Mesterházi Péter Ákos címzetes egyetemi docenssel, az AXIÁL precíziós gazdálkodási csoportjának vezetőjével a cég új fejlesztéséről, az univerzális munkagépfüggesztő és -mozgató automatikáról, valamint arról beszélgettünk, hol tart a precíziós gazdálkodás Magyarországon.
Az AXIÁL precíziós gazdálkodáshoz köthető legújabb gépét az AGROmashEXPO-n mutatták be. Ez egy saját fejlesztésű univerzális munkagépfüggesztő keret és munkagépkormányzó automatika. Olyan berendezés, amelyet az erőgépekhez lehet kapcsolni – a hárompont-függesztésükre –, a keret pedig mesterséges látás alapján felismeri a növényi sorokat, és a ráfüggesztett munkagépet, például a sorközművelő kultivátort, mindig sor közben tartja. Magyarán leveszi a terhet a gépkezelő válláról, aki nagyjából nyilván soron tartja a robotpilóta kormányozta traktort, ám ez az automatika garantálja, hogy az erre az eszközre felfüggesztett munkagép mindig a sor közben fog menni, tehát egy tő kukoricát, egy szál napraforgót nem fog kikapálni.
Már sorozatgyártás alatt áll?
Előszériás darabjaink vannak egyelőre, de a tavaszi szezonban már piacon lesznek.
Mesterházi Péter Ákos és az új fejlesztés. "Ha precíziósan akarunk gazdálkodni, akkor tudunk precíziósan gazdálkodni" – fotó: Prág Ferenc/Agroinform.hu
Ez milyen módon precíziós gép?
Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a precíziós növénytermesztés GPS-hez kötődik, de magam is osztom azt a nézetet, amit a most már a magyarok által is szélesebb körben megismert professzor, Simon Blackmore vall – aki tavaly a PREGA Konferencián is itt volt –, hogy a precíziós növénytermesztés nem eszköz, hanem inkább elhatározás kérdése. Vagyis ha mi precíziósan akarunk gazdálkodni, akkor tudunk precíziósan gazdálkodni. Ez például abból áll, hogy megfelelő időben megyek rá a területre, nem akkor, amikor rá szoktam menni. Tehát nem azt mondom, hogy december közepéig az összes területemet "ha törik, ha szakad" megszántom, hanem elfogadom, hogy ebben az évben ez nem fog sikerülni, mert vizesek a földjeim, nem mehetek rá, hiszen agyontaposnám a területemet.
A gépünk esetében gyakorlatilag egy munkagépkormányzásról van szó. Ilyen eszközök léteznek GPS-alapon is, a miénk viszont egy mesterséges látásra alapozott rendszer. Van egy kamerarendszer egy számítógéppel, amely látja a növényi sort, meghatározza, hogy éppen hol van a munkaeszközünk, és ha kell, akkor belenyúl, és kormányoz rajta, jobbra-balra mozgatja a keretet, hogy mindig a sorra tartson.
Akkor ez többet tud, mint egy GPS-vezérelt hasonló?
Úgy mondanám, hogy alternatívája a GPS-vezéreltnek. Ott látom a fontos különbséget, hogy ha egy traktort GPS-szel vezérlünk, akkor az mindig egy adott irányt, egy adott nyomot próbál tartani, de vannak olyan helyzetek, elsősorban dombos területeken, ahol el tud „sétálni” a vetőgép. Ha én utánamegyek ugyanazzal a robotpilótával, a robotpilóta egyenesen akar elmenni, és nem tudja figyelembe venni azt, hogy a növénysor arrébb ment, mert sajnos elmozdult a vetőgép. Ez a rendszer viszont képes detektálni effektíve a növénysort, és annak megfelelően kormányoz. Tehát ez remek kiegészítője a GPS-es kormányzásnak, amely a nagyját jól megcsinálja, a kényes, problémás területeken viszont a miénk szépen belenyúl, és tökéletesen megoldja a munkát.
Hogyan áll most a magyar mezőgazdaság precíziós gazdálkodásra való átállása? Került-e valamilyen tudományos információ napvilágra?
Az AXIÁL 2016-os évét elemezve látszik, hogy milyen rendszerekre volt érdeklődés. A robotpilóták iránt továbbra is növekvő az igény, még mindig az első helyen áll a forgalmuk. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy a munkagépvezérlések is feljövőben vannak. Ami a precíziós gazdálkodással kapcsolatban fontos fejlemény, hogy elindult az európai műholdas rendszer. Ez az amerikai GPS-rendszerhez hasonló, és ha a teljes kiépítettsége meglesz, akkor annál pontosabb helymeghatározást fog adni. Ez fontos lépés lehet a jövőre nézve. A mi eszközeink tekintetében azért nincs nagy jelentősége, mert eleve úgy készültek, hogy amikor majd összeáll ez az európai műholdas rendszer, akkor tudja venni ennek a jelét is.
