Nem tipikus, mert az AXIÁL emberei afféle mentorszerepet játszottak egy férfi életében, aki önerőből, a nulláról indulva épített fel egy komoly vállalkozást.
Szerény külsőségek fogadnak. A régi időket idéző mezőtúri telephelyen, ahol bérlőként működik a Szebik 2001 Kft., nem valami elegáns irodában ültet le a tulajdonos-ügyvezető Szebenyi László, hanem a műhelycsarnokból leválasztott „kávézóban”, ahol pénzbedobós italautomata pótolja Mancikát. Az egyáltalán nem főnökös viselkedésű igazgató egymaga intéz mindent, személyes beszélgetésekkel és a telefonjáról. Pörög is egész idő alatt ezerrel. „Nem szánnék pénzt fölösleges alkalmazottakra, inkább visszaforgatom a vállalkozásba azt, amibe a bérköltségük kerülne” magyarázza, és saját kezűleg dob aprót a gépbe, tesz elém egy pohár forró csokit. Érdekesnek ígérkezik a beszélgetés…
Ahogy elkezdődött
Szebenyi Lászlót nem kényeztette el az élet. Már kisgyerekként befőttesüvegeket árult kinn az üzletek előtt. Családi vagyon vagy lottónyeremény hiányában Barkasszal és Zsukkal fuvarozott, hulladékpapírt gyűjtött. A nyereségből nagyobb teherautót vett, ő volt a fuvarszervező, a sofőr és a mindenes, egy személyben. A telephely persze mi más lehetett volna, mint a család háza. Később tellett 21 tonnás, gólyadarus teherkocsira is, 27 méteres gémmel, úgyhogy akár a negyedik emeletre tudta felrakodni a téglát, cserepet. Már 17 járműve volt, de még mindig beült egyszer-egyszer a vezetőülésre, sőt ha valaki azt mondta, hogy valahová nem lehet betolatni, megmutatta neki, hogy igenis lehet. „Csak olyat várok el a kollégáimtól, amire én is képes vagyok!” A megrendelő előbb elképedt, hogy nem délután, hanem hajnali négykor akarja leszállítani az anyagot, majd beletörődött. Hiszen Szebenyi aznap két fuvart nyomott le Mezőtúrról Budapestre, visszafelé sódert szállítva. Ki tudja, hová fejlődött volna az építőipari fuvarozó vállalkozás, ha nem jön a válság. De jött. Az építőipar meg befulladt, egy darus teherautót el kellett adni.
Kétségbeejtő helyzet? Másnak talán, de Szebenyit nem olyan fából faragták. „Egyszer hopp, máskor kopp. Kopp után mindig segítség nélkül álltam fel. Aki készen kap valamit, azt sem tudja, mire mennyit költött. Én mindenre emlékszem, mennyiért vettem.” Előre tervezett pálya helyett mindig arra ment, amerre a helyzet kényszerítette. Ha már úgyis volt fuvarozási gyakorlata, logisztikai üzletágat hozott létre, kamionokat szerzett be, és hazai, illetve nemzetközi szállítást végez, kisméretű csomagoktól komoly rakományokig bármit célba juttat. A kamionok többsége MAN, de van néhány DAF is, tandem futóművű Jumbo pótkocsikkal, a járműszerelvények 120 köbméteresek. Az állományt egy 30 tonna hasznos teherbírású tréler egészíti ki. Legfontosabb külföldi szállítási irányaik Ausztria, Németország, Dánia, Olaszország.
A fuvarozás sem egy könnyű szakma, ott is befuccsoltak néhányan, de Szebenyi több lábra helyezte vállalkozását. Gumiabroncs kereskedést nyitott, az autóklíma üzletág pedig az általánosan elterjedt személy- és haszongépjárművek klímaberendezés-alkatrészeit forgalmazza, egyik fővásárlója az AXIÁL. Közvetlen beszállítóik a legnagyobb klímagyártó cégek, így kedvező árakat tudnak kalkulálni. Mindamellett, felismerve a környéken jelentkező igényt, a cég gátkaszálást vállalt a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál, Szlovákiából beszerzett, ZTS-8 rézsű-fűkaszával, és egy önjáró zúzógéppel.
Majd a vízügyi kapcsolatokat és terepismeretet kihasználva jött az árvízvédekezés, több év nagy áradásainál is részt vettek a munkában, gépi munkával és szállítással. Közben, azt gondolhatnánk, hogy mintegy mellékesen, Szebenyi László vett egy földterületet a Mátra alján, ahol 180 szarvasmarhát tart. Ám ebben is szisztéma van: egyszerre nem üthet be mindenhová a mennykő! Az állatok ellátását az AXIÁL-tól most vásárolt Manitou 840-es rakodógép segíti.
