egy olyan tettre kész ember gondolatait és idejét, mint Hollósi Tamás, akinek megadatott az a szerencse és boldogság, hogy a munkája a hobbija, szenvedélye is.
Szerző: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Fotó: Juhász Kornél
Forrás: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2016. IV. szám