Primitív fülkéjükben teljesen egyforma acél kapcsolókarok meredeztek, a végükön szintén teljesen egyforma fekete műanyag gombbal. Lehetett azzal precízen dolgozni? Igen, lehetett. Parancsra sok mindent lehet, még egy olyan gép kezelését is kitanulni, amely egyáltalán nem alkalmazkodik az emberhez. Azóta nagyot változott a világ…
Nagy szellem
Aki, hozzám hasonlóan, olvasott indián-könyveket, az tudja, hogy Észak-Amerika őslakói istenségüket, a Nagy Szellemet tisztelték Manituként. Gépünk márkaneve talán nem véletlenül rímel erre, ám a gyártó cég francia, és az elnevezés is a francia nyelvből ered: a mani a kezelésre utal (gondoljunk a manipulálásra), a tou pedig a mindenre, tehát egy olyan masináról van szó, amely (szinte) mindennek a kezelésére, azaz rakodására alkalmas. Van is hozzá silóblokk-vágó, körmös földkanál, raklapvilla, körbála fogó, könnyűanyag- és földkanál, trágyavilla és univerzális kanál. Ami pedig a gép egész kialakítását, elrendezését és készletmegoldásait illeti, kénytelen arra gondolni az ember, hogy egy nagy szellem tervezhette. Bezárult a kör.
Körséta
A Manitou MLT 735 típusjelének magyarázata, hogy 7 méter magasra tud emelni 3,5 tonnát. A családban a maximális emelési magasság 10 méter, a legnagyobb súly pedig 4,5 tonna, de ezek egyszerre nem fordulhatnak elő: a két rekorder most már érthető sorozatszáma 1035, illetve 845. Körülsétálva a gépet az első benyomást a kiváló minőségi hatás teszi. Ha szabad egy ilyen trágyavillás munkaeszközre ezt a szót használni, gusztusosnak mondanám. Szép a kidolgozás, eldolgozottak a részletek, mindenen látszik az igényesség. A masszív alkatrészeket szemlátomást hosszú élettartamra tervezték. Noha autók esetében a design ellensége vagyok, mert azzal tukmálnak ránk szükségtelen, ám drága dolgokat, itt elismeréssel állapítom meg, hogy az ipari formatervezés egy rendes darabjával van dolgunk. Jó a piros szín is: egy ide-oda forgó-mozgó gép jó, ha feltűnő.
Féloldalas
Mivel a teleszkóp hátul csatlakozik a robusztus alvázhoz, a szigorúan egyszemélyes, keskeny fülke oldalra, méghozzá balra került – a másik oldalon, jól hozzáférhetően, keresztben áll a Perkins dízelmotor. A beszállás biztonságos, a fülke kényelmes, az ülés kitűnő minőségű, a műszerek és a kapcsolók bárhol megállnák a helyüket. Fél kézzel forgatható kis volán, gáz- és fékpedál, meg egy jó nagy, mindenes joystick a fő kezelőszervek. Gömbacél kar, fekete műanyag-gombbal egy sincs, hála az égnek. Az viszont fura, hogy jobb felé erősen korlátozott a kilátás. Mozgás közben nyújtogattam is a nyakam, próbáltam itt-ott átkukucskálni a gém alatt vagy fölött, nehogy bajt csináljak. A jó módszer az, hogy folyton figyelni kell az egész környezetet, hogy ott se érjen meglepetés, ahová pillanatnyilag nem látni.
Térül, fordul
A Manitou nagy poénja a kormányzás. Háromféleképpen működhet, ezek közül egy kis karral lehet választani. Alapesetben első kerékkormányzású a gép, mint minden normális jármű. Négy kerék kormányzás esetén ha balra fordulnak az első kerekek, akkor a hátsók jobbra, így nagyon kicsi a nyomkör, szinte helyben megfordulunk. A harmadik lehetőség az oldalazás: mind a négy kerék egyfelé fordul el, „srégen” haladunk. Szűk helyen manőverezéskor aranyat ér. A három mód között átváltani csak a kormány egyenes állásában szabad, amikor ég két zöld lámpa. Különben összekuszálódik a rendszer – elbeszélés szerint volt már vevő, aki nem olvasta el a kezelési könyvet, aztán hívhatta a szervizes kollégákat…
Elsőre furcsa a kormányérzés, kissé darabosnak tűnik, hiányzik az autókról megszokott visszajelzés a jármű és az út kapcsolatáról. Hamarosan kialakul azonban a bizalom, és élvezettel fordulgatok, tolatok és oldalazok a mély, homokos talajú területen – segít az összkerékhajtás is. Könnyen jár a volán, jól látszik az első és a hátsó kerék, pontosan lehet célozni velük.