Az AXIÁL az AGROmashEXPO-n. A robotpilóták forgalma még mindig az első helyen áll, de már feljövőben vannak a munkagépvezérlések is – fotó: Váradi Viktor/AXIÁL Kft.
Nálunk, az AXIÁL-ban már nagyban zajlanak a különféle találkozók, ahol nagyon sok partnernek bemutattuk a munkagépfüggesztő és -mozgató automatikánkat is, és nagyon hasznosnak találták ezt a megoldást. Ezeken az alkalmakon is egyre többször megfogalmazódik a helyspecifikus növénytermesztés irányába való elmozdulás igénye. Vagyis a partnerek látják a robotpilóta-rendszerek előnyét, nincs ebben már igazából kérdés, de már gondolkodnak azon, mire lehetne még használni a már meglévő eszközeiket.
Így vannak, akik elgondolkodnak azon, hogy a tápanyagot táblán belül szabályozottan, tehát helyspecifikusan juttassák ki, akár terv alapján. Egy szűkebb réteg már azt fontolgatja, hogy olyan szenzorokat alkalmazzon, amelyek a növényzet vegetációs aktivitását mérik, és gyakorlatilag ez alapján határozna a nitrogén-fejtrágyázásról. Ezek a zöldszenzorok régóta jelen vannak a kínálatban, de valahogy az érdeklődés csak most kezd előjönni, hatnak a vele kapcsolatos nagyon pozitív tapasztalatok.
Új, sorfelismerő és munkagép-helyzetoptimalizáló automatika, a mAXI-CAM – fotó: Váradi Viktor/AXIÁL Kft.
Mi lenne a következő nagy lépés a precíziós gazdálkodásban, ha a GPS-vezérelte mindenféle „kütyükön” már túl vagyunk?
Jó a kérdés, de igazából a kis lépéseknek is örülünk! A következő kis lépésnek pedig annak kellene lennie, hogy valóban induljunk el a helyspecifikus gazdálkodás irányába. Ez azért nehéz, mert nagyon nagy munkát ró a felhasználóra, de én biztos vagyok abban, hogy ez megtérül.
Mi kell ehhez a lépéshez?
Idő. Akik már így gazdálkodnak, azok látják ennek a hasznát. El kell határozni magát az embernek, és neki kell állni! Nagyon sok minden fejben dől el.
Azt gondolom, nem okvetlenül kell nagy fejlesztésekben gondolkodni, hiszen még nagyon sok kihasználatlan tartalék van a szántóföldi növénytermesztésben. Tehát pusztán azzal, hogy akkor hajtunk végre egy-egy műveletet, amikor annak ott az optimális ideje. Nem azért, mert a naptár azt a napot mutatja, hanem mert a hőmérséklet, a talajnedvesség stb., tehát a kondíciók megfelelőek. Ha ezekre elkezdünk figyelni, azt gondolom, hogy valahol ez is precíziós növénytermesztés, és mindenképpen ez az alap. Ha ott az elején ezt nem jól végzem el, hiába veszek GPS-eszközöket, nem fog érvényesülni az előnyük. Tehát az alapok legyenek rendben, ez nagyon fontos.
Aztán ha messzebbre nézünk, láthatjuk az önvezető autonóm traktorokat, amelyeken már fülke sincs. Ezek képesek magukat nemcsak kormányozni, de kvázi mesterséges intelligencia vagy bizonyos szenzorok segítségével automatikusan megtervezik az útvonalukat és döntést hoznak, mint az önvezető autók. Egyre több hírt hallani róluk, és már közelről is szemügyre vehetünk egyre több ilyet. Hogy ez-e a jövő, az számomra is nagy kérdés…
De ez már nagy lépés, nem?
Ez nagyon nagy lépés! Vannak országok, például Japánban, ahol nagyon öreg a gazdatársadalom, nagyon kevés a munkaerő, ott ezek már működnek. Hogy itt Európában, Magyarországon mekkora létjogosultságuk van, számomra még mindig kérdés. Pedig GPS- és precíziósnövénytermesztés-mániás vagyok. Lehet, hogy hatékonyabb tud lenni hosszú távon, mint a gépkezelő munkája, de azért ennek van szociológiai vetülete is: mi lesz a gépkezelőkkel, mi lesz a munkaerővel? Meglátjuk, lehet, hogy ez lesz a jövő zenéje – mondta el Mesterházi Péter Ákos címzetes egyetemi docens, az AXIÁL precíziós gazdálkodási csoportjának vezetője.
Forrás: agroinform.hu