Egy próbaüzemen már túl vannak a gépek, s a közben szerzett tapasztalatokról kérdeztük Szőllősi Gergelyt, a Kft. ügyvezető igazgatóját.
2003 óta gazdálkodunk 400 hektáron, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, kezdi az igazgató. Földjeink minősége nagyon heterogén, a barna humuszos homoktalajtól kezdve a dunai réti öntésig. Azért alapvetően a könnyebb talajok a jellemzők. Most például nagyon vártuk a csapadékot, hogy egyáltalán el tudjuk végezni a tarlóhántást, mert betúrná saját magát a tárcsa, annyira elporosodott a föld.
Az AXIÁL-lal már régóta kapcsolatban állunk. Az első Landinit, egy Landpower 135-öst 2006-ban vásároltuk tőlük. Aztán 2007-ben hoztunk egy Vision 95-öst. 2012-ben még tovább léptünk, ekkor cseréltük le a 135-öst egy 165-ös Landpowerre. Most viszont együtt, csomagban cseréltük a meglévő 165-öst, a kicsi Vision 95-öst, illetőleg egy másik gyártó 165 lóerős gépét. Ez utóbbi elég nehéz döntés volt, nehezen váltam meg tőle, nagyon szerettem. De tudva, hogy nagyon erős az AXIÁL szervizháttere és alkatrészellátása, próbáltuk ezt úgy összefésülni, hogy minden erőgépünk egy márkához tartozó gépcsalád legyen, különböző lóerő-kategóriákban.
Jelenleg egy 110 lóerős Powermondial, egy új szériás, négyhengeres 6-160-as, és egy hathengeres 7-175-ös dolgozik nálunk. Ez így egy csapat: ugyanaz a fajta kenőanyag, egy alkatrészes-, egy szervizes kapcsolattartó. Ráadásul, ha a kezelő megtanulja a kezelését, könnyebben át tud ülni a gépcsoport másik tagjába. Szerintem így egyszerűbb lett az életünk. Volt azért egy kemény árverseny is, megküzdöttünk elég jól, de szépen vettük az akadályt. Ez a három Landini tökéletesen fedi a 400 hektár munkálatait, a két „vörös ördögünket” – az MTZ-ket – csak kisebb munkákra, kiegészítésnek használjuk.
Szőllősi Gergely és a Landini flotta
A korábbi Landini traktoraink egyszerű típusok voltak, például a Vision is egy mechanikus irányváltós gép volt, a Landpowerünk is a lehető legegyszerűbb, semmi pluszketyere, hókuszpókusz nem volt benne. Ebben a kérdésben kellett igazán meggyőznöm magam, hogy érdemes-e olyan irányba tovább lépni, ahol már elektrohidraulikus irányváltókkal, fél- vagy teljes Powershiftes váltókkal dolgozunk. Meg kellett engem győzni, hogy a Landini nagyot lépett előre a modernizálás terén.
Bár eddig is voltak próbálkozásaik, azok kisebb léptékűek voltak. Az új gépeket azonban már ZF-váltóval, Bosch elektronikával látták el. Nagyon jó alapanyagokból rakták össze ezt az egész traktorcsoportot, olyan műszaki megoldásokkal, amely már bizonyítottak, hiszen régóta, több gyártó gépeiben futnak, és nincs velük probléma.
Amikor megérkezett a 6-os, és meghallottam azt a kis zümmögő hangját, kicsit kétségbeestem. Te jó ég, elbírja ez az eszközeinket? Pedig azért választottuk, mert kisebbek a méretei, de aztán szerencsére teljesítményben is igazolta magát. Frontfüggesztéssel rendeltük, így ha nagyon muszáj, részt tud venni a vetési munkákban, fel tudja venni a 3 méteres előművelőt is. Azért óriási táblaméretekben nem dolgozunk, azokhoz már nem biztos, hogy elegendő lenne a hatos. Ápolókerék-garnitúrával még a sorközművelő munkákban is részt tud venni, mert egy kicsit kisebb, rövidebb, alacsonyabb, egyszóval kompakt, és igen sokoldalú gép.
A fogyasztást tekintve a 7-es egy mákszemnyit torkosabb, mint a hatos. Érdekes módon a talajmunkában nem tapasztaltunk többletfogyasztást, vonulásban viszont számít, hogy hathengeres, nagyobb és nehezebb is, értelemszerűen többet eszik. Szerencsére a váltókiosztása nagyon jó, mert a legutolsó fokozatban leejti a fordulatot, és 1800 körül tartja. Ez nagyon motor- és pénztárcakímélő.
Nagyon szerethető, sokkal inkább felhasználóbarát gép mindkettő! A mellső híd rugózása a 6-osban és a 7-esben jelentősen növeli a kezelői kényelmet. Maga a fülke is jóval kényelmesebb, tágasabb. A kezelőszervek elhelyezése jobb a korábbinál, nem kell lenyúlni, minden az ember szeme előtt van, jól elérhető helyen. Ezekben már fel lehet csukni a pótülést, el lehet rejteni. Hol van ez már a régi kakasülőtől, amire csak az elemózsiás hátizsákjukat tudták rátenni a fiúk!
A hatosnak csak a hangját kellett megszokni, ahogy mondtam is. A hetesét meg szinte nem is hallja az ember, annyira finoman jár a hat henger. Az új futómű a lengőkarokkal nagyon masszív, látszik, hogy hosszú távra tervezték. Először meg is ijedtem, hogy egek mennyit kell ezt majd zsírozni, de szerencsére nem egy veszélyes művelet.
Már túl vagyunk az 500 üzemórás kötelező szervizen, és nem volt olyan meghibásodás, amiért ki kellett volna hívni a szervizeseket. Csak az egyik kipufogó lazult meg, de ezt az olajcserekor meghúzta a szervizes.
A termékmenedzser felkért minket, hogy legyünk referencia-hely. Ez nekem sincs ellenemre, szívesen megosztom a tapasztalataimat. Már hívtak is párszor, hogy érdeklődjenek. Csak jókat tudok mondani.
Szöveg: Vas Magdolna
Fotó: Bak Tibor
Forrás: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2015. IV. szám 22-23. oldal