Persze eleve sokat vár mindenki a Fendtől, hiszen a traktorok királyának számít, és az árai miatt is komoly követelményeket támasztunk vele szemben. Egy-egy új modelljétől az a minimum, hogy összegzését adja a mai legmodernebb technikának. Nem is panaszkodhatnak emiatt a derék németek, hiszen ők tették magasra a mércét... A 300-as család afféle mindenes, a Fendt-hierarchia alsó harmadában foglal helyet, tehát nem egy erőmű, viszont kompakt méreteivel nagyon ügyesen mozog, és egyaránt beválik zöldsoron, növényápolásra, kommunális munkákra, s úgy általában univerzális háztáji traktorként. Golfpályán éppoly jól mutat, mint kinn a határban. Ráadásul benne van mindaz a finesz és rafinéria, amely a márka nagyobb típusait az átlag fölé emeli.
Ennek megfelelő érdeklődéssel utaztam Bágyogszovátra, megismerni az alaposan felfrissített, új Fendt 312 Vario S4 Profit. A nagy napraforgó-táblánál találkozom Palival, aki a terület gazdája, Rolival, aki ma beavat a rejtelmekbe engem, az örökös kezdő gépkezelőt, és persze találkozom a géppel is. A feladat sorköz-művelés, az arasznyi növények között, amelyeket a tábla szélén igencsak megritkítottak a környék elszemtelenedett nyulai.
Első pillantásra feltűnik a réginél tágasabb VisioPlus fülke, nagy, osztatlan jobb oldali ablakával és felül hátrafelé ívelő, magas szélvédőjével, amelynek jóvoltából kiválóan rálátnánk a Fendt Cargora, ha éppen olyannal dolgoznánk. Így, fényes nappal, nem lesz szerepe a sok munkafényszórónak sem – egyszer azokat is kipróbálnám! Beszállás után csakugyan úgy érzem, mintha nem is fülkében ülnék, hanem a szabadban, annyira jó a kilátás. De honnan ilyen ismerős a kezelőrendszer? Hát persze, egységesített a Fendt, ebben a traktorban is ugyanolyan minden, mint a nagyobbakban. Jó így, egyrészt mert nagyon jól kitalált, ergonomikus az egész, másrészt, mert ha több traktorja van egy gazdaságnak, nem kell mindig átszokni egyikről a másikra.
Országjáró bemutató gép ez, üres a jobb oldali ablak fölötti konzol, ahová GPS vagy eszköz képernyőjét teheti majd a vevő, de most ilyenekre semmi szükség, mert csak annyi a feladat, hogy a növénysorokhoz igazodva húzzuk a sorközművelőt. Itt mindjárt kiugrik a „kis” Fendt nagy előnye: a gumiabroncsoknál csak 2090 mm széles, így alapgumizással éppen el tud menni a 2250 mm sorközű növénykultúrában. Nagyobb traktorra külön művelőkerék-garnitúrát kellene feltenni, költség és munka árán. Így már indulhatok is, persze mindössze az irányváltó megpöccintésével és gázadással. Most magam kormányzok és szabályozom a sebességet, és ez tetszik. A tábla elején a Vario Joystick gombjával leengedem az eszközt, és a hűtőmaszk középső bordájával célozva haladok, nagyjából tíz kilométeres sebességgel. Az, hogy a Vario-hajtómű fokozatmentesen, és észrevehetetlenül működik, nem újság, de hogy óránként 20 méter és 40 kilométer között tudja ezt, kalapemelésre késztet. Mindemellett figyelni kell, mert pár centis kitérés is károsítaná a növényeket, egy idő után azt veszem észre, hogy ha felnézek, futni tűnik alattam a föld.
Közben azért meg tudom figyelni a traktort, amely a Power kivitelt felszereltségben és néhány képességben felülmúló Profi modell. Az első futómű szintszabályzós-, és a fülke légrugózása (a korábbi spirálrugós volt) szinte azt az érzést adja, hogy repülő szőnyegen ülök, igaz, elég sima is az esőverte, megszáradt talaj. A kormányzás remek! Abszolúte nincs holtjátéka, nagyon érzékenyen, de nem túl hevesen reagál. Nem centi-, hanem milliméter pontosan lehet menni vele. Ebben szerepet játszik, hogy bekapcsoltuk az összkerékhajtást, jól irányba húznak az első kerekek.
Körülményeim nem is lehetnének kellemesebbek. A rádiót kikapcsoljuk, hogy tudjunk beszélgetni, de a digitális klímaberendezés közben azért működik, idebenn tavasz van, míg odakinn már meleg nyár. A kísérőülés alatt eddig is volt tárolóhely az elemózsiának, de ez most már hűthető és melegíthető. Motorhang csak annyi, hogy a műszerekre vetett pillantás nélkül is tudjam: nem állt le. Ez egy wellness-traktor! Persze el lehetne végezni ezt a munkát akár egy MTZ-vel is, de milyen állapotba kerülnék egy hajnaltól estig tartó műszak végére? Ezerszer bebizonyosodott már, hogy a gépkezelő komfortja nem luxus, hanem fontos hatékonysági tényező.
A táblavégi fordulónál leesik egy kicsit az állam. Ahhoz képest, hogy hajtott, nagyon alá lehet szedni az első kereket, és egészen kis körön térünk vissza a következő sor elejére. A keréknyomunkat viszont alig látni, mert a mindössze hattonnás saját tömeggel minimális a talajtaposás. El tudom képzelni, milyen jól manőverezhető a 312 szűk helyeken, istállóban, vagy akár kinn a szántóföldön, ha vigyázni kell a szomszédos területre.
Természetesen alapvető fontosságú kérdés a fogyasztás. A négyhengeres, 129 lóerős AGCO Power motor optimális fogyasztása 199 g/kWh, névleges teljesítménynél pedig 230 g/kWh körül alakul. Akinek ez túl elméleti: az AXIÁL bemutatógépének mostani próbái során hektáronként valamivel három liter alatti átlag jött ki, úgyhogy hosszú munkaidőre elegendő, amit egyszer beletöltenek a 210 literes tankba.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve, mondaná Ferenc Jóska, ha ő ülhetett volna a helyembe. Lehet viszont, hogy az árat meghallva kérdőn felvonta volna szemöldökét. Észrevehetően többe kerül más, szintén modern traktoroknál. Viszont miután elmagyaráztuk, hogy ebben alapfelszerelésként van meg gyakorlatilag minden, amit más gyártmányokhoz sok pénzért kellene megvenni, sőt olyasmi is, ami azokhoz egyáltalán nem elérhető, akkor már bizonyára rábólintott volna, hogy rendben van, nem drága ez a Fendt 312 Vario S4 Profi, hanem értékes. Nem mindenkinek éri meg, de aki ki tudja használni az átlag feletti képességeit, annak nagyon.
Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Fotók: Erdős Zsolt
Megjelent: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2016. III. szám