Pontosan 50 percig tart az utazás komppal a Schleswig-Holstein tartomány nyugati partjától Wyk-ig, a Föhr sziget legnagyobb településéig. Az idilli út a Wattenmeer nemzeti parkon keresztül vezet Halligen apró szigetecskéi és homokpadjai mellett, ahol fókák süttetik magukat a napon. A komp fedélzetén szinte csak turisták utaznak, akik már előre örülnek a szigeten rájuk váró gyalogos- és biciklis túráknak és hosszú sétáknak. Alig hihető, hogy ezen az idilli helyen egészen normális mezőgazdasági termelés is folyik.
Pedig a mezőgazdaság a 82 négyzetkilométer nagyságú szigeten mindenhol jelen van. Közel 6000 hektár területet hasznosítanak mezőgazdasági célokra, ennek kétharmada rét és kaszáló nehéz, nedves lápos talajon, a terület egyharmadán pedig szántóföldi termesztést folytatnak. A könnyű, magasan fekvő homokos talajokon leginkább kukoricát, búzát, repcét és árpát termesztenek. Mint ahogy az Észak-Németországban jellemző, Föhr szigetén is a tejtermelés dominál, a 45 gazdaságból 31 tejtermelő tehenészet.
Szigetlakók keresztül-kasul
És persze ott van még Peter Wohld is. Ő az egyetlen bérvállalkozó a szigeten, és tudja, mik ennek a pozíciónak az előnyei: „Gyakorlatilag a sziget mind a 45 mezőgazdásza valamilyen módon az én ügyfelem, még akkor is, ha mondjuk csak a szervestrágyát kell nekik felkevernem.”
Persze Wohld nem az a fajta, aki kihasználná, hogy nincs versenytársa a környéken. Ő is Föhr szigetén született, és nagyon szorosan kapcsolódik hozzá. A kontinensre ritkán megy át, még a téli szabad napokat is Föhrön tölti a legszívesebben. A családjával, de még az ügyfelekkel és munkatársaival is frízül beszél. (A fríz nyelvet egyébként összesen körülbelül félmillió ember beszéli a hollandiai Frízföld tartományban és Németország Északi-tengeri partvidékén.) „Az itteniek nagyon összetartanak. Ezért nem tudnék, és nem is akarnék túl magas árat meghatározni.”
11 évvel ezelőtt vásárolta meg Wohld úr a bérvállalkozást, ahol már nagyon régóta dolgozott alkalmazottként. Legfőképpen fű és kukorica betakarítással foglalkozik, de amellett hígtrágya kijuttatást is végez. Gépparkjához egy LEXION 440 és egy 460, illetve a szigeten egyedüli silózókként két JAGUAR tartozik. „A kombájnoknál már van konkurencia, mivel most már összesen hat gép dolgozik itt. Néhány közülük azonban már csak néhány évnyire van a leselejtezéstől” meséli Wohld.
Számít a megbízhatóság
A szigeti élet a bérvállalkozó számára nem csak előnyöket rejt magában. Így például arra még csak gondolni sem lehet, hogy a szomszédos Amrum vagy Sylt szigetekre is kiterjessze működési területét. A kombájnok átszállítása ugyanis ehhez túl drága lenne. „Így, bár nincs konkurencia, de nem is tudok terjeszkedni.” állapítja meg Wohl józanul. „Bár legalább azon sem kell gondolkodnom, hogyan tudnám a vállalkozásomat bővíteni.”
A komp az egyetlen összeköttetés a kontinenssel. Ez leginkább akkor jelent problémát, amikor a feszített aratási időszakokban a kombájnnal nagyobb probléma adódik. Ilyenkor Wohld-nak alaposan mérlegelnie kell, hogy a kontinensről hívjon szerelőt, vagy maga álljon neki a javításnak. „Bár a szervizesek néhány óra alatt itt vannak a következő komppal, de gyakran kiderül az is, hogy szükséges alkatrész hiányzik.”
A gépeket komppal a kontinensre szállítani nagyon sokba kerül. Mivel a komp díját a jármű hossza alapján számolják, egy gépkapcsolatnál nagyon gyorsan eléri az ember a 350 euró díjat az oda- és visszaútért. „Ha az embernek hirtelen egyáltalán jut hely a kompon a zsúfolt nyári napokon. Nagyon gyakran már minden hely foglalt ilyenkor.” meséli Peter Wohld.
Persze ilyen sürgős esetek csak ritkán adódnak, bár a kombájnok már nem fiatalok. A meghibásodásokat a legtöbb esetben Peter Wohld, aki tanult autószerelő, maga is meg tudja javítani. Wohld szerint munkatársai is mindannyian technikailag „ott vannak a szeren”, és a kisebb javításokat maguk végzik. A kopóalkatrészeket a bérvállalkozó mindig dupla mennyiségben rendeli, hogy vészhelyzetben ne kelljen a szállításra várni.
A turisták határozzák meg az életet
További kihívás a turizmus rendkívül fontos szerepe a szigeten. Föhr városának 8000 lakosára átlagosan évi 1,8 millió vendégéjszaka jut. „A turizmus itt a fő bevételi forrás. A mezőgazdászoknak kell alkalmazkodnia.” véli Wohld. A Föhr Tourismus céggel azonban még soha nem volt vitás ügye, és magukkal a turistákkal sem.
Persze a sok biciklis turista sem teszi a munkát egyszerűbbé. A fő szezonban a közutak szlalompályává válnak, mivel minden 50 méternél újabb biciklistát kell megelőzni. „A silózási munkáknál, a nagy szállítókocsikkal tényleg nagyon oda kell figyelni, és igazán türelmesnek kell lenni, mivel a biciklisták sokszor váratlanul megállnak, és egyszerűen állva is maradnak pont ott, ahol megtetszett nekik valami látnivaló.”
Az olyan falvakon, mint például Nielblum, gyakran szintén igazi kihívás keresztül hajtani, mivel a szigetlakók gyakran meglepetésszerűen vágnak át az úttesten, és a kávézók teraszai, asztalai is sokszor az úttesten állnak. „Szerencsére még soha nem történt ebből baj.”, szusszan egyet Wohld.
A jövő miatt nem igazán aggódik. Még a kevés, de annál nagyobb méretű üzemek egyre nagyobb teret hódító struktúraváltása is elegendő munkát biztosít majd neki, véli Wohld. Az elején még a munkamenetek is a régiek maradnak. „Újabban lett egy vincellérünk Föhr szigetén. A körülbelül két hektárnyi szőlő termését saját, speciális gépeivel szüreteli.”
Forrás: TRENDS magazin 2018/4. szám
Fordította: Vas Magdolna marketingmenedzser
Fotók: CLAAS, www.shz.de