Ellentétek embere

Ellentétek embere

Ádám Robi kollégánk magát mindig magányos farkasként jellemzi. Pedig sokan szeretnek vele együtt dolgozni, mind kollégái, mind ügyfeleink. Hogy lehet ez? – kérdeztem tőle. Egyszerű, válaszolta Ő, az ellentétek embere is vagyok.

Mennyire volt egyenes utad a szerelő szakmáig?

Már gyerekkoromban „megfertőződtem”, édesapám mezőgazdasági gépszereléssel foglakozott. Akkoriban még nem gondoltam, hogy ilyen rögös lesz idáig az utam, de szerencsére nem tudtak eltántorítani a célomtól a felmerülő problémák. Sem az, hogy tanári ráhatásra más szakmát kezdtem el tanulni, sem az, hogy kézenfekvő lett volna a családi vállalkozásban dolgoznom.

 

 

Így alakult, hogy a gépszerelő szakmát a lakatos mellett magánszorgalomból, azzal párhuzamosan tanultam. Vagy a döntésem, hogy a biztosabb, de engem kevésbé érdeklő családi vállalkozás helyett inkább a bizonytalanabb, de engem sokkal inkább vonzó kombájnos és gépszerelő szakmát választottam, családi támogatás nélkül.

A véletlenekben nem, de a sorszerűségben hiszek. Akkoriban, amikor apósóm szódaüzemében dolgoztam, ha csak tudtam, elmentem a mezőgazdasági kiállításokra. Egy ilyen alkalommal futottam össze régi kollégákkal, akik mesélték, hogy kombájnost keresnek a cégükhöz. Hát én úgy döntöttem, belevágok.

El is mentem hozzájuk dolgozni, ahol végre azt csinálhattam, amit igazán szeretek. Jártak ki hozzánk axiálos szervizesek, és az én fantáziámat nagyon izgatta, milyen lehet az ő életük, a munkájuk. Amikor fülembe jutott, hogy keresnek az AXIÁL-hoz szerelőt és bemutatógép-kezelőt, jelentkeztem az utóbbi állásra. Büksi János, akivel a felvételi beszélgetés volt, gépszerelőként akart felvenni. Ekkor rájöttem, hogy ez az én nagy lehetőségem, nem szalaszthatom el, és elhatároztam, hogy igenis meg fogom állni a helyem. Tudtam, hogy én is szeretnék ott lenni tudásban, ahol azok az emberek voltak, akik régóta CLAAS gépeket szereltek, és ezért mindent meg is tettem. Ehhez pont jó helyre kerültem, mert aki itt képezni akarja magát, annak megteremtik a lehetőséget, ez mindig is így volt ennél a cégnél.

 

 

Sikerült megállni a helyed?

Többet értem el, mint amire az elején számítottam! Nagyon büszke vagyok a szerepemre a gépkezelői oktatások szervezésében és lebonyolításában. Rittgasszer Péter kért fel rá, s ez komoly mérföldkő volt nekem. Félve kezdtem bele, hiszen egyáltalán nem volt semmi gyakorlatom, tapasztalatom, ez olyan dolog volt, amit legkevésbé sem szerettem volna csinálni. De mellette tagadhatatlanul büszke is voltam, hogy megmutathatom az embereknek: igen, ilyen képességű szerelők járnak ki hozzájuk, ilyen képzettségű emberek javítják majd a gépeiket.

Vagy említhetném a téli felkészítő akciót, amit szintén közösen találtunk és dolgoztunk ki Péterrel. Az AXIÁL-nál a vezetők nem azt várják el, hogy az ember csak bólogasson mindenre, hanem gondolkodásra ösztönöznek. Azt várják el, hogy próbáljuk meg gazdaságosabbá tenni a folyamatokat, hiszen mi ismerjük ezeket legjobban.

 

 

Mi a legnehezebb a munkádban?

