A láncszemek és a lánckerékfogak egymásba kapaszkodnak, így alakzáró kapcsolat jön létre. Erőzáró szíjhajtások, nagy igénybevétel esetén megcsúszhatnak, ellentétben a lánchajtással.
Az ipari szabványméretek a gyártók különböző gépein egységesítik ezen alkatrészeket. A láncokat és lánckerekeket olcsón és nagy darabszámban állítják elő a különböző gyártók, betartva a méreteket és a megkövetelt szakítóerőt.
A görgősláncok idővel elkopnak, és ez érvényes a lánckerék fogaira is. Minél nagyobb az átvitt erő, és minél koszosabb a környezet, annál előbb jelentkezik a kopás. A hibára abból ismer rá az ember, hogy a lánc megnyúlik, aminek következtében nem ül be a fogárokba, hanem a lánckerék fogának oldalán kapaszkodik. Az alkatrész beszerzésekor csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő láncot vásároljuk meg. Hogy minden rendben menjen, vigyük magunkkal a gyári láncot vagy pedig pontosan vegyük le méreteit tolómérővel. A láncforgalmazó akár személyesen, akár telefonon pontos felvilágosítást tud adni, hogy mely fontos méretek megadása szükséges. A legbiztosabb viszont természetesen az, ha a típusjelzés alapján érdeklődünk a lánc után, melyet a heveder oldalába vésve találunk meg. Ez a típusszám pontosan megadja a lánc fajtáját.
Amire még érdemes odafigyelni, hogy léteznek a normától eltérő egyéb láncok is. A DIN szabvány szerint készült láncok nem csak az előírt méreteknek, hanem a szakítóerőnek is megfelelnek. A méretek tolómérővel könnyen ellenőrizhetők, de hogy az előírt minimális szakítóerőnek megfelel-e, azt egy laikus már nem tudja megállapítani. Ennek betartását a DIN szabvány garantálja.
A lánckopás problémája tulajdonképpen abban rejlik, hogy a lánc mindig hosszabb lesz, azaz nyúlik. Mivel a fogak közti távolság a lánckerekeken alig vagy nem változik, egy idő már nem passzol a lánchoz. Extrém estekben a lánc már felmászik a fogak csúcsára. Ha szükség van a láncfeszesség korrigálására, akkor már feltételezhető a lánc nyúlása. Lecserélni akkor kell, ha egy új lánchoz képest körülbelül három százalékos a megnyúlás. Nem kell ahhoz specialistának lenni, hogy ránézésre megállapítsuk a nyúlás mértékét. Legegyszerűbben és legbiztosabban úgy lehet ezt megállapítani, ha egy használt és új láncot egymás mellé fektetünk. Ha a használt láncon már jelentkezik a nyúlás (Legfeljebb 3 százalék!), annak ellenére, hogy a láncszemek száma egyezik az új láncéval, akkor ezt a láncot le kell cserélni. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a nyúlást, a lánc előbb vagy utóbb elszakad. Mivel a belső hevedernek kisebb a keresztmetszete, mint a külsőnek, tapasztalat alapján az szakad el elsőként.
A kopás nem csak a láncot, hanem a lánckerék fogait is veszélyezteti. Alapszabályként 3:1 arány érvényes: három új lánccserét követően cserélni kell a kapcsolódó lánckerekeket is. Ez így szerencsésnek mondható, ugyanis egy lánckerék felújítása sokkal drágább.
|
A görgőslánc felépítése A görgősláncban megkülönböztetünk belső és külső láncszemeket. A belső láncszemhez tartozik kettő darab belső heveder. E hevederek kettő darab furatába perselyeket préselnek be szorosan. Ezekre kerülnek a forgásra képes görgők, melyek a láncok minőségétől függően készülhetnek hajlított, húzott illetve hidegfolyatott kivitelben. A láncszem külső hevedereiben találhatók a szorosan bepréselt csapok. Ezek a csapok, az egyszerűbb szerelhetőség érdekében, egy kicsivel kisebb átmérőjűek, mint a hüvely. Miután minden egyes elemet összeszerelnek, a csapokat elszegecselik. A minőségi láncok elemeit felül O-gyűrűk tömítésik, megnövelve a görgőslánc élettartamát. A felsorolt elemekből nem csak egysoros, hanem kettő- vagy 3 soros, de speciális igény esetén többsoros lánc is kialakítható. |
1. Az osztás mérése. 2. A belső hevederek közti távolság mérése. 3. A heveder erősségének/vastagságának mérése.
Görgőslánc helyes mérése
Amennyiben új láncot szeretne rendelni, adja meg a lánc hosszát, de ne centiméterben vagy milliméterben, hanem az elhasznált lánc görgőinek száma alapján. Ez az adat sokkal egyértelműbb, mint a láncszemek száma, amely egyes esetekben hibákhoz vezethet.
1. Az osztás: az osztás, két csap tengelye közt mért távolság. Mivel ez az érték nehezen mérhető ezért a következők szerint kell eljárni: mérje meg két görgő távolabbi pontjai közötti távolságot, majd ebből vonja le egy görgő átmérőjét, és már meg is kapta az osztást.
2. A belső méret: Ez a belső hevederek közötti távolság. Nincs más dolgunk, mint menetirányra merőlegesen lemérni.
3. A heveder erőssége: mivel a mezőgazdasági technikákban a nagy igénybevétel miatt erősített láncokat alkalmaznak, ezért a hevederek erősségét a vastagság mérésével szintén jegyzékbe kell venni.
Kósik László
termékmenedzser
Forrás és kép: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2016. III. szám 38-39. oldal