A minierdő Akira Miyawaki (1928-2021) japán botanikus, ökológusról kapta a nevét, aki az 1970-es évektől kutatta, létrehozta és alkalmazta a természetes folyamatok előtérbe helyezésén alapuló erdészeti módszert. A módszerrel létrehozott minierdők (a sűrűn ültetett fiatal csemeték versenyeznek a fényért) gyorsan betöltik ökológiai szerepüket: gyorsabban nőnek, oxigénkibocsátóképességük hatványozottabb a hagyományos erdőkéhez képest. Miyawaki módszere mára az egész világon elterjedt és a klímaváltozás elleni harc egyik eszközeként tartják számon.
Baján a lakótelepi homoktalajt kicserélik tápanyagban gazdag termőföld, érett marhatrágya és komposzt keverékével, amely elengedhetetlen a csemeték növekedéséhez. A tájra jellemző fa- és cserjefajokat ültetnek, három darabot négyzetméterenként, majd a kiszáradás és gyomosodás elkerülése érdekében gazdagon mulcsolják a területet. Végezetül pedig karámrendszer kiépítésével teszik „kerekké” a minierdőt.
A 120 négyzetméteres erdő lombkoronaszintjén kocsánytalan tölgy, vadkörte, vadcseresznye, korai juhar, mezei juhar, tatárjuhar, vénic szil, mezei szil, gyertyán, japán juhar, virágos kőris, kislevelű hárs, bugás csörgőfa kerül elültetésre, cserjeszintjén galagonyát, veresgyűrű somot, mogyorót, fagyalt, kecskerágót telepítenek. A növények kiválasztásánál előnyben részesítették a szárazságtűrőbb és virágzó, gyümölcsöt érlelő fajokat. Előbbit a forró nyarak, utóbbit a madarak, emlősök, rovarok miatt. A minierdőt telepítés után egy-három évig még öntözni kell, majd beáll a rendszer.
A Miyawaki minierdő ideális megoldás a betondzsungel sugározta hő csökkentésére, levegőszűrésre, a környezet párásítására.
Forrás: 10 millió Fa Alapítvány Baja nyilvános csoportja
