2002 óta vagyok a cégnél, szerelő voltam már a kezdetektől fogva. Igaz, akkoriban még más világ volt, akkor még nem volt műhelyszerelő státusz, mert nem is műhelyben dolgoztunk, hanem beültünk az autóba és mentünk oda szerelni, ahol meghibásodás volt.
Miért szeretsz az AXIÁL-nál dolgozni?
Én azért kerültem ide, mert az AXIÁL átvette a CLAAS gépek forgalmazását, és én a „csomagban” érkeztem, addig is CLAAS gépeket javítottam, és azután is, csak már másik helyen. Nagyon örülök, hogy átkerültem, azóta sem bántam meg. Már nem vagyok fiatal, sőt, én vagyok a legidősebb a szolnoki csapatban. Az elején meg is lepődtem, amikor az újonnan érkezett fiatalok elkezdtek Imre bácsinak szólítani, néztem nagyot, hogy ezek vajon kihez beszélnek, de már hozzászoktam. A csapat nagyon fiatalos, én mégis megtaláltam itt a helyem. Sokat viccelődünk, de ezzel együtt a fiatalok hallgatnak a szavamra, tanulnak tőlem, jól megértjük egymást.
Szoktam mondani, hogy nyakon verlek ám komám, ha valaki értetlenkedik, de persze csak a vicc kedvéért.
Mi a legemlékezetesebb dolog, ami az AXIÁL-ra gondolva eszedbe jut?
Annyi sztori adódott már a tizennégy év alatt, hogy azokból egy egész regényt lehetne írni. Nekem az volt a legnagyobb siker, a legnagyobb élmény, amikor átköltöztünk ide, az új telephelyre. Maradjunk annyiban, hogy ez itt a régi telephelyhez képest tényleg Európa. A kezdetek kezdetén még folyóvíz sem volt a régi telephelyen, vizünk akkor volt, ha megpakoltuk az autót tíz kannával, megtöltöttük, kivittük a telephelyre, és ha elfogyott, akkor jöttünk be újra. Télen belefagyott a víz a tálba az ajtó mellett.
Most meg már fűtött műhelyben, a környék legjobban felszerelt telephelyén dolgozhatunk. Én azért nagyon szívesen gondolok vissza a régi telephelyre is, egy-egy sztorira, ami abból adódott, milyen egyszerűek voltak ott a körülmények.
Boldog születésnapot AXIÁL!
