Aratással indultak, s rövid időn belül vetéssel bővítették a vállalkozást. A talajmunkát tavaly kezdte el gyerekeivel – akik közül az idősebb szintén mezőgépészként végez, míg az ifjabb másodéves gépszerelő –, ők is beleértek a feladatba. Vargáékról az a hír járja, megbízhatóan és pontosan dolgoznak.
Bérelt géppel aratott, majd vásárolt egy CLAAS 106-ost. A CAAS MEGA 208-as 2004-ben került a vállalkozásba – így már két kombájnnal dolgozott –, majd az „öreget” értékesítve vette a LEXION 450-et. Megbízhatóság, jó munkaminőség állította a CLAAS mellé. Az AXIÁL-ról kérdezve pedig a gyors és pontos kiszolgálást, a profi szervizszolgáltatást emelte ki. Jó partneri kapcsolatot építettek, amelyben szinte barátként kezelik az ügyfelet.
Varga Ferenc ritkán vásárol új eszközt, mivel – ahogyan mondja – gépészként könnyebben kijavítja az esetleges hibákat. Így került a vállalkozásba használtan a MEGA és a LEXION is, amelyekkel ugyanolyan minőségű munkát végez, mint az újakkal. Ez alól kivétel a Monosem MS ikersoros vetőgép, amely újként idén állt üzembe a cégnél.
Hatvan kilométeres körzetben – Battonyától Szegedig, Tótkomlós, Kaszaper térségében –, 1500-2000 hektáron szolgáltat gépi munkát. Vetéssel, aratással, újabban talajmunkával járja a határokat, s az elmúlt két évtized alatt 30-40 gazdát felölelő partneri kört sikerült kialakítania. „Az sem baj, ha valaki elmegy, így legalább lesz összehasonlítása a konkurencia munkájáról” – két-három év után a többségük visszatér.
Az első – 15 soros – Monosem vetőgépet az ezredfordulót megelőzően vásárolták. Ez a pneumatikus eszköz sokkal pontosabbnak bizonyult, mint a korábbi kanalasok. Abban az időben ilyen aprómag-vetőgépet, amely a mákot is szemenként teszi a földbe, alig lehetett látni az országban. Szinte kapkodtak a munkája után.
Korábban nagy divatja volt az öntözött hagymának, ma már alig jönnek megrendelések. Miközben öt-hat éve még nem volt igény fűszerpaprika-vetésre, ma újra népszerű. Jó volt az időzítés, amikor üzembe álltak a pneumatikus vetőgépek, áttértek hát a repce szemenkénti vetésére. A korábbi vetőgépekkel ugyan ki tudták juttatni a megfelelő mennyiségű vetőmagot, csak nem lett homogén a tőállomány. A Monosemmel viszont a tőtávolság mellett a vetési mélység is sokkal egyenletesebb. Eleinte repcéből hektáronként 500 ezer szemet vetettek a gazdák, mára a felét. Emellett hagyma, petrezselyem, sárgarépa, mák szerepel a listájukon. „Mákot szemenként, hektáronként 45 dekával, kétcentis tőtávra vetni? Ehhez már precíziós vetőgép kell!”- jegyezte meg Varga Ferenc. Egyre nagyobb az igény a bakhátas – ikersoros – vetésre, amely elsősorban a gyökérzöldségeknél indokolt, mert sokkal hosszabb, egyenesebb és simább lesz a gyökér. Aprómag-vetéssel főként a kisebb gazdákat szolgálja ki.
Megesik, hogy a gazdák egyszerre jelentkeznek a szolgáltatásáért, Varga Ferencnek viszont nem a mennyiség, hanem a pontosság, minőség a legfontosabb. „A gazda megvár, ha megismeri, milyen munkát végzek”- tette hozzá, hogy új termelőt ma már ritkán vállal. Ha tudják, hogy esik az eső, akkor azzal is tisztában vannak, hogy miért nem megy dolgozni. Megtanultak kompromisszumot kötni.
„Ma a legtöbb eszközzel nem mechanikai, hanem elektronikai problémák merülnek fel”- indokolja a szakember, hogy szezonban a szervizesek teljesítő képessége is véges. Gépvásárláskor az üzembiztonság a legfontosabb szempont. A MEGA 208-ast mindenki a legjobb kombájnnak mondja. Nagy teljesítményű, tisztán dolgozik, minimális elektronikával – csak ami szükséges –, kevés a hibalehetőség. A Monosem is pontos, az üzemeltetés szinte csak beállítás kérdése.
„Az utolsó csavarig leírtam, hogyan is kérem a vetőgépet” – már az első Monosemet az igényeire szabták, tudta milyen nortonszekrénnyel, gerendellyel, magtartállyal, talajmeghajtó kerékkel rendeli, milyen magporszívót, vákuummérőt kért rá. Az első évben 600-700 hektárt vetett vele, ami igazi nyúzópróbának bizonyult. A termelők kapkodtak utána. Drága a vetőmag, a Monosem pedig takarékosan dolgozik, a megspórolt mag árán a megrendelő „visszahozta” a vetés munkadíját.
Az általa beszerzett Monosem annyira speciális, hogy nem sokat adnak el belőle, ilyen értékű eszközt 5-10 hektárra nem vesznek meg. Éppen ezért a francia gyár szakemberei is kíváncsiak a tapasztalataira. Az elmúlt másfél évtized alatt a gyárban változtattak a vetőgépen – bár az elv ugyanaz maradt –, ma is jól működik a régi.
„Az AXIÁL-t dicséri, hogy öt hét behozták az egyedi igényre „fazonírozott” új Monosem MS vetőgépet az országba” – mutatott rá Varga Ferenc. Január végén ültek le először tárgyalni, s a kérés az volt, hogy március elejére az udvarán álljon. Ha nem sikerül megoldani, akkor egy évvel tolódik az üzlet, húsvét után már más végezte volna el helyette a munkákat. Március 10-én meg is érkezett, nem volt ideje pihenni, a bakhátas kultúrák 80 százalékát elvetették vele.
Az AXIÁL-on keresztül zökkenőmentesen zajlott a hitelfelvétel, szinte csak aláírni kellett a papírokat. Hasonló tapasztalatokat szerzett az alkatrészellátással is.
A szakember véleménye szerint a mezőgazdaságban sokan már csak papíron nevezhetők gépésznek. Leggyakrabban nem az eszközzel van a probléma, hanem gépkezelővel. „A határban feltűnően lassan aratott tiszta állományú napraforgót egy LEXION 660-as, nekem sehogyan sem fért a fejembe, hogy egy 70 milliós gép miért ilyen gyatrán dolgozik” – jegyezte meg Varga úr. Rájött, hogy a gépkezelő a gyári beállítást használta, hát „piszkált” rajta egy kicsit. Érdekes módon azonnal meglódult a kombájn.
Varga Ferenc nem csak egyszerű gépkezelő, kreativitása a műhelyében is megmutatkozik. Gépeivel sokat vonul, így azok szállítását meg kellett oldania. A 105-ös kombájn vágóasztal-szállító kocsija síkplatós, a kerekeit gyorsan ki lehet venni. „Vettünk egy talpaló munkahengert, amit hidraulikával megemelek, kiveszem a kereket, a kocsit leeresztem a talajra, s máris rá lehet tenni a vetőgépet” – nyolc perc alatt szállítási helyzetben van a vetőgép. Úgy húzzák maguk után, mint egy pótkocsit.
Viniczai Sándor
szakújságíró
Forrás és kép: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2016. II. szám 44-46. oldal