Komoly kihívás a megfelelő kapcsolat kiépítése és fenntartása a partnerekkel. Ehhez szakmailag it „topon” kell lenni, hiszen, akkor hívnak újra, ha jól csináljuk a dolgunkat. Folyamatosan kell bizonyítani, képezni magunkat. Ráadásul a foglalkozásunk nem csak odáig terjed, hogy megjavítunk egy gépet. Korántsem! Mindamellett, hogy felelősséggel kell döntéseket hoznunk, azt megfelelő módon kell tudatnunk az ügyféllel is.

Például a meghibásodások okát érthetően kell elmagyarázni úgy, hogy senkit meg ne bántsunk vele. Mert bár lehet a gépkezelő okozta a hibát, például azzal, hogy kihagyta a zsírzást, mégsem hibáztathatjuk habzó szájjal. A szerelőnek nemcsak a tulajdonossal, de a pilótával is jó viszonyt kell ápolni.

Az sem mindegy, mit tanácsolunk. A leghatékonyabb megoldást kell javasolnom az ügyfélnek. Alaposan át kell gondolni, melyik alkatrész vagy részegység javítható, annak milyen költségvonzata van, és mi az, amit már biztosan cserélni kell. Még így is előfordul, hogy az ügyfél, bár tudja, nagyjából milyen költségekre számíthat, meglepődik, ami rossz szájízt hagyhat.

Sokszor kell az ügyfél helyett dönteni, hogy megpróbáljunk-e egy már nem tökéletesen működő részegységgel végigcsinálni még egy szezont, vagy inkább cseréljük. Ekkor tényleg nagyon el kell gondolkodni, hiszen megbízik bennem az ügyfél, még nagyobb a nyomás, nem akarok rosszul választani.

Manapság óriási a jelentősége a szakmai háttérnek, embereknek, akikhez gond esetén fordulhatunk. Például a szervizmérnökökhöz, akinek van kapcsolata a gyártóval. Gönye Richárd kollégámat ki is emelném, mert bár mindenkivel jóban vagyok, de rá tényleg mindig számíthatok, megéltünk már közösen jó néhány dolgot a cégnél. Vagy az alkatrészes termékmenedzserhez, aki majd időre biztosítja az alkatrészt. Nagyon komoly apparátus dolgozik a háttérben, menedzserek, asszisztensek, pénzügyes kollégák, logisztika, mindenki.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, óriási a család szerepe a sikerben. A két lányomnak – 23 és 21 évesek – és a feleségemnek, akik mindig támogatnak. Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen a munkájában, kell a biztos családi háttér, hiszen az én munkám esetenként tőlük is áldozatot kíván. Az egész családomra nagyon büszke vagyok, nő létükre jobban tudják a kéziszerszámok nevét, mint sok férfi, tudnak tolómérővel mérni, nagyon ügyesek. Ez sokszor a férfiakról nem mondható el.

 

 

Mi motivál még?

Kell, hogy szeressem a munkám. Mert vannak benne buktatók és kudarcok, álszentség lenne az ellenkezőjét állítani. De a kudarcokból is lehet tanulni.

Ehhez a szakmához kell szemekben csillogó tűz is. Hogy akkor is tegyük a dolgunkat, amikor a kívülállók nem látnak belőle semmit. Például, ha begurul a kombájn a műhelybe, majd egy idő után kijön, de semmi változás nem látszik rajta. Pedig valószínűleg benne van egy csomó munkaóra, rengeteg gondolkodás, hogy mit, hogyan kellene megjavítani. Nálam így működik ez. A kettősség embere vagyok.

 

Szöveg: Vas Magdolna, marketingmenedzser

Kép: Fekete Gábor, marketingmenedzser

Forrás: AGRITECH 2018. április 16-18. oldal

 

Civilben: Méhészkedem, modellezek, ez utóbbi ugyan egy picit háttérbe szorult, mert elkezdtem hobbi szinten űzni az autós ügyességi versenyt. Itt nem csak az a lényeg, hogy az ember menjen egy autóval, hanem elő is kell azt készíteni mindenféle feladatra. Ez nekem nagyon megtetszett, egyfajta feltöltődés.

 

Elérhető

Kapcsolódó cikkek