Hercegkútra tartva le sem kell térni a 37-es útról, ha az arra autózó Miskolcnál elfordul Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely irányába. Közvetlenül Sárospatak mellett bújik meg a Tokaj-hegyaljai borvidéken, azaz Hegyalján a 18. század végén svábok alapította Trautsondorf település, mai nevén – ahogy már a 20. század elejétől hívják – Hercegkút.
Ezen a környéken gazdálkodik Kerchner István és fia, Kerchner Gergely. Hegyalján mindenkinek van egy kis szőlője, a családnak is, egy hektár. „Milyen hercegkúti az, akinek nincs szőlője meg pincéje?” – kérdez vissza Kerchner István is, amikor a szőlő szóba kerül. Bort kereskedelmi forgalomba nem hoznak, ami megterem, elfogyasztják, kóstoltatják, ajándékba adják. Dolgos „hegyaljai farmerek” ők, akik szántóföldi növénytermesztéssel és húsmarhatartással foglalkoznak. Pontosabban az apa egyéni vállalkozóként tartja a húsmarhákat, s gondozza a hozzájuk tartozó szántót, gyepet, legelőt, a fiú pedig a családi vállalkozás, a Bodrog Agro Trade Kft. ügyvezetőjeként a szántóföldi növénytermesztést „viszi”.
A gyakorlatban azonban számíthatnak egymásra mindenben, a munkamegosztás közös. A szántóterületük összesen 820 hektár, ehhez jön 280 hektár gyep, további 180 hektár gyeppel pedig szívességi használóként gazdálkodnak. A Charolais húsmarhákat a Hercegkúttól 24-25 kilométerre lévő Tiszacsermelyen tartják, illetve a gulya a nyarat a közeli legelőn tölti, ahol az állatok számára külön „nyári szállás” is van. A legelőre alapozott és az istállózó tartás általában 6-6 hónapot tesz ki, tehát az állatok fél évet vannak a legelőn és felet az istállóban. Apa és fia, ketten együtt 17 főt foglalkoztatnak, ami azt is jelenti, hogy saját családjukon kívül még ennyi embernek, illetve azok családjának nyújtanak biztos megélhetést.
Kerchnerék nem is nagyon értik tehát a „gazdaságos üzemméret” íróasztal mellett kiötlött fogalmát, illetve az e fogalom kapcsán időről időre felmerülő újabb és újabb ötleteket. Az ő gazdaságuk gazdaságosan működik, együttesen 350-400 millió forint árbevételt hoz, ebből 120 millió jön az egyéni vállalkozásból és 230-240 millió forint körüli a kft.-é. Kerchner Gergely azt is elmondja, hogy a bevétel jelentős része az agrártámogatásból jön össze, a területük ugyanis kedvezőtlen adottságú, a jobb földek is legfeljebb közepesek.
Ennek ellenére példásan gazdálkodnak. Búzát, kukoricát, napraforgót termelnek, valamint árpát, őszi káposztarepcét és csemegekukoricát is. Utóbbit „elég nagy kockázat” öntözés nélkül termelni, de öntözni nem tudnak. A termést jobbára eladják, a húsmarhák számára meghagynak évente 8 ezer mázsa silókukoricát, szintén abraknak való búzát, kukoricát és zabot pedig összességében 1500-2000 mázsát. Felhasználják még az állatokhoz az összes megtermő lucernát, vörösherét is. Búzából így 8-10 ezer mázsát, míg kukoricából 5-7 ezer mázsát szoktak tudni eladni, s a megtermelt árpa többségét, hogy csak a gazdálkodásuk szempontjából volumenhordozó növényeket említsük.
Nem volt ez mindig így. „Ezt a gazdaságot saját erőből raktam össze” – emlékezik a kezdetekre Kerchner István, aki a 1977-től a Kenézlői Dózsa Mezőgazdasági Szövetkezetben dolgozott, ahol ágazatvezető volt, állattartó telepet vezetett. Tejelő marhák voltak ott – 600-650 állat – és egy fejőüzem. Aztán a szövetkezetet privatizálták, s 2001-ben lett belőle Kenézlő-Dózsa Mezőgazdasági Zrt. Kerchner István 2000-ig dolgozott itt.
