Cookie / süti kezelés
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a axial.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Tudjon meg többet…
Rendben
Nem fogadom el
2018-10-05 11:57:39

Tündérmese Rábasebesen

Országos gond, hogy nem elég fiatal jelentkezik gépkezelőnek? Ellenpéldát Rábasebesen látni, ahol Tóth Ákos fiai és egy kislány, Anna avatott kézzel, ügyesen bánnak a legkomolyabb technikával, és önállóan dolgoznak a földeken.

Egyszerűen hanyatt esnek az emberek, ha meglátják, ki ül a vezetőfülkében, nevet Tóth Ákos – felnőtt helyett gyerek kezében a kormány. De nem valami vásott kölök csente ám el a masinát, ön- és közveszélyt okozva, hanem egy kiskorú, de teljesen komoly munkaerő dolgozik vele. „Egy szomszéd gazda megkért, hogy hengereljük le a földjét. Jómagam nem értem rá, Leventét (12 éves) küldtem a traktorral, és mikor meglátta az illető, elkerekedett a szeme: Te jöttél? Utána persze első dolga volt kimenni a határba, hogy megnézze, mit végzett a kissrác. Megdöbbenve jött beszámolni, tökéletes volt minden.” Levi imádja a Fendtet, két kaszával önállóan levág egy nap alatt húsz hektárnyi lucernát, de hasonlóan ügyes gépész a bátyja, a 15 éves Bence is, simán boldogul a meglehetősen kemény földben a mélylazítóval, a tárcsával, bármivel. 

 


Ennek a Rába-menti családi gazdaságnak, amelyet Ákos édesapja, Tóth Lajos futtatott fel, biztosítottnak látszik tehát az utánpótlása, a két fiúban meg lehet bízni – csak egyszer döntöttek ki egy darabka falat traktorral, egy apró figyelmetlenség miatt (rögzítőfék helyett üresbe kapcsolva állították le a gépet silótaposáskor), és ma már jobbak, mint a vállalkozás fizetett alkalmazottja, aki pedig még mindig a legjobbak közé tartozik. Ez még természetesnek mondható, ha talán nem is általános, de van Tóthék történetének egy teljesen meseszerű szála is.


Öreg néne faluvégi kis házába jár nyaralni dédunokája, egy győri kislány, Eisenberger Anna. Anyukájával sétálgatva felkeltették figyelmét a nagy mezőgazdasági gépek, meg is kérdezte a mama, hogy felülhet-e kicsinye a fülkébe. Hát persze! Majd, hogy, hogy nem, egyszer csak Anna vette át a traktor vezetését, először csak egy körre, aztán mind gyakrabban, és nagyon ügyesnek bizonyult. „Egykettőre a pótülésen találtam magam” – mosolyog Tóth Ákos. Anna ugyanis rákattant a masinákra, és nemcsak a vezetésükre, ami egy modern Fendt vagy CLAAS esetében csakugyan gyerekjáték, hanem a munkára is, kinn a földeken. Annyira érzi a gépet, hogy ha egyszer megmutattak valamit, utána már csak nevet: „Nem kell annyit magyarázni!”
Több ez szalmaláng lelkesedésnél, a most 16 éves Anna évek óta ott tölti az egész nyarat, de még iskolaévben is jön hétvégénként földet művelni, tavaly, talán ha két-három alkalom maradt ki. Kimennek a fiúkkal a határba, aratni a LEXION-nal, néha utána erednek két őzgidának, máskor szalmát tépnek a kombájn hátuljából, de mire hazafelé indulnak, tökéletesen elvégezték a munkát.

 


Anna mélylazítóval, tárcsával úgy fordul meg a tábla végén, hogy akárki megnézheti a nyomokat, profi gépkezelőre vallanak. Ám tudománya korántsem merül ki ennyiben. „Volt egy 29 éves CLAAS kombájnom, annak már a hangjából tudok mindent. Elkezdek aratni, kiszállok, megnézem, mi jön ki hátul, ha sok a szem a szalma között, változtatok valamit. Ez a modern, érzékelős technika azonban kissé idegen nekem. Anna viszont, miután kijárta Csornán az AXIÁL kombájn- és traktorkezelői tanfolyamát, és a végén már ő mutatta a többieknek, hogy mi hogy működik, teljesen átlátja a LEXION 650-est. „Nem nekem kell beállítgatni mindent a monitoron, odafigyel mindenre, ha elfelejtek valamit, figyelmeztet. Szinte már nem is enged fel a fülkébe, azt mondja, hogy téged nem szeret ez a kombájn” – ismeri be a 43 évével igazán nem idős Ákos, hogy a gépek generációváltása magával hozza a gépkezelőkét is. 

 


Pedig milyen az a gép! Extra-méretű gumiabroncsaival négy méter széles, egy valódi monstrum, és egy filigrán kislánynak engedelmeskedik – az „ilyen nincs, de mégis van” tipikus esete. Hasonlóképp magabiztosan bánik Anna a CLAAS JAGUAR 830 silózóval is. Úgy tolat ki S-kanyarral a gépszínből, egy kis fotózásra, mint annak a rendje. Ja, és közben hazaugrana egy percre? Felugrik Ákos Hondájára, beröffenti, és már tűnik is el, hogy egykettőre visszaérjen. Boszorkány ez a lány? Nem – bármily boszorkányosan kezeli a korszerű technikát, inkább tündérszerű jelenség az állandó mosolyával, amely észrevehetően nem a fényképezésnek, hanem a gépeknek szól. 


Mit hoz a jövő? Anna most járja a győri Deák Ferenc közgazdasági szakközépiskola második osztályát. Lehet, hogy agrárpályára megy majd? „Nem tudom még, de talán Mosonmagyaróváron folytatom, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán”, válaszol Anna. A Tóth fiúk közül Levente egyelőre nem választott biztosan (ráér bőven), de Bence a Csukás Zoltán Mezőgazdasági Szakképző Iskolába megy Csornán, aztán jöhet az egyetem.


„Hát igen”, tűnődik Tóth Ákos. „Régebben nem volt becsülete a mezőgazdasági munkának és a gazdálkodónak. Fiatalkoromban engem is neveztek büdös parasztnak. Mára nagyot változott a világ. Egy-egy ilyen csodálatos gépen ülni, mint a CLAAS LEXION vagy JAGUAR, már kiváltja az emberek megbecsülését és a fiatalok érdeklődését. Jól is lehet keresni ilyen munkával. A fiaim mellett Anna a jó példa arra, hogy milyen erős lehet a korszerű gazdálkodás vonzereje.” 


Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Kép: Makrai Tamás
Forrás: Agritech 2018. október 13-15. oldal