Már a harmadik generáció is melegít

Fertőd és az osztrák határ között, a Hodály majorban van a Horváth Mezőgazdasági Vállalkozás központja. Nevezhetnénk Horváth Lakóparknak is a hatalmas, fás-bokros-virágos, szemet gyönyörködtető területet, ahol a négy Horváth, apa és három fia családi házai is helyet kaptak. Itt találkoztunk a középső fiúval, Balázzsal és végzős egyetemista gyermekével Ádámmal. Nemsokára csatlakozik hozzánk a dinasztiaalapító édesapa, Horváth László is.

Ritka felállás manapság a magyar agráriumban, hogy egy gazdaságban olyan olajozottan működjön az utódlás, mint Horváthéknál. A hetvenen túl nyugdíjba vonuló tulajdonos-gazda által felépített családi vállalkozásban mindig is ott dolgoztak a fiai, most ők hárman viszik tovább a céget. De már „melegít” a harmadik generáció is.

Ezt a már-már idilli képet csak az zavarja meg, hogy a generációváltás adminisztrációja hihetetlenül bonyolult. „Jó pár éve a fiúk vezetik a gazdaságot, ám az átadás hivatalosan még mindig nem fejeződött be. Az kell jogilag is megoldani, hogy az örökléssel ne szakadjon három részre a családi gazdaság. Ha szétszakad, meghal.”

Emberemlékezet óta mezőgazdasággal foglalkozik a família. A családfő 1970-ben végzett a Kertészeti Egyetemen. Első munkás éveit egy téeszben töltötte, majd a fertődi állami gazdaság következett, ahol növényvédő főagronómusként dolgozott. „A rendszerváltással minden bizonytalanná vált, akkor határoztam el, hogy saját vállalkozást indítok.” 1992-ben 30 hektár kárpótlási és bérleti földön, egy MTZ-vel kezdte az önálló gazdálkodást. „Mivel kertészmérnökök vagyunk a feleségemmel, mindenáron akartunk gyümölcsöst is, így apránként almát is telepítettünk.” Jelenleg négyszáz hektáron termesztenek repcét, búzát, árpát, napraforgót, kukoricát, mustárt. Gépi bérmunkát – vetést és aratást – is végeznek százötven hektáron. A gyümölcsösük héthektáros.

Balázs, László és Ádám

Terveznek-e még földvásárlást?

„Mindig tervezünk” – feleli László. „Még álmunkban is!” – teszi hozzá felesége, Katalin. „Csak nagyon kevés a lehetőség rá. Abban bízunk, hogy a bérelt földeket kicsinyenként csak meg tudjuk venni.”

Hogyan sikerült rávenni a fiait, hogy folytassák a családi hagyományt?

„Egyiket sem kellett rávenni, egyetemre is úgy indultak, hogy majd itthon dolgoznak.”

„Már gyerekkorunkban is besegítettünk a pedagógus- és illetményföldi növénytermesztésbe, még szőlőnk is volt” – emlékezik Balázs. „Gödöllői egyetemi éveim alatt is folyamatosan dolgoztam a gazdaságunkban. Amikor 1996-ban gépészmérnökként végeztem, eszem ágában sem volt máshol elhelyezkedni. Egy jó ismerősöm piszkált folyton, nehogy már traktorista legyek, menjek állásba. Ő tette elém az akkor induló AXIÁL-gépüzletág csornai toborzójáról szóló felhívást. Mivel a meghirdetett időben pont eset az eső, elmentem. Így kezdődött a 20 évig tartó üzletkötői pályafutásom. Jól ment a biznisz, az AXIÁL-lal együtt fejlődtem. Az utolsó öt-tíz évemben mindig az első három legjobb kereskedő egyike voltam.”

Miért tért mégis haza?

„Már korábban is így terveztem, különben is eléggé kipörögtem magamat, gondoltam, jobb a csúcson abbahagyni. Az is nyomós érv volt a hazatérésre, hogy édesapám már nyugdíjba készült. Azóta agrár- és növényvédő öcsémmel, Péterrel visszük a növénytermesztést, Zoltán bátyám a gyümölcsöst intézi. Ádám fiam pedig rengeteget segít, nagyon kezére áll a mezőgazdasági munka.”

Amióta nem axiálos, vásárolt-e már gépeket?

„Igen, a második Oehler ZDK 180 pótkocsinkat, a CLAAS kombájnt és a permetezőgépet. A tavaszi munkákra már itt lesz egy új 260 lóerős robotkormányzós traktor is az AXIÁL-tól. Ehhez szeretnénk majd munkagépeket is, a nyári és őszi árbevételtől függően.

