Az AXIÁL szürke eminenciásai, a régióigazgatók

Meséljetek az axiálos pályafutásotokról!

Bátyity Antal (BA): Nem vagyok ugrálós típus, ez a második munkahelyem. 1992-ben az első munkaadóm csődbe ment, ekkor keresett meg Harsányi Zsolt, hogy dolgoznék-e az AXIÁL Bt-nél és igent mondtam. Kezdetben mindenki csinált mindent (beszerzés-értékesítés), majd voltam bajai boltos, boltvezető, a bajai bolt alkatrészes területi képviselője. Ahogy nőtt az ügyfélkör és a telephelyek száma, úgy alakult ki az ügyfélkapcsolati vezető (ÜKV) státusz és két régió, melynek igazgatói Torgyik Attila és Kiss Attila voltak. Nem sokkal ezután felmerült az igény egy harmadik régióra is, melynek vezetésére engem kértek fel.

Kiss Attila (KA): 1997-ben, frissen végzett gödöllői gépészmérnökként, mint gyakornok kezdtem el pályafutásomat az akkor ötven főt számláló AXIÁL Bt-nél. Az év őszétől a vállalat székesfehérvári telephelyére kerültem, alkatrészes üzletkötői pozícióba. 2006-tól lettem régióigazgató Nyugat-Magyarországon, ami először az Alkatrész-üzletág vidéki munkatársainak összefogását jelentette, majd nem sokkal később a Szervizüzletágét is. Három telephely komplett indítását menedzseltem, az azóta átélt óriási létszámnövekedés és telephelybővítések után változó területen, illetve telephelyi struktúrával töltöm be a régióigazgatói pozíciót.

Bacher Róbert (BR): Novemberben lesz húsz éve, hogy kezdtem a cégnél. Szekszárdon alkatrészes üzletkötőként dolgoztam, majd 2006-ban, amikor elindult az ÜKV munkakör, az üzletkötői pozíció mellett a helyi szerviz vezetését is vittem egészen 2015-ig. Ekkor egyesült az Alkatrész- és Szervizüzletág, jött létre a Vevőszolgálat, illetve lettem régióigazgató.

Szűcs Zsolt (SZZS): 2001. február 1-jén kerültem az AXIÁL Kſt -hez. Akkor még a szolnoki és miskolci telephely működött a térségben. Az volt a feladatom, hogy találjak Debrecenben egy bérelhető telephelyet, az alkatrészüzletnek és szervizműhelynek. Végül május 2-án megnyitottuk az alkatrészüzletet négy fővel: három boltos kollégával és velem, mint üzletkötővel. Egy kolléga pedig mobil szervizszerelőként kezdett el dolgozni, ugyanis a szervizműhely később készült el. Nagy kihívásnak éreztem, hogy szűz területen indítsunk üzletet, ahol nem igazán volt ismert az AXIÁL név. Viszont megtérült a bátorság és a kemény munka, a szerviz növekedésével párhuzamosan kialakult az ÜKV munkakör – ahogy már elhangzott –, és ezt én láttam el Hajdú-Bihar megyében egészen 2015 novemberéig. Ekkor az eddigi munkám elismeréséül új feladatot kaptam, Északkelet-Magyarország négy AXIÁL telephelyén az alkatrész- és szerviztevékenység, azaz a Vevőszolgálat vezetését.

Rendkívül szerteágazó a feladatkörötök. Mit takar ez a pontosan?

SZZS: Valóban szerteágazó, mert mi vagyunk a közvetlen kapocs a telephelyen dolgozó kollégák és a felső vezetés között. Természetesen ez igaz a kapcsolattartásra is a partnerekkel. A napi munkaszervezésben nem kell közvetlenül részt vennünk, inkább a kollégák gondjait kezeljük, illetve a cég stratégiai döntéseinek véghezvitelét felügyeljük a telephelyeken.

