A gyakorlat mindenekelőtt

Formálódik a „nemzeti agráregyetem” koncepciója, amelyhez várhatóan a Szent István Egyetem is csatlakozik majd.

Prof. Dr. Popp Józsefet, az MTA levelező tagját fővárosi otthonában kerestük fel, nem sokkal azután, hogy dékánnak nevezték ki a Szent István Egyetem (SZIE) Gazdaság- és Társadalomtudományi Karára (GTK).

Agrármérnökként indult, majd mérnök-közgazdászként folytatta. Tevékenykedett diplomataként, kutatóként, egyetemi professzorként. Tudományos fokozatokat szerzett itthon és külföldön egyaránt. Publikációi a világ vezető szaklapjaiban jelennek meg. Nyolc esztendeit dolgozott Washingtonban, Kanadába is akkreditált mezőgazdasági attaséként. Kutatóként, vendégtanárként is sokfelé megfordult. Most éppen egy dél-afrikai köztársasági egyetem nevezte ki professzornak.

Kérdésünkre, hogy új dékánként tervez-e valamilyen közérdekű változtatást, elmondta: július 1-jei kinevezése óta zajlik a kar működésének átvilágítása, az oktatók leterheltségének és tudományos eredményeinek vizsgálata. Célja erősíteni az egyetem és a kar nemzetközi beágyazottságát, javítani a nemzetközi rangsorban elfoglalt helyét.

Amikor érettségi után ő választott egyetemet, alig volt szerepe annak, hogy nagyapja csaknem 40 évig tsz-tag volt, és egyholdas családi gazdaságában maga is segédkezett. „Úgy kerültem Keszthelyre, hogy ott találtam olyan felvételi tárgyakat, amelyekben a bonyhádi gimnáziumban kiváló voltam. Egyébként akkoriban, a 70-es évek elején a legtöbb középiskolás ezt nézte, hiszen nagyon nehéz volt bekerülni az egyetemekre.”

Gödöllő már akkor is agrárcentrumnak számított, amikor az egyetemen 1982-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett. Idén a SZIE GTK-ra egyébként első helyen 900 diák nyert felvételt, a pótfelvételi eredményeket augusztus végén kapják meg. 1000-1100 felvett hallgatóra számítanak.

Idén megugrott a Gépészmérnöki Karra jelentkezők száma, a korábbi 300 helyett 400-an jelölték meg első helyen. Ugyanakkor továbbra is jóval többen választják az általános gépészeti szakot, mint az agrár műszakit. A felfutásban szerepe van a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége (MEGFOSZ) több éve tartó intenzív kampányának, igazolta vissza felvetésünket. A gépkereskedők – így az AXIÁL is – szoros kapcsolatot ápolnak a Gépészmérnöki Karral, előadásokat, toborzásokat tartanak, ösztöndíjakat kínálnak a hallgatóknak, állást a végzősöknek.

A Gazdasági és Társadalomtudományi Kar iránt is növekszik az érdeklődés, általában a nagy agrárcégek és olyan bankok részéről, amelyek komoly hiteleket helyeznek ki a mezőgazdaságba. A Magyar Külkereskedelmi Bank vezetőivel éppen arról tárgyalnak, hogy bekapcsolódnának a gyakorlatorientált oktatásba.

„Magától értetődő, hogy ebbe az irányba kell mennünk, 60 százalékra kell növelni a gyakorlati, műszaki, informatikai képzés arányát.” Ez az elképzelés már csak azért is megvalósul – válaszolja az ennek idejét és módját firtató kérdésünkre –, mert két éven belül az egyetemek nagy része a Corvinushoz hasonlóan alapítványként működik majd. A mai ismeretek alapján a SZIE várhatóan 2020-ban áll át az alapítványi formára.

„Formálódik egy nemzeti agráregyetem koncepciója is.” Jelenleg különböző egyetemeken 12 helyen folyik valamilyen agrárképzés, egy-egy szakon gyakorta csupán 5-10 hallgató tanul, vagyis nagyon szétaprózódott az oktatás. A felsőoktatásban és annak finanszírozásában a koncentráció, az együttműködés és a specializálódás irányába célszerű haladni, így a nemzeti agráregyetem integrálná az agrárképzésben megszűnő szakok jelentős hányadát. „Egy-két kivétel mindig lesz, például a Szegedi vagy a Debreceni Tudományegyetem.”

