Zónázás
A helyspecifikus növénytermesztés megvalósításához az első lépés a táblán belüli kezelési egységek, zónák kijelölése, illetve ezen zónák termőképességének minél pontosabb meghatározása.

A helyspecifikus növénytermesztés megvalósításához az első lépés a táblán belüli kezelési egységek, zónák kijelölése, illetve ezen zónák termőképességének minél pontosabb meghatározása.

A zónák legfőbb ismérve, hogy az általuk lehatárolt területen belül a termőképesség – bizonyos határok között – azonos. A zónák lehatárolása tehát alapjaiban határozza meg a helyspecifikus gazdálkodás sikerét. Ha a zónák lehatárolása helyes, a zóna kellően homogén. Ha a zóna helytelenül kerül kijelölésre, lesznek benne gyenge és jó termőképességű területek is. Ezzel gyakorlatilag – kisebb léptékben – ugyanazt a hibát követjük el, mint a táblaszintű gazdálkodásban: az átlagos inputfelhasználással a gyenge részekre indokolatlanul sokat fordítunk, az átlag feletti részek termőképességét pedig nem használjuk ki teljes mértékben. Ugyanez történik akkor is, ha a zónák termőképességét helytelenül, vagy pontatlanul határozzuk meg.

Az alábbi példa az előbbi hatást mutatja be egy repcetábla esetében. Itt, a 3,8 t / ha-os átlaghozam és annak megfelelő homogén tápanyag-kijuttatás mellett látjuk, hogy az átlagtól eltérő hozamú táblarészek mennyiben rontják a jövedelmezőséget (a,). Majd, azt látjuk, hogy mennyiben változik a helyzet, ha a valós (átlag) hozamhoz képest alacsonyabb (b,) vagy magasabb (c,) hozam elérésére terveztük volna a tápanyag visszapótlást.

 

 

A zóna azonos termőképességű területet jelent. Ennek megfelelően, a terület termőképességét és annak táblán belüli különbségeit kell tudnunk mérni, meghatározni. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a hozamtérképezés – a több éven át történő hozammérés, hogy a kultúra, évjárat, stb. befolyásoló hatása mellett is pontos képet tudjunk alkotni.

De, emellett, ma többféle mérési módszert is használnak táblán belüli zónák kialakítására. Melyek ezek, mik az előnyeik és hátrányaik?

 

Mérési módszer Előnye Hátránya
Hozammérés Közvetlenül a hozamot mérjük

Egyszeri, nagyobb beruházást igényel.

Pontossága nagyban függ a rendszer kalibrálásától, a felhasználás módjától.

A hozamadatokból hozamtérkép készítés speciális ismeretet, szoftvert igényel.

Nem ad választ a  hozamkülönbségek okára.

Pontos kalibrálása, következetes használata plusz időt és odafigyelést igényel.

Talajmintavételezés 5 ha-os rács mentén

Képet ad a talaj tápanyag-ellátottságáról, fizikai féleségéről.

Az 5 ha-os mintavételezési gyakoriság jellemzően nem ad objektív képet a táblán belüli heterogenitásról.

Nem a tápanyag-ellátottság az egyetlen tényező, ami a hozamot meghatározza!

Talaj elektromos ellenállásának (EC) mérése

A talajmintavételezésnél lényegesen nagyobb mintázási sűrűségű, vagy akár folyamatos mérés.

Képet ad – elsősorban  - a talaj fizikai féleségéről.

A talaj tápanyag-ellátottságáról és több más hozamot befolyásoló tényezőről nem ad információt. Ennek megfelelően, a hozammal való kapcsolata változó.

NDVI (Normalizált Differenciál Vegetációs Index)

Információt ad a táblán belüli heterogenitásról. Akár több évre visszamenően is rendelkezésre állnak műholdképek, amiből számolható.

A növényzet vegetációs aktivitását méri. Ennek kapcsolata a hozammal nem túl erős és nem állandó.

 

 

Ki kell emelni, hogy a fenti módszerek közül egyedül a hozammérés az, mely a hozam tényleges mérésén alapul. Az összes többi módszer egy-egy hozamot befolyásoló tényező, vagy tényezőcsoport mérésére épül, és abból próbál a hozamra becslést adni. Függően attól hogy az egyes években az adott tényező milyen mértékben befolyásolta a hozamot és mennyire megalapozott az adott paraméter és a hozam közötti összefüggés – ez a becslés kisebb, vagy nagyobb hibával terhelt. Ennek hatását a helyes zónázás fontosságánál tárgyaljuk részletesebben.

Az általunk helyesnek tartott gyakorlatot pedig a Zónázás az AXIÁL Vantage szerint menüpontban találja.

 

Felmerül a kérdés, mit tudunk tenni, ha nincsenek hozamtérképeink, de szeretnénk elindulni a helyspecifikus gazdálkodással? Kihagyhatók a hozam adatok? Hiszen korábban sem volt más információnk, mint a tábla átlaghozama és az 5 ha-os talajmintavételből származó tápanyag-ellátottsági adatok. 

Véleményünk szerint nem. 

Mégpedig azért nem, mivel számunkra a hozam, az adott zónák maximális termőképessége a legfontosabb információ. A talaj tápanyag-ellátottságának mintázata pedig nem feltétlenül jelenik meg a hozamtérképek mintázatában.

Miért?

Mert más tényezők is befolyásolják a hozamunkat.

 

Őszibúza hozamtérkép és a tápanyag ellátottsági térképek

 

 

 

A teljes méretben megjelenítéséért kérjük, kattintson a képre!

 

Az NDVI és a hozam közötti kapcsolat sajátosságát jól mutatja a lent idézett tanulmány, ahol őszi búza esetében vizsgálták ezt a kérdést. A grafikonokon jól látható, hogy az értékek jelentős szórást mutatnak – ugyanazon NDVI érték jelenthet 2,6 de akár 4 t/h hozamot is.

 

Az NDVI és a valós hozam kapcsolata búzában a vegetációs időszak során

NAQVI, S. M. Z. A. – TAHIR, M. N. – SHAH, G. A. – SATTAR, R. S. – AWAIS, M. (2018): REMOTE ESTIMATION OF WHEAT YIELD BASED ON VEGETATION INDICES DERIVED FROM TIME SERIES DATA OF LANDSAT 8 IMAGERY. APPLIED ECOLOGY AND ENVIRONMENTAL RESEARCH 17(2):3909-3925.  http://www.aloki.hu ● ISSN 1589 1623 (Print) ● ISSN 1785 0037 (Online) DOI: http://dx.doi.org/10.15666/aeer/1702_39093925 (C) 2019, ALÖKI Kft., Budapest, Hungary

 

 

Más szerzők kukorica és szója esetén tettek hasonló megfigyelést. 

A hozam és a Landsat, MODIS, ill. azok kombinációjából előállított NDVI értékek közötti összefüggés.

F. Gao, M. Anderson, C. Daughtry and D. Johnson (2018): Assessing the Variability of Corn and Soybean Yields in Central Iowa Using High Spatiotemporal Resolution Multi-Satellite Imagery. Remote Sens. 2018, 10, 1489.