Sajnos egyre viharosabb időjárásunk miatt sokszor szembesülünk betakarításkor nagyobb területen a gabona megdőlésével. Bár léteznek már nagy hozamú, erősebb szárú hibridek, de van az a szélroham, aminek már ezek sem tudnak ellenállni. Ilyenkor a legfontosabb a megdőlt állomány lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása.
Jó szolgálatot tehet ebben a kalászemelők alkalmazása, hiszen a megdőlt növény alá kerülve azt megemeli. Viszont a nem teljesen dőlt állományban is akkor hatékonyak, ha dőlésiránnyal szemben haladunk betakarításkor. Több irányban dőlt vagy teljesen elfeküdt, összekuszálódott állományban már a kalászemelő sem mindig tudja optimálisan ellátni feladatát, de ugyanez a helyzet, ha a megdőlt állomány nagyon egyenetlen terepfelszínen fekszik. Bevetése előtt minden esetben alaposan mérlegelni kell, hogy hatása kedvező lesz-e.
A megdőlt gabona aratásánál különösen oda kell figyelni
Talajegyenetlenségek vagy kövek esetén jelentős odafigyelést igényel alkalmazásuk, különben a kalászemelők megrongálódhatnak vagy nagyobb mennyiségű földet és szalmát emelhetnek be a vágószerkezetbe. A mélyen vezetett és ráadásul megbillentett vágóasztallal általában nagyobb veszteség nélkül felszedhető a menetiránnyal szemben megdőlt gabona. Egyenetlen felszínű vagy köves talajokon azonban a megbillentett vágószerkezet köveket és földet szed fel, ami meghibásodásokhoz, ezáltal pedig magas javítási költségekhez és időkieséshez vezethet.
A motollának a gabona betakarításakor van a legfontosabb szerepe. Sajnos nagyon kevés kezelő foglalkozik ezek állományhoz és munkasebességhez való folyamatos utánszabályozásával, pedig a kis veszteséggel optimális ütemben való betakarítás csak így lehetséges.
A kalászemelők akkor hatékonyak, ha dőlésiránnyal szemben haladunk betakarításkor
Nagyon fontos a motolla sebességének és pozíciójának helyes megválasztása. A motolla fordulatát és a kaszától, illetve a középre hordó csigától mért távolságát úgy kell megválasztani, hogy vágás közben a megtámasztás, azt követően pedig a csigához való továbbítás megfelelő legyen és a motolla a terményt ne hordja vissza. A terelőujjakat tartó motollarudak a terményt a súlypontjuk felett, kb. 2/3 szármagasságban érintsék és a terménybe a motollaujjak függőleges állásban merüljenek bele.
Ügyelni kell arra is, hogy a motolla ne forogjon gyorsabban az optimálisnál, mert akkor kiveri a kalászból a szemeket és a vágáshoz szükséges megtámasztási funkcióját sem látja el ideálisan. Dőlt termény betakarításakor a motolla előrébb és lejjebb járjon hátrafelé álló motollaterelő ujjakkal.
A terményterelő, középre hordó csigáknál a csigalevél és a vágóasztal fenéklemeze közötti távolság, valamint a bedobó ujjak kinyúlása szabályozható. Figyeljünk arra, hogy a csiga nem legyen túl közel a fenéklemezhez, mert ez főleg nagyobb szártömeggel rendelkező, nagy hozamú állományban szemtörést okozhat már a vágószerkezetben is.
A csiga nem legyen túl közel a fenéklemezhez
Ma már szinte minden arató-cséplőgép vágószerkezete mindkét irányban talajkövető, régebbi nyugat-német típusoknál fordult elő, hogy csak hosszirányban voltak képesek követni a talajegyenetlenséget, viszont már a szocialista gyártású gépek is teljesen talajkopírozó vágószerkezettel készültek. A vágóasztal kielégítő terepkövetését a kiegyenlítő rugók kellő feszítettsége biztosítja. A "puhábbra" állított rendszernél az előfeszítés túl nagy, a vágóasztal menet közben csapkod, nagyon beleng, a gép túl magasan vág és így sok lesz a levágatlan kalász.
A keményre szabályozáskor az adapter nagyon merev, ilyenkor gyakori a mély vágás és időnként a vágóasztal földbe vág. Az előfeszítettség értékét az egyes kezelési utasítások megadják, de beállításakor a haladási sebesség nagyságát és a terepfelszín egyenletességét is figyelembe kell venni. Nagyobb sebesség és durvább terepfelszín esetén az előfeszítettség is nagyobb lehet. Természetesen a modernebb típusokban ezt már egy automatikus rendszer elektronikus úton szabályozza az adott körülményeknek megfelelően, a manuális után állítása a rugók előfeszítésének leginkább a régebbi konstrukciókra jellemző.
Forrás és kép: Agroinform.hu