A mezőgazdaság digitális átállása szempontjából oly fontos informatika oktatásával kapcsolatban is előjött az integráció szükségessége, ezúttal az egyetemen belül párhuzamosságok megszüntetésének feladata. Takarékossági okok miatt jelenleg is zajlik az egyes karok párhuzamos tanszékeinek megszüntetése, illetve a tanszékek, intézetek összevonása. Így az egyetemi karok meghatározott szakokon „átoktatnak” egymásnak.

Hogyan tudná a felsőoktatás jobban segíteni a precíziós technikák-technológiák meghonosítását? – kérdeztük. „El kell ismernünk, hogy a precíziós gazdálkodás a gyakorlatból jön! Ebből táplálkozik az oktatás, pedig fordítva kellene lennie. A hazai vezető gépforgalmazókhoz, így például az AXIÁL-hoz is megyünk megnézni, mi a helyzet a precíziós technikákkal.”

Komoly és gyors oktatásfejlesztésre van szükség, ugyanis nincsenek megfelelő tankönyvek, jegyzetek, és a megfelelő oktatók is hiányoznak. „Ebben komoly szerepet kell vállalnia a SZIE-nek is.”

Világot járó szakemberként úgy tapasztalja, hogy a nyugati országokban sokkal nyitottabbak a gazdálkodók. A magyarokat elsősorban a támogatás érdekli, nem foglalkoznak azzal, hogyan tudnák felkeresni a világ legjobb – „mondhatnám: USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland” – gazdaságait, hogy onnan gyakorlati tudást hozzanak magukkal.

De, vannak lehetőségek – hangsúlyozta közbevetésünkre -, több inputellátó cég is szervez tanulmányutakat, és összességében több a pályázati lehetőség is, mint az igény. „A magyar gazdák többsége beszűkült világban él, az sem érdekli őket, hogy Szlovákiában vagy Csehországban mi van, nemhogy a tengerentúlon.”

Úgy látja, van 20-30 ezer nagyon jól felszerelt, gépesített gazdaság, ezek nagyon szép eredményeket érnek el, uniós szinten is képesek versenyezni a legjobbakkal. Ugyanakkor „nagyon sok kisebb gazdaságot évtizedek óta lélegeztetőgépen tartunk a támogatásokkal. Ez kidobott pénz.”

Kutatóként központi témája az élelmezés energia- és környezetbiztonsági összefüggése. „Ezt röviden azzal tudnám szemlélteni, hogy a fenntartható élelmiszer-termelést kell hosszú távon megoldanunk.” Egyrészt nő a globális népesség létszáma, másrészt egyre több ember engedheti meg magának, hogy több húst és tejterméket fogyasszon. Ezek előállítása bonyolultabb feladat, mint a takarmánynövények termesztése.

„Az energiabiztonság pedig úgy kötődik ehhez, hogy az élelmiszerlánc használja fel az energia 30 százalékát a világon.” Ugyanakkor a mezőgazdaság bioenergiát is képes termelni. Tehát az agrárium hozzájárulhat a fenntartható élelmiszer-ellátáshoz, de pusztítani is tud attól függően, hogy milyen szintű például a növényvédőszer- és műtrágya-kijuttatás.

Hatalmas mennyiségű élelmiszer vész el a vetéstől a betakarításig, majd a tárolás alatt – emelte ki. A fogyasztás során is óriási a pazarlás. „A megtermelhető élelmiszer több mint fele veszendőbe megy. Ha itt jobb eredményeket érnénk el, az többet jelentene az élelmezésbiztonság szempontjából, mint a hozamnövelés!”

A 64 éves professzort ma is a sportolás kapcsolja ki leginkább. „A Keszthelyi Haladás atlétája voltam, 1500 méteres futó. Aztán Washingtonban láttam, hogy a diplomaták teniszeznek, akkor elkezdtem teniszezni is. A sport a mai napig meghatározó az életemben. E nélkül nem is értem volna el ezeket az eredményeket.”

Fotó: Kaszás Gergely

Szöveg: Popovics Gizella, újságíró

Forrás: AXIÁL Híradó 2019. szeptember