Romuald Schaber előadása első részében a világpiaci, az európai helyzettel foglalkozott, a folytatásban pedig ismertette a konkrét intézkedéseket a helyzet orvoslására. Az első részt IDE kattintva olvashatja el!
Bizonytalan jövő
Az Európai Tejtanács számításai szerint, amit a tejtermelés szempontjából meghatározó országokban végeztek, teljesen bizonytalan a jövő. A termelés költségei nem csökkennek, sőt inkább növekednek, és az ezzel párosuló alacsony árak, az alulfedezettség komoly hatással van a tejelőmarha-tartásra. Ennek következtében beruházások maradnak el, nem lehet megfelelően bérezni az alkalmazottakat, aminek eredményeként a legjobbak elhagyják a gazdaságokat, akiket megbízhatatlanokkal próbálnak pótolni. Sok gazdaság bezárja a kaput. A mégis beruházó gazdaságok egyre inkább eladósodnak: Észak-Németországban például, ahol a legnagyobb gazdaságok találhatók, éves szinten több mint 100 ezer euró hitelt kellett felvenniük a vállalkozásoknak, hogy egyáltalán működni tudjanak. Ráadásul, ha ez a helyzet hosszabb ideig fennmarad, akkor a tejtermelés imázsa is sérül, s ez a legnagyobb veszteség. Mert ha egy szakmának rossz a megítélése, oda nem mennek a jó szakemberek dolgozni. – Mi viszont bizalmi terméket, élelmiszert állítunk elő, ezért létfontosságú lenne, hogy jó és megbízható emberekkel dolgozzunk együtt, hangsúlyozta Romuald Schaber.
Az AXIÁL Gyakorlati Akadémia keretében csoportokban látogatták meg a telepet
Telített raktárak
A mai helyzetet jellemezve az előadó azt mondta, Damoklész kardja lebeg a fejünk felett, s ezt úgy hívják, hogy sovány tejpor. Jelenleg több, mint 420 ezer tonna sovány tejpor van az uniós raktárakban. Ebből 350 ezer intervenciós, 70 ezer pedig magánraktárakban. Az Európai Bizottság az elmúlt hónapokban megpróbált eladni ebből a készletből, hét kiírás is volt novembertől egészen márciusig. A hét tender eredményeként mindössze 40 tonnát(!) sikerült eladni, pedig az ár nem haladta meg az intervenciós szintet. Közben megint beraktároztak néhány ezer tonnát, többet, mint amennyit az elmúlt hónapokban sikerült eladni. Az EMB-nek az a követelése, hogy a termelési költségek alatt, 35-40 centnél olcsóbban ne adják el a tejport. Ez eddig nem is történt meg, dömpingáron nem értékesítettek. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy a tejpor még mindig a raktárakban van.
Az EMB szerint alternatív értékesítési útvonalakat kell találni, hogy ne kerüljön vissza a piacra a tejpor, például fel lehetne etetni a sertésekkel. Mert ahogy az elnök fogalmazott, a kialakult helyzet nem a termelők problémája, azt a politika teremtette. Ezért annak is kell kitalálnia az alternatív megoldást. A termelők számára az a fontos, és erre a Bizottság ígéretet tett, hogy ne kerüljön ár alatt piacra a tejpor. Csak így érhető el a piac stabilizálása és a tejárak növekedése.
Ezzel együtt nem szabad elfeledkezni arról, hogyha a Bizottság nem vásárolta volna fel a 350 ezer tonna tejport, akkor 20 cent alá ment volna a tej ára, és összeomlott volna a piac, hangsúlyozta az előadó. Ebben az összefüggésben tehát stabilizáló intézkedésnek tekinthető, ahogy az a segélycsomag is, amit a mennyiségi csökkentésre adtak ki.
Segélycsomagok
Mint ismert, az első ilyen 450 ezer eurós segély 2015 szeptemberében jelent meg, és nem volt kikötés a termelés csökkentése. Arra szánták, hogy likvidek maradjanak a gazdaságok. Azok azonban ezt a pénzt arra használták, hogy további többletet termeljenek. Ezért az újabb, a tavalyi 500 millió eurós támogatás feltételéül szabták, hogy a termelés nem bővíthető, sőt csökkenteni kell. Ez a jelenleg is életben lévő intézkedés Romuald Schaber szerint sikeresnek nevezhető, mert bürokráciamentesen sikerült egy olyan koncepciót megvalósítani, egy olyan ösztönzőt bevezetni, amire a piacok gyorsan reagáltak. Már a bejelentésének is lélektani hatása volt: 2016 júliusában a vaj esetében jelentősen nőttek a jegyzések.