BR: Egyre rövidebb idő áll rendelkezésre a mezőgazdasági munkákhoz, azügyfelek gyorsan szeretnének végezni, gépeik csúcsra vannak járatva, és meghibásodásukra azonnali megoldás kell. Ha nem tudnak reagálni a helyi kollégák, akkor mi kapjuk a telefont, mert rálátásunk van a többi telephely kapacitására is. Ha az igények úgy kívánják – márpedig gyakran van így – átcsoportosítjuk az erőforrásokat.

KA: Mindig törekszünk a partnerek igényeinek leginkább megfelelő létszámú és szaktudású humán háttérre. Toborzáskor nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk szem előtt. Sajnos ágazati probléma a szakemberhiány, kihívás több éves szakmai tapasztalatú, a mezőgazdaság és az építőipar sajátosságait toleráló, illetve a technika állandó fejlődése miatt folyamatos tanulásra hajlandó embert találni.

BA: Számolni kell egy új kolléga betanításának és beilleszkedésének időtartamával is. El kell érnünk, hogy csapatként gondolkozzanak és dolgozzanak együtt a munkatársak, a telephelyek. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs telephely sem, mindegyiknek megvan a sajátossága. Munkatárssal vagy partnerrel együttérzőn, jóindulattal kell beszélgetni, hogy segíteni tudjunk, közösen kereshessünk megoldást egy-egy problémára.

Szóval igazi „mindenesek” vagytok az adott régióban. Mennyire fontos a műszaki szaktudás ehhez?

BR: Fontos a tapasztalat, tudni, miről beszélünk, milyen folyamat, mennyi időt vesz igénybe. Jól jön mind az alkatrész, mind a szerviz, illetve az AXIÁL szervezet ismeret is, de a legfontosabb talán a jó emberismeret és az empatikus kommunikáció.

BA: Egyetértek. Természetesen kell egy jó alap, egy háttér, de a műszaki szaktudás a szervizmérnökeinknél és a szerelőinknél van, a technika rohamos fejlődése miatt napi szinten benne kell lenni, vagy lemarad az ember.

SZZS: Véleményem szerint szaktudás és tapasztalat nélkül nem tölthető be ez a munkakör, de a mostani munkánk során már valóban a kommunikációé és a kereskedelemé a fő szerep. A cégnek nagyon fontos a megfelelő szakértelem az adott területeken, ennek érdekében különböző továbbképzéseket szervez, melyeken sokszor mi is részt veszünk. Mégis a személyes kapcsolattartás az elsődleges, még a mai, modern, felgyorsult világban is időt szánunk találkozókra, beszélgetésekre, partnereinkre, akik igénylik is ezt a fajta kontaktust.

KA: Aki ismeri az AXIÁL Kſt. tevékenységét, tudja, hogy a munkatársak többségét specializáljuk, hogy egy termékkörről mélyreható tudásra tegyenek szert. A régióigazgatói munkánkban nincs szükség igazán speciális szakmai tudásra, inkább a technika általános ismeretéig lehet eljutni. A legfontosabb az említett megfelelő kommunikáció mind a partnerek mind a kollégák felé, hogy megfelelően tudjunk kezelni egy változást vagy egy problémát, A kereskedői és értékesítői véna pedig azért fontos, mert a vállalat a forgalomból, pontosabban az árrésből tartja fenn magát, ez teszi lehetővé a fejlődést, gondolok itt például az infrastrukturális beruházásokra vagy a munkaerő-felvételre.

Mi a legfontosabb kihívás a munkátokban, akár szakmailag, akár emberileg?

BA: Ahogy Attila említette, kihívás a megfelelő humán erőforrás megtalálása és megtartása. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon jó munkafeltételeket és környezetet tudunk biztosítani, ezért sok fiatal jön hozzánk dolgozni. Nagy kincs a szakmai tapasztalat!

KA: Szakmailag a mezőgazdasági és építőipari gyártók állandó fejlesztéseinek a követése, partneri oldalról az alkalmazkodás a generációváltáshoz, a tulajdonosi átrendeződésekhez.

SZZS: A legnagyobb kihívás, hogy kellően meg tudjunk felelni a vezetői elvárásoknak, a cégérdekeknek, a beosztott kollégáknak. A kollégák nélkül nincs sikerünk nekünk sem, ha ők sikeresek és jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor mi is.