Aranyat érő tanácsok
A vízügyi munkák kapcsán Szebenyi új tevékenységi területet is talált magának: belvízi árkok, csatornák kotrását és gaztalanítását. Ehhez azonban már komoly földmunkagépre van szükség. És ekkor mutatkozott meg annak az értéke, hogy járműklímát és gumiabroncsokat adott el, illetve trélerrel fuvarozott már az AXIÁL-nak, így volt kapcsolata. Hálával emlegeti Baranyi Bertold területi értékesítőt, aki nem egyszerűen ajánlott egy alkalmas géptípust, hanem felhívta a figyelmét pályázati lehetőségekre, és általános jellegű tanácsaival nagyban segítette a Szebik 2001 Kft. felfutását. Afféle mentorszerepet játszott Szebenyi László nem is győzi hangsúlyozni, mennyire sokat köszönhet neki.
Így aztán 2012-ben megvásárolt egy 25 tonnás, lánctalpas Hyundai kotrógépet, gémhosszabbítóval (16,5 méteres gémkinyúlás), és gyári felszerelésként két köbméteres körmös-kanállal. Trélere volt már hozzá. Kellett volna még néhány eszköz, de azok nem fértek bele a büdzsébe – megint a „magad uram, ha szolgád nincsen” elv érvényesült. „Először csináltatott egy-egy két, illetve három méteres csatornatisztító-iszapoló kanalat, amelyekkel már sok mindent meg lehet oldani, de a náddal és egyéb vízi növényekkel benőtt csatornák rendbehozására nem alkalmasak. Németországból lehetett volna csatornakaszálót hozatni, persze aranyáron. A nincs nagy úr, ezért Szebenyiék saját konstrukciót hoztak létre, a kotrógép hidraulikájáról megoldott működtetéssel. Első nem sikerült, úgyhogy addig fűrészeltek és hegesztettek, amíg harmadjára jó lett. Nagyon bevált, visszaadta a belefektetett munkát. Volt, hogy László egyhuzamban 21 órát dolgozott vele, igaz, ismeri be, másnap már „csak” nyolcórás műszakot vállalt. „Lehet így dolgozni, de nem láttam felnőni a gyerekeimet. Nagyon megszenvedtem mindenért.”
Új beszerzések
Megint Baranyi Bertold tanácsára vágott bele Szebenyi László két új földmunkagép megvásárlásába, pályázati forrás felhasználásával. „Bertold intézett el nekem mindent, de köszönettel tartozom Kövecs Bálintnak, az AXIÁL építőgép-üzletág vezetőjének is, aki mindig felteszi az i-re a pontot.”
A két masina közvetlenül a látogatásom előtt érkezett meg, még nem vették használatba őket, fotózáshoz úgy kellett levenni róluk a védőfóliát. Az egyik a lánctalpas kotrógép márkatársa: Hyundai HL7410XTD-9A 12 tonnás, 108 kilowatt teljesítményű, csuklós kormányzású, gumikerekes homlokrakodó. Hatalmas, 2,2 köbméteres kanala önmagában egy tonnát nyom. A másik gép beszerzése nem volt egyszerű. Ilyen is van a mai világban? Igen, van, és épp így lehet egy életre hűséges ügyfelet szerezni!
Magától értetődik, hogy a Kft. portfóliójában ma már van építő- és építőanyag-forgalmazó üzletág is, amely az építkezésekhez szükséges földmunkákon, egyszerű tereprendezésen, az alapok kiásásán túlmenően, töltések kialakításáig és útépítésig sok mindent elvállal.
Az emberi tényező
Ha az eddigiekből úgy tűnne, hogy ilyen partnerrel a háta mögött aligha akad gondja Szebenyi Lászlónak, akkor most itt az ideje árnyalni a képet. Ő is ugyanazzal a nehézséggel küzd, mint megannyi cégvezető Magyarországon: nagyon nehéz megfelelő munkaerőt kapni. „Sokan nőttek fel úgy, hogy nincs hagyománya a munkának a családban.” Egyesek azokéhoz hasonlítgatják a fizetésüket, akik kimennek külföldre dolgozni, de a munkatempójukat már nem annyira… Ennek ellenére, ahogy ottjártamkor megfigyeltem, fiatalok és idősebbek is szorgosan tettek-vettek, tehát a jelek szerint sikerült egy jó gárdát összeválogatni. A cégtulajdonos elkötelezettsége és mindenre odafigyelő gondossága pedig állandóan példát mutat. Jelenleg huszonhárom főnek ad állást és kenyeret a tavaly 572 millió forintos nettó árbevételt produkáló vállalkozás – ami a múlt rögös útját ismerve nagyon komoly eredmény.
„Ha ma kellene kezdenem, nem is tudom, mihez fognék”, tűnődik Szebenyi László. Hát igen, a kiszámíthatatlanul változó körülmények között nehéz is lenne hosszú távú tervet felállítani, mégsem félteném, hiszen éppen abban áll az erőssége, hogy rugalmasan tud alkalmazkodni a sorsfordulatokhoz. Meg persze abban, hogy az egyszerű üzleti viszonyt messze meghaladó kapcsolatban áll az AXIÁL már jó baráttá vált képviselőivel, és, ahogy hangsúlyozza, az AXIÁL kiváló minőségű gépei és szervizháttere biztosítják vállalkozásának gördülékeny működését.
Forrás és kép: AXIÁL Híradó - Építőipar és anyagmozgatás 2015. 2. szám 17-18. oldal