„A rendszerváltás idején mindenki kereste a helyét, hogyan folytassa tovább. Én hosszú ideig úgy gondoltam, hogy az »anyacégnél« maradok, aztán rá kellett jönni, jobb, ha mindenki a saját útját járja” – mondja Kerchner István. „Én mindig azok közé tartoztam, aki sose elégedett meg azzal, ami volt. A téesz időkre is érvényes ez, amikor háztájiztam. Másnak 45 fája volt, nekem 300, másnak egy anyakocája volt, nekem négy. Én tehát mindig többet akartam.”
Kerchner úr idejében elkezdte az önállósodást: már 1991-től egyéni vállalkozó is volt. Élő állattal kereskedett, ami „abban az időben nagyon jól ment”. Mivel akkortájt a háztáji állattartás még valóban működött Magyarországon, felvásárolta és továbbadta a környékbeli tejelő szarvasmarhát, sertést, s a közeli tejcsarnokokba beszállított tejet, illetve közvetítője volt ennek a kereskedési láncnak. Volt olyan időszak is, amikor a felvásárolt, fiatal Holstein-fríz tejelő üszőket mesterségesen megtermékenyítették, hogy aztán vemhesen eladják az állatokat. Ez a fajta tevékenység azonban 1997-ben abbamaradt, mert a kistermelők addigra jobbára kénytelenek voltak felhagyni a háztáji termeléssel, leginkább a piaci kereslet beszűkülése miatt.
Ekkor vágott bele Kerchner István egy azóta elhunyt barátjával, üzlettársával együtt a húsmarha tenyésztésbe. A barátja vagyonjegy útján 40 növendék üszőt hozott és azt mondta neki: vegyél te is ennyit, akkor lesz egy gulya. Így is lett. „Vásároltam felszámolásokon, megvettem például az 1998-ban felszámolt Hercegkúti Remény Termelőszövetkezet húsmarha állományát, kezdetnek. Aztán a Balkányi Állami Gazdaság 450 marháját, de hozattam Lengyelországból is állatokat néhány kamionnal” – mondja Kerchner István. Jelenleg 309 anyatehén és szaporulata képezi Kerchnerék gulyáját, ezzel a mennyiséggel Magyarország kilencedik legnagyobb húsmarhatartó gazdaságával büszkélkedhetnek.
A húsmarhákkal nagyjából egyidőben indult a növénytermesztési ágazat is. Kárpótolt, illetve bérelt területeken kezdtek bele a szántóföldi növénytermesztésbe, ezdetben csak 100 hektáron gazdálkodtak, aztán szépen növekedett a terület. Közben gépparkjukat is folyamatosan bővítették. Közel tízéves kapcsolatuk van az Axiál Kft.-vel, akkor indult, amikor a cég miskolci üzletét megnyitotta. Az Axiáltól két Fendt (egy 270-es és egy 180-as) és egy 95 lóerős Landini traktort, egy 3 méteres Tumme gabona vetőgépet, Monosem sorközművelő kultivátort, FraDisc tárcsát, Manitou rakodót vásároltak és tervbe van véve egy következő Manitou is. Az alkatrész ellátás és szervizelés kapcsán is stabil partnerei az Axiálnak – alkatrészeik 75 százaléka a cégtől származik – s kihasználják az Axiál gépkezelői tanfolyama adta lehetőségeket is. „Olyan dolgok hangzanak el ott, amit másütt nem lehet hallani, de van amikor fel is hívjuk az előadásokat tartó egyik mérnököt, hogy adjon tanácsot: hogyan tudjuk optimalizálni a fogyasztást az adott körülmények között: levegyük-e a kerékről a súlyt vagy nem? Mindig találunk olyan újdonságot, amire érdemes rákérdezni” – magyarázza Gergely.
A 2006-ban a szarvasmarha ágazatnak és a juhágazatnak megállapított, nemzeti kiegészítő (top up) területalapú támogatást pedig az állatsűrűség is befolyásolta. Egy állatra kevesebb, mint 1 hektár terület juthatott. Kerchner Istvánéknál gondot jelentett, hogy az állatsűrűség az akkori földterületen nagy volt, újabb földeket kellett tehát venniük. (A szakértők egy marhára legalább 0,2-05 hektárt tartanak szükségesnek, de a bodrogközi hektikus időjárási körülmények között a tapasztalatok szerint – „volt itt 2010-ben 1225 milliméter csapadék, tavaly 499 milliméter, idén pedig talán a 400 milliméter sem lesz meg” – inkább 1 hektár legelő tud „eltartani”egy húsmarhát, illetve annak szaporulatát.)
