Futni mentünk… avagy egységben az erő. AXIÁL UB Team

Baranyiné Hutai Anikó beszámolója

Gyors felmérés, számolás: vajon elegendőek vagyunk-e egy csapatra? Elvégre 209 km már nem játék. Több éves csapatkapitányi múlttal tudtam, ezt vagy rendesen csináljuk, ahogyan az AXIÁL-hoz méltó, vagy sehogy. Az alapvető szabályok ismertetése után kétség sem fért, hogyan tovább. 2025 szeptember elején megalakult az AXIÁL UB Team, és 8 fővel sikeresen neveztünk a 2026-os versenyre.

Mindenki lelkiismeretesen készült a tó megkerülésére, azonban mint minden évben, most is voltak elhárítandó problémák. Okvátovity István (Okisz) kollégánk 2 héttel a verseny előtt sajnos olyannyira lesérült, hogy a testi épség érdekében közösen úgy döntöttünk, idén nem tart velünk.

De mi lesz a 30 km-ével??? Több stratégiát terveztünk meg, végül rábeszéltük Mesterházi Péter Ákost, kereken 2 nappal a futás előtt, hogy nélkülözhetetlen szerepe van a csapatunkban, várjuk szeretettel. Mint tudjuk, nálunk a kollégák mindig számíthatnak egymásra, így most sem csalódtunk, Ákos egyetlen kérdése: hol fussak és mennyit?

Na de… elérkezett a szombat kora délután. Spaltenberger Tamás, Meskó Gábor, Kárpáti Lajos, Görgei Zoltán, Pók János, Mesterházi Péter Ákos, Baranyi Péter és Hutai Anikó útnak indult Balatonfüredre, hogy megmutassuk, mi nem csak a munkában vagyunk jól működő egység, sőt! Prezentáltuk, hogyan is hangolódik össze a gépes, alkatrészes, szervizes és digitalizációs részünk egy kis marketinges behatással: ezt az érzést meg kellene tapasztalni. Első pillanattól kezdve egy húron pendülve, maximális fegyelmezettséggel, zseniális humorral felvértezett egységként meneteltünk – tökéletes flow alakult ki.

21 óra 25 perc. Sosem kaptunk ilyen késői rajtidőpontot. Elindult a csapatunk, hogy meghódítsa a Balatont. Kaptunk mindent, ami kijut ilyenkor: éjszakai sötétség, holtpontok, hideg, extra nagy szél, napközbeni meleg, emelkedők, szivatós szakaszok. Az esőt megúsztuk. Ugyanakkor pozitívan éltük meg: hibamentes váltások, egymásra odafigyelés, folyamatos buzdítások, szakaszonkénti élménybeszámolók és szuper hangulatú futások jellemezték a napunkat.

Egyik szakaszt követte a másik, és észrevétlenül fogytak a km-ek… az egyik pillanatban még lelkesítettük egymást pl. azzal, hogy 12 óra, és befutunk. Aztán pislogtunk kettőt, és azon kaptuk magunkat, hogy Balatonfüreden vagyunk ismét, várjuk az utolsó etapot taposónkat, hogy együtt tegyük meg a célig tartó pár métert. Pontosan 20 óra 10 perc 40 mp telt el a rajt után, hogy az utolsó csippantást is megtegyük. Befutottunk. Libabőr. Megcsináltuk. Először teljes AXIÁL csapatként. Azta, de mennyire büszke vagyok a srácokra! Na, nem azért, mert több mint 20 órán keresztül elviselték a folyamatos instrukcióimat. :D Felkészültek, lefutották, tökéletes csapatként működtek. Ahogyan azt tesszük munkaidőben is. De ez most más: mindenki kilépett a komfortzónájából, és így hoztunk tökéletes teljesítményt.

Hosszú élménybeszámoló helyett jöjjön inkább mindenkitől egy-egy rövid gondolat az UB-ról.

Baranyi Péter, szervizmérnök, 30,1 km

Jó pár ultrabalaton részvétellel a hátam mögött kicsit szkeptikusan indultam idén, a késő esti rajtolás miatt. A versenyközpontban a többiekkel találkozva megcsapott a szokásos „UB-érzés”, és tudtam, ismét egy életre szóló emlékkel leszek gazdagabb. Jóval nehezebb volt ennyire későn nekilódulni a körnek, de megtanultuk a hétköznapokban is: a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Most sem tettünk másképp. 😉

Spaltenberger Tamás, gépes termékmenedzser, 28,4 km

AZ UB bakancslistás futás volt számomra, ezért egyből kaptam az alkalmon, amikor a kollégák jelezték, hogy alakulóban van a csapat. A felkészülésem jól sikerült, és a sérülések elkerülése érdekében a vasárnapi rendszeres focit is mellőztem.  2 héttel a rajt előtt teljesítettem az első félmaratonomat.  Maga az Ultrabalaton hatalmas élmény volt számomra. Az első futásom hajnali 0 óra 30 perckor kezdődött. Mondhatni komfortzónán kívüli rajtidőpont 😊, de ennek ellenére is élmény volt a badacsonyi szakaszom. A szervezők az útvonalat a Varga Pincészeten keresztül tervezték, így a pince egy részén is keresztül kellett futni, amely nem mindennapi élmény! A következő futásom Balatonkenesétől-Balatonalmádig tartott. Ez a szakasz nem adta könnyen magát. Az emelkedők, az erős szembeszél embert próbáló volt. Kifutottam magam.