A programba sokan bekapcsolódtak Európában, összesen 43 968-an kérvényezték ezt a segélyt, amit 1 millió tonnára írtak ki. A csökkenés végül 851 700 tonnát tett ki, az átlagos mennyiség egyenként 19 tonna volt. Bár mindössze 14 centet kaptak a termelők minden csökkentett kilogramm után, úgy tűnik kellően ösztönző volt, különben nem kapcsolódtak volna be ilyen sokan a programba. Amit egyébként meglepő módon a német gazdák vettek legnagyobb számban igénybe, ők 233 ezer tonnával csökkentették a termelésüket. Utánuk Franciaország, Nagy-Britannia és Írország következik, utóbbi országban annak ellenére csatlakoztak sokan, hogy ott az elmúlt években jelentős volt a növekedés. Gyengesége viszont a programnak, hogy azok, akik nem kapcsolódtak be, tovább növelték a termelésüket. Az elnök szerint az sem szerencsés, hogy nagyon rövid volt a rendelkezésre álló idő (mindössze 3 hónap), és összességében a kiírt 1 milliós mennyiség is viszonylag csekély. Szerencsésebb lett volna az időtartamot 6 hónapra, vagy akár 1 évre kiírni, ami alatt 2-3 millió tonnát is kivezethettek volna a piacról.
A program kifutása utáni időszakról szólva az előadó azt feltételezi, hogy a termelők várhatóan újra rálépnek a gázpedálra, megint növelik a termelést. Az árak jelenleg 30 cent fölött vannak, most tehát az a kérdés, hogy miként változik a tejpiac és hogyan alakulnak a tejárak az elkövetkezendő hónapokban.
Karusszel fejőház Beleden
Tejpiaci indikátorok
A soványtejpor- és a vajjegyzések például 3-4 hónappal megelőzik a tejárváltozásokat. Ezek olyan korai figyelmeztető indikátorok, amiket érdemes figyelembe venni, mert ezekből előre látható, hogy kiegyensúlyozott-e a piac, vagy nyomás alatt áll. Március végén például a soványtejpor jegyzések megint intervenciós szinten voltak, ami nem jó hír.
A vaj esetében jobb a helyzet, egyelőre van kereslet iránta. Tudni kell azonban, hogyha nincs politikai szándék, az Európai Bizottság nem köteles megvásárolni a sovány tejport, még akkor sem, ha az ára továbbra is az intervenciós ár szintjén vagy alatta alakul. Erre tehát kicsi az esély, mert most is éppen elég van belőle, hangsúlyozta az előadó.
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy telített a piac, miközben az USA, Új-Zéland és az EU is egyre több tejet termel. Bár várhatóan a kereslet is növekszik, korántsem olyan mértékben, ahogy a termelés. Ennek pedig a szakértő szerint az lesz a következménye, hogy megborul a piac, s ebben nagy szerepe lesz az Európai Unióban előállított többletnek. Ezt a helyzetet kezelni kell, az EU-ban mindenképpen, s ezért Romuald Schaber újabb politikai intézkedésekre számít, bár mint mondta, a válságkezelő eszközökön egyértelműen módosítani kell.
Kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e politikai intézkedésekre, vagy hagyjuk, hogy a piac oldja meg a problémát? Utóbbi esetben ugyanis nincs szükség beavatkozásra. További kérdésként merül fel, hogy a tejágazat képes-e egymaga kezelni ezt a problémát? Mint elhangzott, erről nagy viták folynak Németországban is, ott is úgy látják, hogy egyedül a tejtermelőknek kell állniuk a cehhet, miközben a feldolgozók és a kereskedelem óriási profitra tesznek szert. A feldolgozók most alacsony áron jutnak a tejporhoz, az általuk előállított termékek viszont nem lettek olcsóbbak. Tehát senki másnak, csak a termelőknek fűződik érdekük a probléma megoldásához, így marad a politikai szabályozás. Az viszont azért nehéz, mert 27 tagországban kellene egyezségre jutni, s erre minimális esélyt lát az előadó.
Valamilyen módon tehát szükség van a beavatkozásra. Nem jó ötlet a 2015-ös likviditási segély újbóli bevezetése, mert az nem megoldja, hanem inkább kiélezi a problémát. Európai szinten nagy vita van arról is, hogy legyen-e a jövőben kötelező csökkentés. Az EMB ebben a tekintetben is szkeptikus, mert a gazdaságok extrém módon különböznek egymástól, ahogy az egyes országok ellátási szintje is. Ez a megoldás csak egymásnak ugrasztja a termelőket, mert mindenkinek alapos oka lesz arra, miért ne csökkentse a termelését. Ezért az EMB-ben továbbra is az önkéntes, ösztönzőkkel támogatott csökkentés mellett állnak ki, még annak ellenére is, hogy a folyamatnak csak vesztesei lesznek.
Folytatás a cikk 3. részében!
Szöveg: Bárdos B. Edit
Fotó: Kiss Gergely/Magyar Mezőgazdaság
Forrás: Magyar Mezőgazdaság 2017. május 3.