Fenti támogatást várhatóan 2012-től is várhatóan ki fogják majd írni, a kérődző szerkezetátalakítási program eredményeként, a plusz top up-ot pedig kivezetik. Míg azonban korábban a takarmánytermő terület fogalma nem egyezett meg a terület fogalmával a támogatási feltételek értelmezései között – az előbbibe bizonyos növénykultúrákat lehetett csak beleszámolni –, az újabb tervek szerint a takarmánytermelő területbe a gazdaság egész területe beleszámít majd.
„Amikor beléptünk az Európai Unióba, a megkapott húsmarha kvótát ki sem tudtuk használni, mostanra azonban annyira felszökött az ázsiója a húsmarhatartásnak, hogy szükség lenne további, mintegy 20 százaléknyi kvótára, csak éppen nem kapunk” – mondja Kerchner Gergely. Hozzáteszi: mostanra kiderült, hogy az európai uniós tag, 72 millió lakosú Törökország nagy felvásárlója a húsmarhának. „Tulajdonképpen nem tudunk annyi alapanyagot előállítani, amennyit a török felvásárlók ne tudnának elvinni” – magyarázza. Emlékeztet arra, hogy sertéshúst a törökök az iszlám vallás miatt nem fogyasztanak, a hírek szerint azonban marhahúst még ajándékba is visznek egymásnak, amikor vendégségbe mennek. „Más kérdés, hogy a törökök igényes vásárlók, a török exporthoz rendkívül szigorú állategészségügyi követelményeknek kell megfelelni” – hívja fel a figyelmet.
A húsmarháknál a megtermékenyítést bikák végzik. „Különböző, nagyon jó genetikájú francia vagy magyar törzstenyészetekből vásárolunk bevizsgált tenyészbikákat, 50-60 anyatehénre jut egy tenyészbika. Ez az 5-6 bika mindig ott van az anyatehenek között, gyakorlatilag folyamatosan elletünk” – magyarázza Gergely. Az ellés után a borjak 6 hónapot vannak az anyjuk körül, szopnak, illetve – ahogy Kerchner István mondja – „borjúóvodában abrakot esznek”, utána választják el őket, hogy az addigra elért 200 kilogramm körüli súlyról még 80 kilogrammot hízzanak. A törökök ugyanis mostanában 300 kilogrammos súlyig veszik a borjúkat és viszik ki tovább hizlalni az 550-600 kilogrammos végső súlyra.
A szaporulat fele hímivarú, fele nőivarú, a török vásárlóknak korábban az üsző is kellett, idén azonban már csak a hímivarú egyedeket vásárolják, s a felvásárlási árak is csökkentek 5-10 százalékkal az előző évhez képest. A legújabb fejlemény, hogy Törökország nyitott Franciaország, Csehország, Szlovákia felé is, így már nem csak Magyarországról, hanem több helyről veszi az alapanyagot. Kerchnerék ezért most az üszőket saját állományuk frissítésére használják, illetve olyan „új húsmarhásoknak” adják el, akik szintén anyatehénként tartják majd azokat.
„Az olasz, horvát, görög hagyományos húsfogyasztó népek, de mindenütt válság van, a Földközi-tenger medencéjében is. Visszaszorul így a húsfogyasztás, hiszen a húsmarha húsa prémium kategóriás termék, a magyar fogyasztónak is drága. Ami általában a magyar húsboltban marhahúsént kapható, az a tejelő marhák selejt egyedeinek a húsa. Ennek sokszor háromszorosába, négyszeresébe is bele tud kerülni a húsmarha húsa, de a duplájába mindenképpen. Ezért is exportorientált ez az ágazat.”
Kerchnerék tervei között a szarvasmarhatelepen egy trágyatároló és egy szénatároló építése szerepel, s szükség lenne némi infrastruktúrára is, a fejlesztések kapcsán összesen 50-60 millió forint költséggel számoltak. Továbbá a szántóföldi növénytermesztés kapcsán is közel ugyanennyit szeretnének beruházni, szintén néhány éven belül. Újabb állatokat kvóta híján nem tudnak beállítani, ez akkor sikerülhetne, ha újabb földterületeket sikerülne bevonni a gazdálkodásba. Ezek csak magántulajdonú földek lehetnének, állami földekre pályázni nem tudnak, azok errefelé ugyanis nincsenek.
Axiál Híradó 2012/3.
írta: Tóth László Levente
fotó: Benkő Imre