BR: Az eredményes, hatékony kommunikáció az egyik legfontosabb része a munkánknak, ugyanakkor az egyik legnehezebb is. Az emberek bár különbözőek, de nekünk és a munkatársainknak mindig ugyanaz a feladatunk, hogy a lehetőségeinkhez mérten megfeleljünk a partnereink elvárásainak.

2015-ben nagyobb szervezeti átalakítással, „Vevőszolgálat” néven egyesült az addig külön működő Alkatrész-, illetve Szervizüzletág. Hogyan értékelitek ezt a lépést?

BA: Minden változik, nekünk is változni kell, hogy lépést tudjunk tartani a vevői igényekkel. Mivel ez a két üzletág egymásra épül, és egymásra van utalva, kézenfekvő volt véghez vinni ezt az átalakítást.

BR: Így van. A Vevőszolgálat létrejöttével gyorsult az ügymenet, rugalmasabbak lettünk, mert most már regionális szinten is egy helyen összpontosulnak a különböző üzletági tevékenységek.

SZZS: A Vevőszolgálat létrehozása a cégvezetés nagyon jó döntése volt. Közös vezetéssel jobban átlátható az üzletágak működése, együtt dolgozunk háttérszolgáltatóként. A partnerek ennek minősége alapján ítélnek meg egy gépforgalmazó céget, márpedig mi nagyon jók vagyunk, és a jövőben is szeretnénk azok maradni.

KA: Magában a régióigazgatói munkakörben pedig nem hozott változást, hisz mi eddig is közösen képviseltük a két üzletágat. Az alapvető változást a cég felső vezetésében, valamint a hatékonyabb érdekképviseletben látom a beszállítók felé. A két üzletág együttese az igazi „aſter sales”, amelynek megfelelő működése biztosítja a gépek zavartalan üzemeltetését.

A vevői igényekben, elvárásokban tapasztalható eltérés? Mennyire homogén a piac?

SZZS: Bár nem nagy kiterjedésű az országunk, vannak különbségek akár domborzatban, akar a termőföld minőségében. Ettől függetlenül a vevői igények, azt gondolom, mindenütt egyformák.

BA: A vevői igényekben én sem látok eltérést, ha alkatrész vagy javítás kell, azt minél előbb szeretnék. Szembetűnő azonban a humánerőforrás-probléma, aminek vannak azért földrajzi sajátosságai. Például az üllői telephelyre a főváros közelsége miatt nehéz megfelelő munkaerőt találni. Mikor megemlítettük meghallgatáskor, hogy reggel fél hatkor kezdünk, többen elköszöntek. Az elmúlt időszakban frissen végzett kollégákat sikerült alkalmazni, szeretnének tanulni, fejlődni, de ez plusz energiát emészt fel az oktató szerelőinktől.

KA: Nyugat-Magyarországon immár vagy tíz éve jelen van ez a probléma, a partnereink is hasonlókat tapasztalnak. A legtöbb gazdálkodó, egyrészt az éghajlat, másrészt a munkaerőhiány miatt, egyre nagyobb teljesítményű gépek felé fordul. De ha már regionális sajátosságról van szó, beszélhetünk akár egy-egy nyugati technológia elterjedtségéről is, példaként a HORSCH termékek népszerűségét hoznám fel. Nálunk már sok-sok éve ismert, használt eszközök, míg a keleti országrész az utóbbi években „fedezte fel” ezeket.

BR: A Dél-Dunántúlon kevés a túlgépesített partner. Több idősebb gépparkú ügyfelünknél gyakorlatilag folyamatos a jelenlétünk, mert mindig van valami hiba. Én azt látom a térségen belül a korábbi évekhez képest, hogy e partnerek közül is egyre többen gondolják át, hogyan és mikor készítsék fel szezonra a gépeiket. Általában, akik ebben a programunkban már egyszer részt vettek, a későbbiekben is ragaszkodnak hozzá. Megértették, hogy szezonban így lehet leggördülékenyebb a munka.