Ádám egyetem után először munkahelyet keres, ahogy édesapja tette

A másik oldalra átállva, milyen szempontjai vannak gépvásárláskor?

„Felhasználói-gyakorlati oldalról is ugyanúgy látom, mint üzletkötőként, hogy az AXIÁL által forgalmazott gépek kiváló minőségűek, és igen jól használhatók. Lenne más lehetőségünk is, mégis ezeket választjuk továbbra is.” „A szervizhálózat és az alkatrészellátás az AXIÁL-nál a legjobb” – toldja meg fia szavait édesapja, László.

Az első pótkocsit még eladta magának, a másodikat már vásárolta. Mi a tapasztalata velük? „Csak terményszállításra használjuk őket, az egyebek fuvarozására meg a régi pótkocsikat. Könnyű a vontatásuk, szűk helyen is remekül lehet manőverezni velük. Köbméter-kapacitásuk tökéletesen illeszkedik a kombájn teljesítményéhez. Egész tartályokat lehet ráüríteni, így a kombájnnak kevesebbet kell állnia.

Mivel ketten csináljuk az aratást, számunkra az külön előny, hogy a két pótkocsi teljesen csereszabatos, és így egy traktorral meg tudjuk oldani a terményszállítást: a teli pótkocsi megy, az üres kinn marad, aztán csere. Nagyon jól működik ez a felállás. Egyébként nálunk az a taktika, hogy mindenki minden műveletet képes legyen elvégezni. Ádám is tud munkamozzanatot.”

Csinálja is?

„De még mennyire!” – mondják kórusban. Nagyon sokat tanulunk tőle – teszi hozzá apja -, mert nagyon gyakorlatias. A GPS-rendszerrel végzett munkafolyamatokban ő a leginkább járatos.”

A precíziós gazdálkodással hogyan állnak?

„Csak az alapjai vannak meg. A robotkormányzást, a szakaszvezérlést már használjuk, a helyspecifikus művelésről még csak gondolkodunk.”

Már a harmadik generáció is melegít

Mi hiányzik ahhoz, hogy elkezdjék?

„Tulajdonképpen az akarat. Meggyőző gyakorlati tapasztalatok sincsenek még a megtérülésről. Egyelőre mindenki a másiktól tanulna, nem óhajt a saját pénzén-kárán fejlődni. Valószínűleg csak akkor lesz ebben nagyobb előrelépés, ha a földalapú támogatás egy részét ehhez kötné az Európai Unió, ahogy ezt rebesgetik is. Mi mindenesetre figyeljük, ha kell, gyorsan rá tudunk hangolódni majd. Jelenleg még nem annyira éles a dolog, mint amennyire eladási oldalon.”

Milyennek látja a precíziós gazdálkodás helyzetét? – fordulunk Ádámhoz. „Szerintem is eléggé gyerekcipőben jár még. Ahol gyakorlaton vagyok, ott is csak most próbálják kialakítani. A traktorosok nem nőttek fel erre a szintre. A vezetőknek kell beülniük, hogy kezelni tudják a három-négy monitoron futó programokat. Én is a gyakorlatban, a szervizesektől tanultam meg, hiszen az egyetemen csak a precíziós szakmérnöki szakon oktatják.”

Hogyan érzi magát a családi gazdaságban? Milyen tervei vannak?

„Egyetem után először munkahelyet keresek, ahogy apa is csinálta. Egyelőre még sokan vagyunk itthon, nem férek ide.”

„A gazdaság eltartó képessége bizony még nem elégséges – válaszolja csodálkozó tekintetemre Balázs. – Mi, a második generáció képviselői is fiatalok vagyunk még, a harmadikg generáció érkezése korai lenne. A munkája persze elférne!”

„Agronómusként állnék munkába” – folytatja Ádám. „Sok helyen keresnek olyan embert, aki a gépre is felül, és a papírmunkát is csinálja.”

Búcsúzáskor Katalin asszony félrehív. „Nálunk ez a dinasztiadolog úgy működik, hogy akár kicsit erőltetve is, nem nagydobra verve, kiválasztunk mindhárom családból egy-egy fiúunokát, és igyekszünk a szakmára hangolni. Kijárunk vele a gyümölcsösbe, megmutogatom, hogyan mennek az auxinok, melyik rügy milyen fajta… A sorban Marci volt a második, idén már érettségizik, és kertészeti egyetemre jelentkezik!”

Szöveg: Popovics Gizella, újságíró

Fotó: Hajdú László

Forrás: AXIÁL Híradó 2020. 02. szám