Vajon miért az ekézés szó terjedt el arra, ha valakit kellemetlenül támadnak. Érthetetlen, hiszen élelmünket, életünket biztosítja a földek ekézése, azaz szántása. És ha ez olyan simán és hatékonyan megy, mint a mostani gépkombinációval, akkor még pozitívabb tapasztalat kapcsolódik hozzá.
Persze jó dolgom volt, mert a Fendt ugyanolyan rangos a traktormárkák között, mint a francia Grégoire-Besson (GB) az ekéivel. Félig függesztett (gumikerekei szántáskor a mélységet szabályozzák, vonuláskor futóműként szolgálnak) váltvaforgató RW-ekéjét arra tervezte a GB, hogy nagy teljesítményű erőgépekhez, akár 450 lóerőig tudjon akár hétfejes, tarlón és barázdában járó, így gumikerekű és hevederes traktorhoz is használható ekét ajánlani. Egyedülálló jellemzője, hogy a fülke oldalablakára tapadókoronggal rögzített kontrollpanelen, kiszállás nélkül állítható be mindenféle talajtípusra és traktorhoz. A beállítás mindenféle ekénél nagyon fontos lenne, de sajnálják rá az időt a gazdák, ezért gyakran elmarad, a GB-t viszont pillanatok alatt lehet átállni egyik traktortípusról és talajfajtáról a másikra, mindig optimális lesz a szántás.
További különlegesség a hajlított ekeszár: a talajerők támadáspontja egybeesik az eketest tömegközéppontjával, ezáltal könnyebb és gazdaságosabb a vontatás. A tömeget csökkenti, hogy a szár és az eketest egyetlen hegesztett egység. A szabadalmazott tandem támkerék szántáskor simábban megy át akadályokon, mint a szimpla kerék, precízen szabályozza a mélységet, és nagy a kiemelési magassága. A kapcsolódás a harmadik függesztéshez csillapított, így nem boríthatja fel az eke a traktort. Vonuláshoz oldani kell a harmadik függesztőpontot, ezután kényelmesen, biztonságosan vontatható az eke. Az ekefejet a korábbi kettő helyett egy csavar biztosítja, kiforduláskor a forgáspont mértanilag az eketest elé esik, így az eketest minden pontja a talajból kifelé mozdul, függőleges irányban. Nem hajlik, törik az ekeszár vagy az orrbetét.
A próba színhelye ismerős, hiszen nemrég a beledi Kalász Kſt .-nél ismerkedtem meg az ikersoros Monosem vetőgéppel is. A hatfejű GB eke beállításának csínját-bínját Szalay Miklós növénytermesztési ágazatvezető magyarázta el. A mai géppróbára kiválasztott tábla homokos vályogtalajának kötöttségét, azaz az ekevontatás teljesítményigényét a tízes skálán ötösre saccolja. A Fendt 936 típus 360 lóerőnyi teljesítménye itt elég arra, hogy maximális hatékonysággal, a legszélesebb állásban, 2,7 méteres fogásszélességgel szántson az eke – nehéz talajban keskenyebbre kellene venni. Őszi búza alá szántunk, 25 centiméteres mélységgel. A többivel azonosan 45 centiméteres első ekefej szélességi pozícióját úgy kell beállítani, hogy ne legyen rádobás, de ne is maradjon ki csík, jól csatlakozzon a barázda az előzőhöz. Azt, hogy hosszirányban vízszintes legyen az eke, ezáltal valamennyi fej egyforma mélységben szántson, a harmadik függesztőpontnál lehet beszabályozni, és már csak a keresztirányú vízszintezés van hátra, a futóművekkel.
Gyakorlati beavatásom Róbertre, a gépkezelőre maradt. Kiérkezve a táblához impozáns látvány volt, ahogy a messzire hátranyúló, komoly acélszerkezetű hatos eke súlyára és billentő nyomatékára fi ttyet hányva forgolódik, mozog az orrsúllyal egyensúlyba hozott Fendt 936 nagytraktor. Duplán megnyugtatott ez a látvány, hiszen tudva tudom, mennyire nem öröm a gazdaságnak, ha a gyakorlatlan vagy figyelmetlen ember forduláskor beletolat az ekevasba, és már megy is a kukába egy millió forintos traktorgumi.
De ilyen malőr csak vontatott ekével fordulhat elő, a táblavégen magasba emelkedő függesztettel kizárt. Beszállok a finom meleg fülkébe, és Róbert elmutogatja a beállításokat – már minden kész, tehát nincs mit tennem, csak nézelődni: a kis kezelőpanelen a piktogramok alatti gombokkal ki kell választani az egyes funkciókat, majd a Fendt joystickje melletti golfl abdányi kék gombbal lehet vezérelni a hidraulikát. Tényleg pofonegyszerű.
Annyira, hogy nem is a pótülésre, hanem rögtön a volán mögé ülök, persze a profi gépész árgus tekintetétől kísérve. Pedált csak egyszer kell nyomni, amikor oldom a kormányoszlop rögzítését, hogy kedvem szerint állítsam be a dőlést (szóval mégiscsak állítottam valamit!). A jobboldali kerekek már benne állnak a barázdában, csak annyi a dolgom, hogy a joystick előretolásával elindítsam a traktort, egy billenőkapcsolóval leeresszem az ekét (pont fordítva működik, mint logikus lenne: felül megnyomva leereszt, alul megnyomva kiemel, annyi baj legyen), és a joysticket jobbra lökve aktiváljam a sebességrögzítőt. Eleinte lelkesen kormányozni akarok, de Róbert leint: magától tartja az irányt a traktor, jobb oldali kerekeivel a barázdában. Hát akkor mi most a dolgom? Semmi! Nyugodtan figyelhetem a digitális műszert, 10,6 km/órás sebességgel haladunk, 1860/perces fordulatszámmal, a motor dörmögéséből nem lehet kihallani az erőlködés legcsekélyebb jelét sem. Vajon mekkora lehet most a teljesítménykifejtés és a momentán fogyasztás? Ezeket sajnos nem mutatja a folyadékkristályos kijelző, pedig kíváncsi lennék. Hogy elfoglaljam magam valamivel, a nyitott hátsó ablakon át fotózom a mögöttünk keletkező, szép szabályos hat barázdát. Nem nagy varázslat a fotózás, mert független első futóművével elég simán megy a Fendt, ha kissé oldalra dőlve is.
Megszaporodnak viszont a tennivalók a tábla végén. A kapcsoló alsó végét megnyomva ekét kiemelni, joystick hátra, hogy lelassuljunk, ekét egy másik kapcsolóval átbillenteni a másik oldalra, és y-tolatással megfordulni, mielőtt rámennénk a két tábla közötti keskeny dűlőre, nehogy összedúljuk az utat. Ráállok a barázdára, eke le, indulunk, sebességrögzítő be, és lehet megint tétlenkedni a táblavégig. Nem nagy kitolás, ha valakinek ez a fülke a munkahelye, mondom Róbertnek. Így van, feleli, de kissé monoton, ha egész nap kell csinálni. Megint én vagyok az élet császára: a legmenőbb traktorral próbáltam ki az ekegyártás csúcsát, és már vége is, mielőtt megunhattam volna.
Szöveg és kép: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Forrás: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2016. VI. szám. 32-33. oldal.