Az agráriumban közismert mondás, hogy „az első gépet az értékesítő adja el, de a többit szerviz”. Egy-egy gépberuházásnál számolnak a gazdálkodók a járulékos költségekkel?

BA: Mindenképp! Többször is előfordult, hogy kikérték a szerelő véleményét, melyik típus lenne nekik a leggazdaságosabb. Pro és kontra érvek figyelembevételével megfogadják munkatársaink javaslatát: nem az ár határozza meg a döntést. Nem egyszer a kialakult jó szervizes munkakapcsolat miatt vásárolják azt a gépet, melyet a mi szerelőnk javít.

KA: Egyre többször látni, hogy a partnerek szeretnék ismerni a gépeik várható jövőbeli költségeit, tehát igyekeznek számolni vele. Persze ezt meghatározni nagyon nehéz, gondoljunk csak az euró árfolyamváltozásaira. Tartósbérlet, fix maradványértékű lízing, több évre előre kifizetett költségek jelentkeznek igényként. Az építőipari és mezőgazdasági gépek hosszabb garanciájának nyújtásában, illetve megvásárolhatóságában látom a jövőt. Az általunk képviselt gépgyártók egyre szélesebb köre kínál garancia-hosszabbítási lehetőséget. Nagyon örülök, hogy partnereink közül egyre többen érdeklődnek ilyesmi iránt.

A tervek szerint az év végén a szombathelyi telephely Sárvárra költözik. Mennyire igénylik az ügyfelek a „helybeni” szolgáltatót?

BR: Az ügyfelek igénylik a helyi jelenlétet, ezt a szekszárdi telephely példáján is láttam. Tolna megyei partnereinknek Baja sem volt messze, de ha szükségük volt valamire, amit helyben is megkaptak, inkább azt választották. Amikor megnyílt az üzlet, majd más üzletágak, termékek és szolgáltatások is megjelentek, úgy nőtt a szekszárdi telephely forgalma. Önmagában tehát nem csupán a jelenlét, hanem a komplexitás hozza magával a növekedést, ezt látom Kaposfőn is. Ha az ügyfél egy helyen talál megoldást a felmerült problémáira, az hosszú távon mindkét félnek kifizetődik.

KA: 2006-ban a 14. (szombathelyi) telephelyünk indításával úgy gondoltuk, felállt az országos hálózat. Ehhez képest ma már 19 telephelynél tartunk, és nem merném kimondani, hogy a partneri igények kielégítésére hosszú távon elegendő lesz ennyi. Az igények folyamatosan nőnek, a piaci szereplők állandóan változnak, mi mindig ezekre reflektálunk.

Mennyire beszélhetünk a telephelyek, illetve régiók között együttműködésről? Ebből az ügyfelek mit érezhetnek?

BA: Ezt a kérdést kettéosztanám, alkatrész és szerviz oldalra. A telephelyek figyelik egymás alkatrészkészletét, és adott szituációban kisegítik egymást, vagy éppenséggel az ügyfelet irányítják át máshová. A szervizek szerelői- vagy műhelykapacitással segítik egymást. Régiós határokon túlnyúló segítség is kialakult, idéntől kiemelt szerelőket neveztünk meg, és ha valahol nagy a gond, akkor szervizmérnöki irányítással sietünk kollégáink segítésére.

SZZS: Feladatunk nemcsak a telephelyek, hanem a régiók közötti együttműködés kihasználása és erősítése, a partnerek minél gyorsabb kiszolgálásáért. Persze, ennek megvannak a maga korlátai, hiszen minden telephelyen annyi dolgozó kell, hogy biztonsággal el tudják látni az ottani igényeket is.

BR: Mindezek egyeztetésére rendszeresen vannak személyes találkozóink és különböző kommunikációs módokon keresztül napi kapcsolatban vagyunk egymással.

KA: Mit érezhetnek ebből a partnerek? Reményeink szerint azt, hogy még gyorsabb és flottabb megoldást kapnak a problémájukra.

Köszönöm a beszélgetést!

Összeállította: Borbély Zsanett, marketingkommunikációs menedzser

Forrás és kép: AXIÁL Híradó 2019. szeptember