Rövid idő leforgása alatt több történet is beérkezett hozzánk, amit a fordítás után megkapott a CLAAS marketing csapata is.
Az első „forró” történetet Kulman Ferenc partnerünknek köszönhetjük, akinek tanulságos történetét egy kis ajándékcsomaggal is megköszöntük.
Történetem a CLAAS DOMINATOR 105 kombájnról
Magyarországra jellemző volt az 1989-es rendszerváltásig, hogy a földeket nagyobb gazdaságok, termelőszövetkezetek vagy állami gazdaságok művelték. Ezekben a gazdaságokban nagyobb darabszámban üzemeltek különböző gépek. A lakóhelyemhez tartozó gazdaságban is dolgozott a nyári csúcsszezonban 3 db CLAAS DOMINATOR 105 és 2 db CLAAS DOMINATOR 106 kombájn. Valamint még a kelet-német nagygépből is volt egy. 
A gépek egyenletes kihasználtsága miatt az őszi munkákban 2 db DOMINATOR 105-ös és 1db DOMINATOR 106-os napraforgót aratott. A másik gépek pedig kukoricára készültek.
Én a szomszéd termelőszövetkezet kelet-német gépei közül dolgoztam az egyikkel. Egyszer, amikor a helyi cég gépei a falunk határában, még közelebb, az utcánk végén aratták a napraforgót, épp szabadidővel rendelkezvén, meglátogattam a CLAAS csapatot napraforgó betakarításban. A CLAAS gépeken felül még volt egy érdekessége a betakarításnak. Az általunk használt betakarítási módszertől eltérően (nálunk átalakított FKA-adapterrel arattunk) itt a gabonabetakarító adapterek voltak átalakítva NA-518, magyar gyártmányú szerelőkészlettel. Ez tartalmazta az oldalmagasítókat, a 3 lapátos motollát és a tányéremelőket.
A munkaterületre kiérkezve az egyik DOMINATOR 105-ös gépre felhívott a gépész barátom, akivel egy iskolában tanultuk a mezőgazdasági gépszerelői szakmát. Hamarosan a gép ülésében találtam magamat. Életem első CLAAS nyeregben megtett méterein tapasztalhattam, hogy milyen érzékeny a kormánymozdulatokra ez a precíz gép. Keleti társa bizony nem volt ilyen finom működésű.
A betakarítást észak-dél irányba végeztük enyhe széllel és a deszikkálástól kiszáradt napraforgók erős porzásával körítve. A második kör fordulójánál, a tábla északi oldalán, kellemes pirított napraforgó illat ütötte meg az szaglásomat a kabin nyitott oldalablakán beszippantva. A gépész kolléga nem akart nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek az illatnak, így mentünk tovább. A tábla déli oldalának a fordulóján már erősebb szagokat hozott be a fülkébe a szél, ami miatt nyomban meg is álltunk. A motortér burkolatát felnyitva tapasztalhattuk, hogy a motor kipufogó-rendszerére rakódott por és növényi maradvány izzása okozta ezt az illatot. A gép gyors leállítása után elrohantam a falu szélén lévő házhoz egy vödör vízért. A gépész kolléga addig porral oltóval őrködve őrizte a "góc-pontot". Amikor visszaérkeztem a kezembe a vízzel, következhetett a tisztítás és a gép azon részeinek a locsolása, ahol nem jár károsodással a víz érintkezése. A tűzoltó-készüléket nem kellett használni.
Forró, első CLAAS-os élményeim után a gép indult és a társaival tovább harapta a 35-40 hektáros napraforgó táblát.
Az a tapasztalat szűrhető le ebből a történetből, hogy a gép rendszeres karbantartása és tisztítása mellett is előfordulhat műszak közben, olyan szennyeződés, amelyre figyelmet kell fordítanunk. Ellenkező esetben beláthatatlan következményekkel is járhat egy ilyen forró pillanat.
Tisztelettel minden olvasónak: Kulman Ferenc, Magyarország.