Mehetnékje van
A szokásos kis szertartás után (kormányt, ülést, szellőzést beállítani) sima motorindítás, majd az elindulás jön. A joysticken van egy kis piros, háromállású
billenőkapcsoló, ezt kell a középső üres állásból előrebillenteni, és már indul is a jármű, elég hevesen. Lassabban az agarakkal! Automatikus erőátvitele lévén a Manitou is kúszik alapjáraton, mint a hasonló személyautók, nyomni kell a féket, hogy állva maradjon. De mennyire kell nyomni! Rendes erőt fejthetek ki, hogy visszafogjam a gép munkakedvét. Ezért hamar rászoktam, hogy ha állni kell, mindjárt üresbe billentsem a piros kapcsolót.
„ÖRÖMrúd ”
A Manitou tud vontatni, eszközeit például pótkocsin szállíthatja. Most először a körbálákat tartalmazó pótkocsit húzom kissé odébb vele, hogy jól álljon a fotózáshoz. Sima ügy. Majd kezdődhet a bálarakodó gyorstalpaló tanfolyam. Mivel egyedül ülök a fülkében, magamnak kell ügyeskednem (először persze ügyesednem). Nincs ennél egyszerűbb. A gémet fel-le a joystick előre-hátra billentése mozgatja.
Kitolni és behúzni egy kis, hüvelykujjra eső recéskerékkel lehet, a trágyavillát kinyitni és becsukni pedig egy hasonlóval, az előző alatt. A joystick jobbra-balra billentése hasonló mozgást vált ki az eszközön. Közben a kéz kényelmesen támaszkodik a tenyérbe mászó formájú joysticken. Csakugyan egy „örömrúd”, ha szó szerint fordítjuk magyarra az angol kifejezést…
Hó-rukk !
A rakodási feladat több, mint bonyolult: a bálák szorosan egymás mellett állnak a platón, kezdeni csak a felsővel lehet, de az ferdén áll. Rohamot intézek ellene, jól beledöföm a trágyavilla alsó nyárs-sorát, aztán rácsukom a felső részből kimeredő agyarakat. Mindez kissé megfontolt tempóban ugyan, de magától
értetődően megy, annyira ösztönszerű a kezelés. Éppen ez volt a nagy kérdés, amire a válasz: ergonómiából ötös!
A bála persze nem szereti a kínzást, kezd szétbomlani. Azért még mozgatom egy kicsit erre-arra, mintha éles helyzetben lennék: mégsem lehetne a gazda elé állni azzal, hogy kifogott rajtam az első feladat. Aminek persze nem trágyavillával, hanem körbála fogóval kellett volna nekiállni, mi itt most csak jólrosszul szimulálunk egy helyzetet, hogy eljátszhasson a géppel a zsurnaliszta. Nos, remek játék volt, irigylem a Manitou kezelőket, akik mesteri szintre fejlesztett gyakorlattal élvezhetik a gép képességeit.
Dugulásvédelem
Ha sok a levegőben felkavarodó szennyező anyag, hamar eltömődhet a hűtő, ami veszélyezteti a motor üzembiztonságát. Ilyenkor sűrített levegővel ki kellene fúvatni a radiátort, ami elejét veszi a bajnak, de időrabló eljárás. A Clean-fix rendszer ezzel szemben teljesen automatikus: három percenként, a motor fordulatszámától függetlenül, megfordítja a ventilátor lapátszögét, és tisztára fújja a légjáratokat. A vezetőnek ehhez el sem kell mozdulnia a helyéről.
Axiál Híradó 2011/6.
szöveg: Karlovitz Kristóf
fotó: Matkovits Iván