Vetőgép, tíz plusz száz évre

Vetőgép, tíz plusz száz évre

Manapság öt évre vesznek nagy értékű gépeket a gazdaságok. Tóth Mihály, a Kunság Népe Zrt. műszaki elnökhelyettese hosszabb távon gondolkodik: Monosem vetőgépeitől legalább tízéves szolgálatot vár el és kap meg, biztos benne, hogy „maszeknál dolgozhatnána

A kunhegyesi gazdaságnál minden nagyléptékű. Műszaki ágazatának vezetője, a mezőgazdasági gépész végzettségű, de a miskolci műszaki szakoktatói főiskola képesítését is megszerzett Tóth Mihály tekintélyes géppark felett rendelkezik, amelynek összesített értéke úgy haladja meg a több százmillió forintot, hogy a vezértraktorok (három Fendt és négy CLAAS ARION) nem is az ő tulajdonukban vannak, hanem a MANAX-tól bérlik őket. Az így megtakarított pénzből inkább a munkagép-állományt fiatalítják. Ilyen arányban vásárolni és üzemeltetni komoly felelősség, ezért óvatosan jár el az elnökhelyettes: „A környék egyik legjobban felszerelt üzeme vagyunk. De csak úgy veszek meg valamit, hogy előtte alaposan kipróbáltuk, méghozzá itt, a saját területünkön”. Így volt ez a traktorokkal, és természetesen a mai beszélgetésben előtérbe kerülő vetőgépekkel is.

 

 

Melyek voltak a kiválasztás fő szempontjai? „Nálam az ember az első.” – hangsúlyozza Tóth Mihály. „Nagyon fontos a kényelem, a könnyű kezelhetőség, az emberbarát kivitel. Ezért választottunk például rugózott első híddal felszerelt traktorokat, és Monosem vetőgépeket, amelyek egyszerűek, megbízhatók és nagyon jól, monitorról kezelhetők, a beállításokhoz ki sem kell szállni a fülkéből.” Természetesen sokat számított a referencia is, méghozzá innen, helyből: „A Kunság Népének volt öt darab nyolc-tizennyolc éves régebbi Monosemje, kifogástalanul működtek, ezeket beszámíttattuk az új gépek árába. Egy maszeknál még száz évig dolgozhatnának megelégedésre.”

Mennyit teljesíthetett e matuzsálemi kor alatt egy-egy francia vetőgép? A gazdaság nagyjából ezer hektárt vet be évente (a hibrid kukoricát háromszor is be kell járni, külön ütemben vetve a sorokat), gépenként nagyjából ötszáz hektárral lehet számolni. Ezt tessék megszorozni az életkorral, hozzáadva azt, hogy régebben nagyobb volt a földbirtok, így józan becsléssel kijöhet 15 ezer hektár az öregebb gépekre. Hiba, fennakadás nélkül!

Négy darab új Monosem NG Plus Me típust nem azért vettek, mintha ennyi kellene a terület bevetéséhez, hanem azért, hogy egyszerre tudjanak dolgozni, kihasználva a legkedvezőbb időszakot, hiszen maximum egy hónapig tart a szezon, és akkor nagyon feszített a munka. A hibrid kukorica mellett siló- és csemegekukoricát, popcornt, napraforgót és cirokot vetnek velük.

 

 

A gépválasztásban természetesen szerepet játszott a régi, nagyon jó kapcsolat az AXIÁL-lal. Kiváló az alkatrészellátás, közel van a szolnoki telephely. Átalánydíjas karbantartási szerződést ugyan nem kötnek a gépekre, mert a nagytraktorokat úgy bérlik, a többit pedig ellátják saját, képzett személyzetű és jól felszerelt műhelyükben, de azért fontos, hogy azonnal jön a segítség, ha szükség van rá. „Ez a legjobb cég.” – vallja Tóth Mihály.

Februárban érkeztek meg az új gépek, egy tavasz már mögöttük van, milyenek a tapasztalatok? „Azt már előre tudtuk, hogy ez az egyik legkorszerűbb típus, hogy legalább tízéves szolgálatot várhatunk tőle, hogy sok újdonság van rajta, amelyek közül a legfontosabb, hogy már nem talajhajtású a vetőszerkezet, ami pontatlanságokat okozhat a szlip miatt, hanem villanymotoros – száz százalékos precizitással vet. Csak beállítjuk a monitoron, hány tő legyen hektáronként, és automatikusan illeszti a vetőszerkezet működését a haladási sebességhez. Ennek ellenére kicsit aggódtam, és az emberek is féltek tőle, mert egy időben jöttek a gépek a GPS-vezérlésű automatikus traktorkormányzás bevezetésével, úgyhogy minden szokatlan volt. Ám az AXIÁL oktatásával és telefonos segítségeivel egy-két nap alatt belejöttek. Egyébként az axiálos kollégáknak is új volt az egész, együtt tanultunk bele, mert Szolnok megyében mi vettünk elsőként ilyen Monosemeket. Mindenki izgatottan várt, hiszen csak akkor látszik az eredmény, amikor kikel a növény. Megnéztem, és csak ámultam-bámultam: olyan volt minden, ahogy meg van írva, olyan szabályosan tette le a magokat. Tökéletesen meg voltam elégedve. Mint kiderült, kilátogattak a táblára a gépkezelők is, megszemlélni a munkájukat. Büszkén jöttek vissza, hogy főnök, nagyon f*sz* lett!” Két fiatalember – mindketten a Károly névre hallgatnak – csillogó szemmel mesélte nekem, hogy mennyire szívesen dolgoznak a Monosemmel, milyen jó az automatikus kormányzású CLAAS-ban ülni, a vetést a monitoron ellenőrizni, és figyelmeztetést kapni, ha valamiért beavatkozásra van szükség. Ez már tényleg hasonlít a videojátékhoz, holott nagyon nagy a tétje – a termés múlik rajta!

Hamar megy a tárcsacsere a különböző magokhoz, gépenként fél óra alatt megvan. Újdonság, hogy három fokozatban állítható a vetési mélységet szabályozó lengéscsillapítóval a talajerő, nem fordulhat elő, hogy rögös földből kiemelkedik a csoroszlya. Nagyon fontos szempont, hogy szabálytalan alakú táblán is pontos a vezérlés, a táblavégi fordulóknál előbb leteszi a függesztett vetőgépet, de csak éppen ott kezd vetni, ahol kell. Ez minden alkalommal néhány méternyi nyereség. A rávetés elkerülésével minimum ötszázalékos a vetőmag-megtakarítás, ami az aktuális árak mellett több százezres tételt tesz ki évente.

Búcsúzóul még megnézem a telephelyen takaros rendben kiállított, gyönyörű állapotú veterán traktorokat, Tóth Mihály kedvenceit: üzemképesek, be lehet indítani őket! Lehet, hogy néhány évtized múlva egy obsitos Monosem is ott lesz közöttük, bármikor munkára fogható állapotban. Úgy legyen!

 

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró

Kép: Leitmann Zsolt

Forrás: Axiál Híradó 2018. szeptember 18-19. oldal

 

Elérhető

Kapcsolódó cikkek