Szindbád BAJÁN járt

"Baja város kulturális életében gyöngyszem, sőt, ékkő született.

Tegnap éjjel azon tűnődtem, hogy mikor, melyik könyv olvasása jelentett ekkora élményt. A legutóbbi talán Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című műve volt, mely összeállításában, azaz sokrétűségében némileg hasonlított Erky-Nagy Tibor Szindbád BAJÁN járt című remekművéhez. Számomra az alapvető különbséget nem a két mű tárgya közti különbözőség jelentette, hanem az utóbbival való érzelmi azonosulás. Szakmámból adódóan igyekszem mindent tárgyilagosan, a racionalitás oldaláról megközelíteni, azonban e képes történelemkönyv úgy visszarántott gyerekkoromba, hogy megfeledkeztem mindenről, ami most körülvesz. Szókincsem sekély ahhoz, hogy jelzőket találjak, mit érdemelnek a könyv alkotói. Kivétel nélkül mindenki, aki bármit is adott hozzá. A legmélyebb tiszteletet érdemlik!

...

Gondolatban végig jártam kedvenc helyeimet, mindenek előtt a Déri kert csodálatos kovácsoltvas kapuján – ugyan kinek voltak útjában? -  léptem be, mint egy park-szentélybe. Megálltam gyönyörködni a hatalmas rózsakertben, majd a másik kapun távoztam és a Deák Ferenc utcai oldalon ámultam azon, hogyan volt türelmük ilyen igényes kerítést építeni. A Barátok udvarának kibontása szerencsés változtatás volt. Nagyapámtól örökölt néhány régi ceruza inspirált arra, hogy gyűjtsem a szép ceruzákat. Ha tehettem, bementem bámészkodni a szürkére festett pultú papír-írószer boltba a Bácska áruház helyén, de a mellette lévő elegáns órás üzlet kirakatát is tátott szájjal nézegettem. Szinte ünnepinek éreztem a Tóth Kálmán tér elegáns, mindig gondozott, kovácsolt lánc-kerítéssel védett parkját. A nemes bazalt kövezet különösen este, de főleg eső után nyújtott esztétikai élményt. Zorka néni cukorka üzletének illata még ma is az orromban van. Ugyan hova tűnt a szép berendezése, de ezt kérdezhetném a később bisztróvá alacsonyodott cukrászda vörös bársony borítású, csiszolt üveg betétes boxairól is. Apám mesélt a legényegyletről, mely épületnek már csak az agonizálására emlékszem. A Kazinczy utcában a strandra menet benéztem Matyi bácsi suszterműhelyébe. Az Állami Gazdaság ronda beton épülete már állt, de az utca másik fele még tartotta magát, amikor a patinás polgári sarokház pincéjében megnyílt a Fehérhajó söröző. Semmi flanc, a legolcsóbb Szalon sör, de mégis barátságos volt, leszámítva a vágható cigaretta füstöt.

A kép forrása: Baja.hu

Eleinte még valóban gyártották a gázt barnaszénből. Talán négy éves lehettem, amikor a szamárköhögésből nehezen gyógyultam és Menczer doktor azt javasolta, hogy nagyanyám sétáltasson a gázgyár melletti töltésen, mert ott jelentős az ózon koncentráció. Hetekig naponta jártunk arra, de csak egyszer egy héten kaptam egy kis málnaszörpöt a Halászparton a lángossütőnél. Micsoda ünnep volt… A vasárnapi korzó pedig egy igazi élő város illúzióját adta. A Club presszó belső helyiségében, a nyugdíjas klubban Schmidt Toncsi és Peller Pali jazz lemezbemutatói pótolhatatlanok.

Az akkori Marx téren a csodálatos hársfák egyedi hangulatot árasztottak. A kovácsműhely jellegzetes zaját most is hallom, de nem értettem, miért nem őrizték meg mementónak, mikor már nem volt rá szükség a motorizáció fejlődésével. Ez vonatkozik a vele majdnem szemben lévő bognár műhelyre is.

Az Uránia Mozi megjelenésével és műsorával a legtöbb fővárosi mozit lepipálta. Cserjésék büféje jobb kínálattal rendelkezett, mint sok „sarki bolt”. Törzsközönségét az egész város ismerte, élükön Lukin Sanyi bácsival, a Város Tanítójával.

Hosszan sorolhatnám a könyv által ébresztett sétámat, azonban inkább ajánlani szeretném azon bajai barátaimnak, akik szintén szeretnének részt venni egy hasonló időutazáson.

...

Bízom abban, hogy e példás könyv felhívja az illetékesek figyelmét a még üresen álló területek, például a Sugovica partján a régi iparterület helyének átgondolt beépítésére. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer lesz olyan gazdasági helyzetben az ország és a város, hogy Baja legértékesebb telkein csúfolkodó épületek, mint a volt Állami Gazdaság irodaháza, a pártbizottság, a volt Skála Áruház vagy a város talán legrégibb múlttal rendelkező utcájában a garzonház eltűnik és helyükön a régi fotók inspirálta épületek születnek.

Feltétlen említést érdemel az AXIÁL önzetlen támogatása, mely lehetővé tette e csodálatos kiadvány megjelenését. Napjainkban nem általános az ilyen, igazi értékeket hordozó, de anyagi előnnyel nem járó alkotások finanszírozása. Köszönet érte a városért rajongók nevében!"

Szerző: Járai Zoltán