Széles körű felhasználás
Kezdetben, XVII. század végén maga az elektromosság volt a tudósok, feltalálók témája. Ekkor alkotott Volta, Galvani, Ampére, sokuk neve ma is ismerősen cseng, hiszen munkásságukat elismerve, mértékegységeket nevezett el róluk az utókor. Az energiatárolás már ekkor is a középpontban állt, de elsősorban az új fizikai jelenség megértése került fókuszba.
Hihetetlen tempóban jöttek az új természettudományos felfedezések, az elemszerű Volta-oszloptól hat évtized telik el az első kénsavas ólomakkumulátorig, amely a francia Gaston Planté nevéhez fűződik.
Következő nagy ugrásként 1991-ben a SONY piacra dobta új lítiumion-akkumulátorát. Akkortól kezdődően egyre nőtt az akkumulátort tartalmazó kütyük, elektronikai eszközök száma. Mára a telekommunikáció, illetve az alternatív hajtású járművek a nagy igénylők jelentik a szektor igazi hajtóerejét, nemcsak darabszám tekintetében, hanem műszaki igényükkel is.
A tudósok azon dolgoznak, hogy minél kisebb méretű akkumulátort állítsanak elő, minél nagyobb kapacitással, a lehető legrövidebb töltési idővel, szem előtt tartva, hogy fő szempont a biztonságos üzemeltetés.
A legelterjedtebb: az ólomakkumulátor
Nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az egész járműiparban a legelterjedtebb a kénsavas ólomakkumulátor. Tulajdonképpen nem más, mint egy regenerálható galvánelem, viszonylag nagy teljesítménnyel. Feladat a motor beindítása, illetve a jármű áramellátása.
Sikerét tulajdonképpen egyszerű felépítésének és működésének köszönheti, ehhez hozzájárult a széles körű alkalmazhatóság is. A műanyagdoboz belseje – leegyszerűsítve – két fő anyagot tartalmaz, az elektrolitot, ami általában hígított kénsav, illetve ólom lapokat, vagy a felületet növelő ólomrácsot. A tartósság érdekében antimonnal, kalciummal, ónnal vagy szelénnel ötvözhetik az ólmot. Az ötvözet javíthatja az akkumulátor számos paraméterét.
Az előnyök között kell mindenképpen megemlíteni a csekély gyártási költséget és a tág üzemhőmérsékleti tartományt. Hátrányai közül a legnagyobb az, hogy erősen környezetszennyező anyagokból készül.
A megoldás az újrahasznosítás
Az ólomakkumulátor legnagyobb hátránya egyben előny is lehet, hiszen igen jó arányban, körülbelül 90 százalékban újrahasznosítható!
Mit lehet enni annak érdekében, hogy környezetünket ne veszélyeztesse a régi akkumulátor? Mi történik a használt akkumulátorral?
- Körültekintően, elkülönítetten tárolják, lehetőség szerint minél előbb vigyék el hulladékudvarba, vagy jelezzék egy begyűjtést koordináló cég felé!
- A használt akkumulátor a gyűjtőhelyről speciális akkumulátor-újrahasznosítóba kerül.
- Összezúzzák, megőrlik az akkumulátort. A kifolyt kénsavat felfogják, semlegesítik.
- Az őrleményből kinyerik az ólmot, illetve a műanyagot. Ennek sokkal egyszerűbb a menete, mint gondolnánk, nem bonyolult folyamat! Az őrleményt vízzel keverik, a nehéz ólomrészecskék lesüllyednek az aljára, míg a könnyű műanyagszemcsék a felszínére kerülnek. A kinyerést követően mindkettő új akkumulátorok alapanyagául szolgál.
Használt akkumulátorral megéri az AXIÁL-t keresni!
Felelős értékesítőként úgy gondoljuk, hogy fontos környezettudatosan eljárnunk az általunk forgalmazott veszélyes hulladékokkal. Előző számunkban (2018/4.) beszámoltunk arról, hogy szerződéses keretek között elszállítjuk a fáradt olajat, illetve az azzal szennyezett eszközöket (hordó, kanna, rongy).
A használt akkumulátor begyűjtésének menete*:
- Akkumulátor-elszállítási igényével keresse fel az ország 19 pontján működő AXIÁL Pontunk alkatrészüzletét.
- Egy hivatalos kísérődokumentum kitöltését követően gondoskodunk a beszállításról.
- A leadott akkumulátor súlya szerint visszatérítést adunk! Partnerünk hivatalos igazolást kap a leadásról!
*A tájékoztatás nem teljes körű! Bővebb információért keresse fel AXIÁL Pontjainkat, vagy forduljon a területileg illetékes alkatrészes képviselőhöz!
Forrás: AXIÁL Híradó 2018. 05. szám 30-31. oldal