Mióta és milyen munkakörökben dolgozol az AXIÁL-nál?
2001 nyarán, még aratás előtt jöttem a céghez. Bemutató kombájnosként kezdtem itt a pályafutásomat, mivel akkor került a CLAAS az AXIÁL-hoz, kellett olyan ember, aki tudta kezelni ezeket a gépeket. Rám esett a választás, mert én Németországba dolgoztam kinn nyaranta a nyári szünetekben LEXION-okkal. Büksi János meg is keresett, kérdezte, lenne-e kedvem itt dolgozni. Én pedig igent mondtam. Azon a nyáron LEXION-nal mentem körbe az országban, laza 850 kilométert, sosem fogom elfelejteni.
Akkoriban a cég már forgalmazta a Landiniket, a CLAAS viszonylag új volt. Ahogy mentem körbe a CLAAS-szal a bemutatókon, Harsányi Zsolt még állandóan kijött a földekre, ha ideje engedte, nézegette a gép munkáját, és sokszor be is ült mellém a fülkébe. Sokat beszélgettünk, én pedig elkezdtem mesélni neki a Fendt Vario váltójáról, amit én már akkoriban is egy remek dolognak tartottam. Akkor én már rendesen utána néztem ennek a témának, mindenféle anyagot gyűjtöttem róla. Fel is keltettem Zsolt érdeklődését. Egyszer leültünk közösen, Pintér Zsolt, Harsányi Zsolt, Trunk Misi meg én, és hosszan beszélgettünk a Fendtről. Mondták Zsoltok, oké, akkor én leszek a Fendt termékmenedzser. Na, aztán ilyen roppant egyszerű módon lettem fendtes.
Miért szeretsz itt dolgozni?
Még az egyes telephelyen kezdtem, akkoriban csak olyan 150 ember dolgozott az AXIÁL-nál. Négyünknek volt egy laptopja. Most már okostelefon, i-pad, meg mindenféle kütyü jár mindenkinek, de akkoriban még csak saját székünk sem volt, aki kapta, marta alapon működött az is. Aki először beért az irodába, az használta a laptopot, mindenki Büksi Jani jelszavát használta. Most már nagyon sokan vagyunk, nyilván változott sok minden, de szerintem még mindig jó a csapat.
Én mindig is szerettem a gépeket, gyerekkorom óta, amióta csak az eszem tudom, s ugyanígy vagyok a traktorozással is. Ez a legjobb hely az ilyen „gépbolondnak”, mint én vagyok. Itt mindig lát valami újat az ember, mindig fejlődik a technikákkal. Sajnos most már a szakmára jut a legkevesebb idő, ezer más dolog van, amit intézni kell, de kaptam segítséget Fuszenecker Tibor személyében, így azt mondom, hogy ideális a helyzetem. Tudok segíteni az üzletkötőknek műszaki tanácsadásban, technikai dolgokban. Ezeknek úgy érzem, nagyon hasznát veszik. Én otthon is gazdálkodom kicsiben, így van rálátásom a gyakorlati dolgokra, nemcsak értékesítő, hanem felhasználó oldalról is.
Mi a legmaradandóbb emléked az AXIÁL-lal kapcsolatban?
A vevői utak mindig okoznak meglepetéseket. Egyik legmaradandóbb ilyen emlékem, amikor az egyik vevői útra egy idősebb partnerünk eljött, az volt az első repülős útja. Hozta is a fém laposüveget a mellényzsebében, és természetesnek vette, hogy ő bizony átdörrent a fémérzékelős kapun. Be is csipogott, a vámosok meg kérdik, mi ez? Hát mi lenne, pálinka! Nézték az ellenőrök, hogy mi legyen most, meghúzatták vele az üveget, igya le egy decire, aztán elengedték. Nagyon jó kedvű lett az ügyfelünk attól a pálinkától!
A másik maradandó emlékem, egy rövidnek induló út volt. Én komáromi vagyok, szóval akkoriban itt, Baja környékén nem nagyon ismertem ki magam. Gönye Ricsi kollégával, aki szintén nem bajai, történt az eset. Büksi Jani egyszer szólt, hogy fiúk, ki kellene ugrani Dunafalvára megnézni egy gépet. Ricsivel összenézünk: Dunafalva, hol is láttuk ezt a táblát? Nem ott, amikor Pécs felé megyünk, és balra ki van írva? De, tényleg! Na, megindultunk, és egyszer csak látjuk: Komp-Dunafalva. Szóval komppal tettük meg az egyébként fél órás utat. Büksi Jani kérdezte is, hol a francban vagytok már? Mi meg mondtuk, hogy a kompon. Hát, nem dicsértek meg minket, de maradandó emlék maradt.
Boldog születésnapot AXIÁL és köszönöm a szép emlékeket!