Jó döntést hoz, aki Landinit választ!

A fiatalok Békés megye délnyugati csücskében, a Királyhegyesi Száraz-ér szabdalta földeken, a mezőhegyesi Ménesbirtok szomszédságában gazdálkodnak.

Sík fekvésű, átlagában 42 aranykoronás, és nagyon jó szerkezetű talajokon dolgozunk, ahogy mifelénk mondják, hanem felejtünk el vetni, akkor aratunk is, mondja Gyovai Csanád, a gödöllői Szent István Egyetem Mobilgépek és Járműrendszerek szakirányon végzett okleveles gépészmérnök, majd rátér a részletesebb tudnivalókra. Azért persze van egy jól átgondolt technológiánk, megfelelő gépesítéssel, nem is maradnak el a kellő eredmények. Most már 500 hektár fölötti területen dolgozunk, van 250 hektár saját föld, illetve bérlemény, a másik felén meg teljes körűen szolgáltatunk. Főbb növényeink az őszi árpa, az őszi búza, a káposztarepce, a kukorica, a napraforgó, szolgáltatásban fűszerkömény és olajtök saját területen pedig dinnye és csemegekukorica. A zöldítésben is benne vagyunk, olajretek és rozs párosításával. A csapadék nálunk nagyon évjáratfüggő, néha az országos átlag fölött vagyunk, néha alatta.

Gépesítésünk mérete igazodik az elmondottakhoz. Erőgépekkel teljesen ráálltunk a Landinikre, s bátran ki merem jelenteni, hogy ár-érték arányuk ideális. Nyilván vannak kifinomultabb traktorok, de mi ezeket nagyon szeretjük. Van egy Landini 6-130 C, és egy 2011-es évjáratú, kis fülkés Landini Landpower 165, most érkezik egy nagy fülkés is. Betakarításhoz egy 550-es CLAAS LEXION-unk van, a munkagépek is rendelkezésre állnak. A szárítást-tisztítást bérmunkában végeztetjük, de szeretnénk felhúzni egy hagyományos, 500 négyzetméteres síkbeton tárolót. 

A családi gazdaságban és a Kft.-ben ketten vagyuk, és az új traktornak köszönhetően már három kisegítő „dolgozónk” is van. Pályázatok? Nem volt szerencsénk soha, nem is foglalkozom most már velük. Nem nekünk van az kitalálva, hanem másnak.

Traktorral először Csongrádon találkoztam, valami RS típus lehetett, aminek elöl volt a platója. Mindig csodálkozva néztem rá, imádtam beleülni, főleg szüreteléskor. Később megláttam egy 250-es Rábát, amelyért ma rajongok. Először, mint sokan mások, egy 82-es MTZ-t vezettem. Én minden gépet szeretek, vallom, hogy mind jó a maga módján, az embernek csak ki kell választania a kívánalmaknak megfelelőt. A gazdaságunkban először egy MTZ 892-est használtunk, volt még két újabb is, majd jöttek a Landinik.

Amikor elkezdtem ezt a vállalkozást, az akkori 250 hektár körül területre, nagyon alul voltunk gépesítve a két MTZ-vel. A munkákat éppen csak sikerült befejezni, sokszor megcsúsztunk, és ugye annak már pénzbeli vonatkozása is volt. Tehát kellett a traktor, nagyon kellett, mert az ember már reggel félt, hogy vajon mit hoz a mai nap. Mindig versenyt futottunk az idővel! Nőtt a terület, s kellett egy megbízható gép. Végül 2012-ben jött a Landpower, amit a tapasztalataim alapján választottam. Akkoriban a Ménesbirtok gépjavító üzemében dolgoztam művezetőként, és azt szűrtem le, hogy nekem nem kell túlbonyolított, túlelektronizált traktor. Egyszerűségre törekedtünk. Akkor már volt személyes kapcsolatom az AXIÁL-os alkatrészesekkel és gépértékesítőkkel. Alaposan megrágtuk a dolgot, megbeszéltünk mindent a családdal is, és végül elhoztuk a Landpowert. Megnéztük, megtetszett, és ma már nyugodtan mondhatom, hogy rendkívül jó választás volt.

Döntő volt az egyszerűsége, de azért mi is félve kezdtük el az üzemeltetést, noha nagyon gondosan, precízen tartjuk karban a gépeket. Nálunk minden szerviz inkább hamarabb kerül sorra, mind később! Ezt a Landini is meghálálja, nem is volt soha komolyabb meghibásodása. Rendkívül megbízható, nagyon szeretem, mint üzembentartó, és a munkatársaim is szeretnek rajta dolgozni.

A Landpower 165 hathengeres, 6700 köbcentiméteres IVECO motorjának névleges teljesítménye 157 lóerő, erőátvitele szinkronváltós, hátul három pár hidraulikakiadó-szelepe van. Szervizintervalluma 250 üzemóra, jelenleg 4200 üzemóra van benne. Nálunk leginkább talajgépként dolgozik: húz egy 5,2 méteres nehéz tárcsát, egy négyfejes váltvaforgató ekét, s egy 6 méteres kombinátorhoz is szoktuk használni, illetve betakarításkor pótkocsizik.

