Cookie / süti kezelés
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az axial.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Rendben
Tudjon meg többet…
Kapcsolat

Ikreket nevel, tanul és a mezőgazdaságban képzeli el a jövőjét

2020. május 26.
Erdei Anita - a Gazdász Szépe verseny egyik résztvevője - a derecskei származású kétszeres édesanya a gazdálkodás szerelmese. Partnerünk, a Haon.hu-nak mesélt életükről és törekvéseikről.

A 22 éves édesanya jelenleg gyermekeire és a tanulásra szánja legtöbb idejét: egy éve megszülettek az ikrei, tanulmányait mezőgazdasági mérnök szakon végzi. Gyermekkora óta foglalkozik mezőgazdasággal, szó szerint beleszületett ebbe az életbe, amit semmire sem cserélne. Nem szégyelli a kétkezi munkát, büszke arra, amit családjával és párjával elért, jövőbeli tervekben pedig nem szűkölködnek.

 

Fotó: Molnár Péter

 

A derecskei édesanya már tavaly is gondolkodott, hogy jelentkezik a versenyre, de végső elhatározásra idén jutott, és emelt fővel várja a verseny végkimenetelét.

– Családommal kézzel műveljük a talajt, káposztaféléket, paprikát, paradicsomot, uborkát termesztünk, illetve különböző palánták nevelésével foglalkozunk. Mindig is fontos volt számomra, hogy egyszer egy olyan ember álljon mellettem (párja), aki tiszteli, amit csinálok. Nyilván nem volt kritérium, hogy ugyanúgy szeresse a mezőgazdaságot, ahogyan én, mégis rám talált a szerencse. Körülbelül 3 éve találkoztam Norbival, a párommal, akivel az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltunk – mesélte a Naplónak.

 

Fotó: Molnár Péter

 

Generációk óta

Anita a párja által ismerkedett meg közelebbről a szántóföldi kultúrákkal, ugyanis Norbert és családja a gépiesített verzióval foglalkozik, úgymond, több területet géppel művelnek. A fiatal nő pedig elhatározta, ugyanúgy meg szeretné tanulni párja szakmáját, ahogyan a saját családja művelési formáit is elsajátította.

– Egy éve itthon vagyok a kicsikkel, de ez nem azt jelenti, hogy nem fejlesztem a tudásom, egyetemre járok, és záróvizsgára készülök.

„Nem igazán éltem a velem egykorúak életét, de így érzem jól magam. Generációk óta így él a családunk, dédnagyszüleim ugyanígy művelték a földet, és bízom benne, hogy a jövőben majd a gyermekeim is hasonlóan gondolkodnak majd.”

– Soha nem jutott eszembe, hogy valaha is mást csináljak, a szüleim próbáltak terelgetni a pénzügy felé, viszont nekem az az élet nem való, hogy egy irodában üljek, számomra a természet és a gazdaság jelenti a boldogságot – mondta. – Szeretem a hazait, ha tehetem, akkor nem veszek semmiféle importárut. A családunk azt fogyasztja, ami éppen szezonális, és természetesen próbálunk mindent megtermelni magunknak. Itthon van egy kis konyhakertünk, csemegekukoricával is foglalkozunk, tehát mindent megteszünk annak érdekében, hogy egészségesen éljünk – fűzte hozzá.

 

Fotó: Molnár Péter

 

A munka szeretete

A kétszeres édesanya rendkívül örül annak, hogy a sors úgy hozta, találkozott egy olyan férfival, akivel azonosak az elgondolásai, álmai. Úgy véli, nagyon sokat jelent, hogy egy olyan férfi áll mellette, aki nemcsak a magán­életben, de munkájában is támogatni tudja.

„Nem könnyű Jázminnal és Norbikával, de már a legtöbb időt egyedül töltöm velük. Eleinte persze segítettek a nagyszülők, de mindenkinek megvan a maga munkája, teendői.”

– Páromék reggel 7 órakor elindulnak a földekre, és majd csak este érnek haza, de ez az élet rendje, amit választottunk és szeretünk. Bízunk benne, hogy az ikrek közül legalább majd az egyik hasonlóan gondolkodik, mint mi, és beleszeret a mezőgazdaságba, de nyilván ez az ő döntésük lesz – hangsúlyozta.

– A munkánkban sikereket érünk el, ugyanúgy van nehéz, de jó oldala is, mint mindegyik foglalkozásnak. Szavakba nem lehet önteni, hogy milyen boldogságot érzünk, amikor eljön az aratási szezon, és látjuk, hogy a munkánk milyen „gyümölcsöző” is. Számomra nincs annál nagyobb boldogság, mint látni, hogy a két kezünk munkájával milyen csodálatos dolgokra vagyunk képesek, ezt csak az tudja, aki átéli – mondta végül.

 

Forrás és kép: Haon.hu

 

 

Megint ugyanezt választanám!

 

Ha állhatatosan kitart egy gazda valamelyik kulcsfontosságú gépének márkája mellett, az többet mond bármilyen dicshimnusznál, hiszen saját és családja megélhetése múlik rajta. Vízi Márton a Monosem vetőgépek híve. >>