Egyek község felé tartva mindenfelé víz csillan a fű közül, a szántók mélyebb részeit beltengerek foglalják el, a dűlőutak kerékvágása mintha csatorna lenne. Bőséges volt mostanában az égi áldás, szinte mocsárvidékké változtatta a Hortobágy környékét. Kócsag álldogál, hattyúk úszkálnak, ahol birkának kéne legelni. Fekete Pál tanyájához ugyan kissé gödrös, de aszfaltozott út vezet, ám azon kívül a sár az úr. Nem az a sár, amely lehúzza a csizmát, hanem amely elnyeléssel fenyeget, és anno, tőlünk keletebbre, tényleg elnyelt egy villámháborúnak indult hadműveletet… A gazdán mégsem látszik, hogy aggasztanák a körülmények. Kemény, mint a kézfogása, ide való, ide illő állatokat tart, és ide való, ide illő gépeket használ.
Rajta kívül csak egy embert láttam a tanyán, őt is lóháton, viszont egy komplett állatseregletet. Mostanában nagyon jól megy a húsmarha, négyszázat tart: magyar tarkát, de egy gulyányi szürkét is – hatalmas szarvaikkal ezeréves folyamatosságot jelképeznek. Ezenkívül van persze szépszámú ló, harminc-negyven malac, négyszáz birka és sok baromfi, köztük ügyesen repülő, de tálon sem rosszul mutató gyöngytyúkok. Egy kis húsért, tojásért nem kell boltba menni!
Furán változott meg a világ. Régen állatok adták az erőt a mezei munkához: hány szekeret, ekét lehetne elhúzni ennyi lábasjószággal? Ma már csak néhányan tudnak Egyek nagyjából hatezer lakója közül befogni egy lovat, patkolni meg senki, úgyhogy dologtalanul élnek a derék patások, és az ember szolgálja ki őket, rakja eléjük az ennivalót, gépek segítségével. Márpedig rengeteg munka ez! Kétszáz hektár szántót kell megművelni a 12-15 aranykoronás, szikfoltos, savanyú, kemény talajon. Négyszáz hektár gyepet kaszálnak, hogy összejöjjön háromezer mázsa szemestakarmány, kellő mennyiségű lucerna, valamint a szálastakarmány és a mély alomnak való szalma, kukoricaszár. Eladásra szinte semmi sem megy, mindent betárolnak. A lucernát négyszer kaszálják évente, a gyepet egyszer. Egyedül szalmabálából 3200-at hordtak be tavaly, és amikor tavasszal kihajtják a gulyát a legelőre, s elhordják a hónapok alatt felgyülemlett trágyát, abból fel lehetne építeni a Hortobágy legmagasabb hegyét.
Két CLAAS traktor áll, katonásan egymás mellett a telepen: egy AXION 850 (250 LE) és egy ARION 640 (170 LE). Van még a birtokukban két darab, négy-öt éves, nemsokára csereérett MTZ és egy 110 lóerős Landini is – homlokrakodóként az előbbieket veszik igénybe. Már csak azért is, mert Fekete Pál sajnálja a CLAAS-okat gyötörni ebben a dágványban. Van ezenkívül egy csúszókormányzású Gehl rakodógép, trágyavillával ellátva – sáros küllemén látszik, hogy nem sima aszfalton és ápolt gyepen dolgozik, de mintha rám kacsintott volna: Bírom, semmi gond! Gumit azért évente kell cserélni rajta.
De hogyan választotta ki Fekete Pál a CLAAS traktorokat? 2002-ben tudták kigazdálkodni az áttérést a lóvontatásról a gépre. És mivel az AXIÁL-tól vásároltak homlokrakodót és bálázót az MTZ-hez, majd Landini traktort, kialakult a kapcsolat a cég embereivel, ott volt a számuk Feket úr telefonjában, így magától adódott, hogy amikor kellett, ismét a bajai cég területi képviselőjéhez forduljon. Aztán még feljebb akart lépni egy fokkal, komfortosabb traktort szeretett volna, ezért négy éve CLAAS-ra váltott, megvette az ARION 640-et, amelyet azóta is csak maga vezet, mást rá nem hagyna ülni. Az volt a reménye, hogy sokoldalúságának köszönhetően ez mindenre jó lesz. Tényleg egy mindenes traktor, de a teljesítménye nem akkora, hogy nagy sebességgel végezhessen nehéz talajmunkákat, így azokkal rendre elmaradtak. Például négyfejes eke helyett hármast vagy kis munkaszélességű tárcsát, kultivátort használva nem lehet jól kihasználni a rövid időjárási ablakokat, így aztán amikor mások szántottak, ők még a kukoricaszárat bálázták, januárra jutottak szántáshoz, csúsztak a munkák.
Ebben persze szerepet játszott az is, hogy kevesen vannak a gazdaságban. Fekete Pál mellett a fia segít be időnként, de ő jogi diplomát szerzett, nem földművesként képzeli el a jövőjét, a gazda inkább az erdész végzettségű lányára és a vejére számíthat. Nem nagy a csapat, ugyanakkor nagyon sok munkát adnak az állatok, hiszen azok minden nap enni akarnak. Amikor onnan megszabadulnak egy-egy kis időre, akkor lehet kimenni a földekre, de örök kapkodás és lemaradás volt az életük. Nagy tapasztalat volt.
Két esztendeje aztán a Rába Steiger felválására megérkezett a nagyobb, teljesítőképesebb AXION 850, azzal már lehet altalajt lazítani, hatékonyan szántani, tárcsázni, kombinátorozni. Egyáltalán nem mellékes, hogy ez a traktor háromszoros sebességgel vontatja az eszközöket. Az a traktoros ült rá gépkezelőnek, aki korábban a Steigerrel dolgozott. Nagyon elégedett vele, mert komfortos, nagyon halk a fülkéje, jól lehet rádiót hallgatni, és sokat segít az elektronika. Tökéletesen megbízhatónak mutatkozott az AXION, komolyabb hibája egyáltalán nem volt, csak egy-két elektromos vezeték lazult meg, amit pillanatok alatt lehet rendbe hozni.
Hasonlót lehet elmondani az ARION-ról is. A négy év alatt kétezer üzemórát teljesített, és összesen két üzemzavar történt: az olajszűrőnél lecsúszott egy cső, és tönkrement egy generátorcsapágy, amelyet garanciában kicseréltek.
Bármily strapabírók és megbízhatók ezek a traktorok, fontos az érzés, hogy ha kell valami, reggel szólnak az AXIÁL-nak és délben megérkezik az alkatrész. Ahogy visszatekintünk a családi gazdaság gépvásárlásaira, végül is derül ki, nem traktormárkák mentén gondolkodnak, hanem AXIÁL-os traktort és eszközt akarnak vásárolni, mert onnan mindig jó kapnak, és később is maximális háttértámogatásra számíthatnak. Ami különösen fontos egy olyan vidéken, ahol fokozott az igénybevétel, mert időnként a sár az úr.
Szöveg: Karlovitz Kristóf szakújságíró
Fotó: Porció Norbert
Forrás: AXIÁL Mezőgazdasági Híradó 2016. II. szám 8-9. oldal