Műszaki gondunk semmi említésre méltó nem volt vele, nagyon megbízható. Idén ugyan bejött egy kormányösszekötő-gömbfej csere, mert a napraforgó megszaggatta a porvédőt, s rendeltünk egy komplett újat. Apróságok azért akadnak, például volt olajfolyás a hátsó híd környékén. Ott egy O-gyűrű ment tönkre, s ugyanilyen gondunk volt a hidraulik-vezértömbbel, ott is egy karmantyú adta meg magát. Könnyen hozzáférhető helyen van mindkettő, szerencsére egyszerűen javítható filléres dolog volt.

A fülkéből nagyon jó a kilátás. A kezelőszervek könnyen használhatók, minden ésszerű, logikus helyen található. A pótülés viszont szinte használhatatlan, ebben a kis fülkében tényleg csak dísznek való. Szerencsére az új típusokban már jó helyre tették és a méretük is megfelelő. A merev hátsó híd, és a mechanikus ülés ellenére kellőképpen komfortos a vezetés. Közúton közlekedve is nagyon stabil, 40 km/óra a csúcssebessége. Fogyasztása nekem megfelel: szántásban, a nehezebb talajon 30-34 liter gázolaj hektáronként, míg – viszonyításként mondom – tárcsázáskor csak 10 körül. Ezek sajnos függnek az olajminőségtől is. Lényeg, hogy ez a Landini, az azúrkék színe ellenére, szürke eminenciásként végzi a dolgát, mégpedig megbízhatóan, az lenne a szokatlan, ha bármi problémája lenne.

Az AXIÁL szerviz nagyon ismeri a gazdák igényeit, egyébként a kombájnt is pont ezért vettük onnan. Volt tehát rálátásunk, hogy az AXIÁL mennyire komolyan veszi a szervizszolgáltatást. Még az egyszerű, apró kis ügyintézéseknél is nagyon emberközpontúak, mindig a gyors megoldást keresik. Nekem az orosháziakkal és a békéscsabaiakkal van kapcsolatom, és csak jót tudok mindegyikükről mondani.

Másik traktorunk, az újabb Landini, a 6-130 C típus alapváltozata, négyhengeres, Tier 4i motorral. Az elején féltem az AdBlue-tól, meg a sok elektronikus kütyütől, szenzortól, de nem kellett volna. A Powershift váltó miatt is óvatosan kezdtük el használni, mert ez már egy komolyabb műszaki színvonal, mint a Landpower. Ősszel későn érkezett, így igazából tavasszal csaptunk bele a lecsóba, húzza a permetezőt, szórja a műtrágyát, viszi a szemenkénti vetőgépet, a gabonavetőgépet, meg a háromfejes ekét, na meg legfőképpen pótkocsizik is, tehát egy abszolút univerzális traktor.

Az 1000 üzemóra 90 százalékát tavasz óta tettük bele, ez egy zseniális kis masina, imádják a munkatársak is. Úgy szalad a 20 tonnás pótkocsival, mint a huzat. A kis, négyhengeres motort nagyon szkeptikusan fogadtam, mert olyan a hangja, mint egy kávédarálónak, de végül is abszolút pozitív a tapasztalat, és a fogyasztása is nagyon jó. Kicsi a traktor fordulóköre, a keskenyebb köpennyel jó befér a kapás kultúrákba, s végtelenül egyszerű, könnyű a kezelhetősége. Ugyanolyan megbízható, mint a szinkronváltós Landpower. A munkagép rákapcsolás is nagyon egyszerű a külső kezelőknek köszönhetően.

A Landinik olyan jól beváltak, hogy már becenevet is kaptak. A nagy egyszerűen csak Landi, míg a kicsi a Cuki névre hallgat, és amilyen kis cuki, olyan zseniális. Mondhatnám, hogy szerencsésen választottunk traktort, de ez így nem teljesen igaz. Az üzemeltetésük sikerét az is biztosítja, hogy nagyon jó munkatársaim vannak, akik korábban gépszerelők voltak.

Harczmann Lajos és Makhajda Sándor emberileg, szakmailag is a csúcsot képviseli. Ez a vállalkozás a munkatársak hozzáállása nélkül ilyen szinten nem valósulhatott volna meg. Ehhez jön persze az AXIÁL is, mert vallom, hogy nincsen jó gép megfelelő szervizháttér nélkül.

Megyünk az udvarra fotókat készíteni, s megszemlélni a traktorokat. A gépész-gazda zárszava: Nem elcsépelt frázis, valóban rendkívül kedvező ár-érték arányúak ezek a Landinik, az egyszerűség és az abszolút megbízhatóság jelképei. Sokféle géppel dolgoztam korábban, így van rálátásom a dolgokra. Nekem az volt a legfontosabb, hogy egy megbízható, egyszerű gépet tudjak vásárolni, kedvező áron, a Landini ebben partner volt. Évek tapasztalatával ki merem jelenteni, hogy jó döntést hoz, aki Landinit választ.

Szerző: Dr. Soós Sándor, szakújságíró

Fotó: Török Zsolt

Forrás: AXIÁL Híradó 2016. V. szám 15-17. oldal