De mindezek ellenére is akár holnap újrakezdeném. Rengeteg élményt kaptam, futás közben folyamatosan bíztattuk egymást, akár idegenekkel is. Az éjszakai madárcsicsergések, a hajnali Balaton látképe, a futás a Balaton partján örök emlék marad!

Köszi Ancsi a szervezést, az AXIÁL Kft.-nek a támogatást!

Megcsináltuk!!! Igazi CSAPAT munka volt!

Jövőre ugyanitt?! 😊 Mehetünk!

Görgei Zoltán, alkatrészes termékmenedzser, 31,6 km

Számomra a futás elsősorban rekreáció, tehát a mindennapi hajtás aktív kipihenéséről, az egészség megőrzéséről szól, de ha van egy jó cél és egy kiváló csapat, akkor beleteszek apait-anyait. Így volt ez most is, az AXIÁL UB Team esetében. Hatalmas élmény volt ennek a kiváló kollégákból álló csapatnak a részének lenni és együtt küzdeni a kitűzött cél elérésének az érdekében. Az UB-n két szakaszom volt, és a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem a befutó. Ez a 12,5 kilométeres szakasz egy igazi örömfutás volt, végig az járt a fejemben, hogy a többiek ott várnak rám a célban, és amint beérek és “lecsippantok”, a kitűzött célt teljesítettük.  A magam részéről alig várom, hogy jövőre is indulhassunk! Hatalmas köszönet illeti kiváló csapatkapitányunkat Ancsit, aki nélkül semmire sem mentünk volna!

Meskó Gábor, alkatrészes termékmenedzser, 27,1 km

2 héttel az UB előtt Baján félmaratont futottam, amire egy jó „edzésként” tekintettem, mivel a 27 kilis vállalásomat a Balcsi partján szerettem volna egyben teljesíteni.

A pályának azon szakaszát „kaptam” (Siófoktól Balatonkeneséig / dél-keleti rész), amelyben jelentős szintemelkedések találhatók, így előre eltervezett ésszerű tempót és pontos erőbeosztást követelt (amit az erős szembeszél csak tovább bonyolított).

Utólag kimondhatom, hogy sikerült a tervet teljesíteni. 24 kilométerig simán vitt a lendület, nézegettem a tájat, oda-odaszóltam a mellettem elfutóknak, persze csak olyasmit, hogy: „hajrá”, meg hogy „gyerünk meg lesz ez”, aztán egy két komolyabb kaptatót (alföldi síksághoz szokott gyerekként) kénytelen voltam “leanyázni” (de szerintem ez velejárója a dolognak). Az utolsó 3 kili volt az, ami igazán nyomot hagyott a lábaimban, és ha őszinte akarok lenni akkor egy méterrel sem lett volna kedvem többet futni. 😊 Ennyire még soha nem örültem meg egy gépkereskedő férfinak (Spaltinak), mint amikor megláttam a 27. kili végén a váltóponton, és átvette tőlem az időméréshez használatos csipogót.

A csapat, annak ellenére, hogy ebben a formációban először dolgozott össze sport vonalon, tökéletes összhangban volt, mindenki vakon bízott a másikban, mindenki pontosan hozta a tervben meghatározott vállalását.

Amennyiben elfogadják majd a jelentkezésem a jövő évi teljesítésnél, szívesen húzom fel újra a futócipőm. Köszi Mindenkinek, hatalmas élmény volt.

Ui.: ...ha a jövő évi teljesítésre lesz felvétel, akkor jelezném, hogy már most bejelentkezett a fiam egy éjszakai 10 kilis blokkra (fejlámpás kalandra)

Pók János, boltvezető, 33,2 km

A futás régóta életem része, számos versenyen részt vettem, különböző távokon. A mostani Ultrabalatonba a kollégák lelkesedése rántott be, de ha tudom, hogy éjjel fél 2-kor indítanak útnak a magam kis 33 km-ének, abban a percben elzavartam volna őket. 😃 Viccet félretéve: nem volt komfortos az éjszakai futás, de jobb volt, mint számítottam.

Nagyon jó volt látni a csapat lelkesedését, köszönöm a lehetőséget.

Mesterházi Péter Ákos, agrárinnovációs üzletág szolgáltatási vezető, 15,3 km

Hosszú, célzott felkészülés után részt venni az UB-n. Futóversenyen se indultam még soha, csak futogatok saját örömömre. Na jó, egyszer mégis. Véletlenül. Amikor edzés közben belekeveredtem egy versenybe. Igen, kicsit Csupaszpisztolyos történet.  Este, fejlámpával a fejeden futsz a sötétben, és arra gondolsz, hogy menni kell. Magad miatt is, de még inkább azért, mert tagja vagy egy csapatnak. Jól akarod csinálni, különben a többieket hozod nehéz helyzetbe. Pedig sokat készültek és bizalmat szavaztak neked, bevettek a csapatba. És mész, és hihetetlen élmény! Ahogy a többiek segítenek az indulásnál, amilyen örömmel fogadnak az etapod végén… Köszönöm nektek a lehetőséget, az élményt!

ui. – két tanulság:

• Szigetköziként halottam pletykákat, hogy létezik egy 3. dimenzió. És tényleg.
• Folklór. Futás közben az autósok dudálva bíztatnak, az emberek még este 11-kor is kikiabálnak az udvarukról, hogy „hajrá!!!”. Kb. egy héttel az UB előtt „otthon” futottam. A kocsmából kijövő ember csodálkozva nézett, aztán bíztatott ő is: „Te meg itten futol??? Inkább gyere be, igyunk még valamit”. Hát lehet akadály ilyen felkészítés után?

Szöveg, képek: Hutai Anikó